Foszlányok

Posted by

Verebes István

>MA AZ IGAZÁN FONTOS KÉRDÉSEKRŐL a legnehezebb elmélkednünk, mert a jelenben való végkövetkeztetések előreláthatóan csakis borúsak lehetnek. A békesség még próbálja őrizni a maga látszatát, de a légkör már megtelt szorongásaink fenyegetésével.
HOGY NE UNATKOZZAM A BUSZMEGÁLLÓBAN, és a buszon, megvettem a kormánypárti bulvárlapot, a BORS-t. Semmi se stimmelt benne, csak a zűrzavar tombolt minden oldalán. Hazaértem, és itthon jöttem rá, hogy igazságtalan voltam: két oldalon minden stimmelt! A két keresztrejtvényben.
HA KÖRÜLÖTTEM EGY GÉP bedöglik, nem működik, akkor a teljes XXI. századi civilizációt meggyűlölöm.
A SZOCIALIZMUSBAN 31 ÉVIG föl sem vetődött bennünk, hogy „mikor lesz már vége”.
Az elmúlt 12 évben meg ennél a kérdésnél nincs aktuálisabb.
A JELEKORI HATALOM viselkedése a társadalom egészét is leszoktatta a tévedések beismerésétől. A kormányoldal fennen hirdeti, szinte kórusban, hogy ők mindent jól csinálnak, és hogy csak ők csinálnak jól mindent! Ebbeli meggyőződésüket, ahol csak érik, fennen és igen tökösen propagálják. Tartok tőle, hogy ez csak a politikai know-how.
Hihetetlennek tűnik, épp ma ne észlelnék, mi-ben mulasztottak, mulasztanak, hiszen a megoldatlanságok már testközelbe kerültek a hazában mindenkivel. Valószínűnek az tűnik, hogy vagy eleve tiltva vannak belső körükben az erről való felvetések, vagy az önszuggesztiójuk lett egységesen ragályos annyira, ami már-már Orwell-i tudatmódosulásként hat. Bármelyik változat is van közelebb a valósághoz, mindkettő immár leginkább épp saját közösségükre fenyegető -, már a tekintetben, milyen lesz nekik majd utána…!
A HALÁLKÖZELISÉGET az mutatja a legjobban, amikor valakiben végleg elfárad a képzelőerő.
A HÜLYESÉG még érelmeszesedett, demens változatában is képes önhitt maradni. Tévképzete, hogy amire egész életében alkalmatlan volt, arra még mindig alkalmas.
A GAZDAGSÁG a szolidaritásnak, a megbízhatóságnak többször ellensége, mint barátja.

Kép: Verebes István