Kedves Csodaszarvas!
>Örömmel értesültem róla, hogy megjelentél végre a hajdani Postapalota előtt, ugrásra készen, ahogy szoktad. A turulhoz képest is jó nagy lettél, de hiszen a hun-magyar mondakör szerint a madár mellett te is mitikus totemállat hírében állsz, amit impozáns szoborméreteid is igazolnak. Minden oka megvan tehát annak, hogy a nemzeti pénzintézet veled szimbolizálja jelentőségét, ahogy a Magyar Rögbi Szövetség, valamint a jégkorong-válogatott. Igaz, a bank most többet szerepel a hírekben, mint a rögbi és a jéghoki, tehát valószínűleg téged is jobban lefoglal majd, hogy az MNB és vidéke hogyan fogja rendbe hozni a szénánkat.
Felhívom figyelmedet arra, hogy csodatévő erődre szükség lehet számos területen, kezdve az olyan mellékesnek tűnő szituáción, hogy diszkrepancia sejlik föl a kormány és a bank kapcsolatában, a korábbi jó viszony mintha elpárolgott volna. Ismétlem, ez kisebb horderejű ügy a nagyobbakéhoz képest, amelyek tisztába tételében, javulásában sokat jelenthetne csodatévő ereje. Tudom, hogy igazán nem ez a profilja, de hát a világ is sokat változott, mióta Ön a mondákra okot adott.
Olvastam, hogy annak idején a magyar (és a lengyel) középkori krónikákban többször ismétlődő motívum, hogy egy csodálatos viselkedésű szarvas mutatja meg, hogy hol kell templomot, kolostort építeni: állítólag Szent Gellértnek is egy szarvas mutatja meg a bakonybéli monostor helyét. Sőt, a váci a egyház alapításmondájában szintén egy szarvas mutatta meg Szent Lászlónak, hogy hová építse a székesegyházat. Szóval, ehhez azért igazodó jótétemény lenne, ha kedves országának csak kiutat mutatna, mert sokan úgy véljük, hogy zsákutcába tartunk. És ha már vagy kétszázmillió forintot áldoztunk arra, hogy nagysága előtt tisztelegjünk, talán becsben tartjuk tanácsát is. Bár erről nem vagyok meggyőződve, azért egy csodaszarvas igazán megpróbálhatná.
Tetszik, ahogy monumentális alakja önbizalomtól sugárzik, talán nemzetünk is merít belőle. Hunor Magor is tisztelettel köszönti: Tamás Ervin