Novák Katalin államfő, miután szerencsésen visszatért kijevi útjáról, hozta a kötelezőt, és első intézkedései egyikeként aláírta a sokak által vitatott szociális törvényt. Hiába volt a tiltakozás, hiába kérték magánemberek és civil szervezetek, hogy ne írja alá, az államfőnek nem volt kifogása a törvény ellen, érdemesnek találta arra, hogy életbe lépjen. Novák államfő nem sokkal ezután a zánkai Erzsébet táborba látogatott, ahol – amint az a közösségi oldalára feltöltött videóból kiderül – a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel karácsonyfát díszített, mézeskalácsot készített és még korcsolyáztak is.
Mindezek a költések persze függetlenek attól, hogy az államfő aláírta a szociális törvényt, amelynek lényege, hogy az állam gyakorlatilag kivonul a szociális ellátásból. Mindez azt jelenti, hogy ettől kezdve, aki tud, gondoskodjon magáról, vagy, ha az állapota miatt nem képes erre, akkor a családja köteles gondoskodni róla. Ha a családja sincs ebben a helyzetben – például, mert az illetőnek nincs családja, vagy olyan családban él, amely maga is segítségre szorul – akkor következhetnek az önkormányzatok, majd a karitatív szervezetek és az egyházak, végül, ha minden kötél szakad, az állam is tehet valamit a rászorulóért. Ezt a törvényt írta alá a nemrégiben még családügyi miniszterként dolgozó, szociális érzékenységét gyakorta hirdető Novák Katalin. Előtte nyilván alaposan megfontolta a döntést, osztott, szorzott és mérlegelt, majd úgy határozott, hogy nincs más választása.
Nem sokkal ezután vidámabb vizekre evezett az államfő: ellátogatott a zánkai Erzsébet táborba, ahol a Facebookon látható videó tanúsága szerint, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel találkozott. Megtekintette a gyermekek karácsonyi műsorát, karácsonyfát díszített velük, mézeskalácsot készítettek, sőt, az államfő néhány korcsolyázni tudó gyerek társaságában még a jégpályára is kimerészkedett. És közben mosolygott rendületlenül. Mert az élet szép, és ha nem jön közbe semmi, akkor szinte majdnem biztosra vehető, hogy nagy valószínűséggel előbb, vagy utóbb még a mostaninál is szebb lesz.