Szabadságot minden szónak: Kacjarina Andrejeva

Posted by

Bárász Péter
„Már nem félek, nem nevetek” – A börtönből írja verseit Kacjarina Andrejeva
Íme a „Szabadságot Minden Szónak” sorozat első darabja. Kacjarina Andrejeva (1993,
valódi nevén Bahvalava) belarusz újságírót mutatja be.
Egyik dédapja, másik dédanyja volt ismert újságíró, nagyapját az írószövetségből ismerem, de
inkább tekinti magát ő is újságírónak. A dédszülők munkásságát nem ismerem, de a nagyapja,
Szjarhej Vahanau – remek! Az unokából talán leginkább a körülmények faragtak még jobbat: az ő
témája már nem hever az utcán, hanem felkelt, illetve – karrierje kezdetén – felkelőben volt itt és
harcolt a Donbasszban, ennek kapcsán nem utolsó sorban a szeparatisták körei és magas rangú
belarusz állami tisztségviselők, üzletemberek között elterjedt korrupcióról írt leplező könyvet.
Bár külföldön a 2020-as „események” idején vált híressé, de itthon jó tolla már korábban elhozta
neki az ismertséget (a hatalom részéről a hírhedtséget: először 23 éves korában tartóztatták le) és az
első díjait. Az utóbbi két évben pedig számos nemzetközi díjat ítéltek neki, ezek egy részét Darja
Csulcovával közösen.
2020. novemberében a tiltakozási hullám egyik áldozata Raman Bandarenka volt, akit a
„Változások terén” úgy elvertek, hogy másnap a kórházban belehalt a sérüléseibe. A tér egyébként
Viktor Coj (1962-1990) orosz rock-zenész híres daláról kapta a nemhivatalos nevét, ami a
tiltakozások egyik emblematikus dala lett Belaruszban.
Bandarenka gyász-nagygyűléséről, ugyanerről a térről Kacja a barátnőjével, Darja Csulcovával
együtt vezetett online közvetítést – ezért két-két év börtönbüntetést kaptak. Darja másfél hónapja
szabadult, Kacjának újabb ügyeket varrtak a nyakába: további nyolc év három hónapra büntették,
többek között hazaárulásért…
A börtönben verseket ír. Általában kérni szokta, hogy senkinek ne mutassák meg az írásait, de a
férje, Ihar Iljas, aki szintén belarusz nyelvű újságíró, úgy határozott, hogy ezt mégis közzéteszi a
FreeAllWords projektben. Kacja még a télen írta.
Fehér a rét, mint
Télen a tenger
Mély csöndjében
S gondjaim között
Mámorom és
Fájdalmam fölött
Sok hónapja már,
Sőt évek óta
Repked s remeg,
Csillog könyörtelen
Fekete lepelén
Hazám egének
Az én árva
És néma
Egyetlen
Sors-csillagom.
Hozzá imádkozom,

Félek tőle
Próbálom
Nem venni észre.
De eljön az óra,
Hol végleg megállok
Csillagok fényében
Lepihenek.
Most még eldugott
Ösvényen bolyongok
Ahol csak vadnak
Van lábnyoma
Már nem félek
Nem nevetek
Nem baj immár
Ha köröttem
Elhaltak az énekek
S a dalok hangja
Helyett azt hallod,
Hogy gerinc reccsen.
Drága vidéken,
Hol tavaszelőn
Te ragyogsz énrám
A börtönablakban.

Bárász Péter sorozata az elnyomásban élő Belarusz ellenzéki értelmiségét mutatja be