Nagymagyarországról

Posted by

Csehszlovák kém

Nagymagyarország nem a “nemzeti összetartozást”, hanem a nemzeti korrupciót és kliens-rendszert jelképezi – itt az idő leszámolni ezzel a toxikus, irredenta-urambátyám szimbólummal.
Orbán Viktor és propagandagépezetének orrát alaposan beleverték a saját maguk által teremtett mocsokba az elmúlt napokban a szomszédos államok diplomatái és véleményformáló értelmiségei. Az emlékezetes nemzetközi botrány kiváltó oka az volt, hogy a maffiaállam propagandagépezete súlyos irredenta és revizionista jelképet próbált a skinhead-klubok világából áttolni a hétköznapi banalitások szintjére. A helyzet természetesen így is súlyos: hírek szerint a miniszterelnöki sálon szereplő irredenta, uszító jelkép gyakorlatilag majd minden magyar szurkolói sálon szerepel.
Az orosz katonai agresszió fényében azonban az egyre kevésbé titkolt és rejtett irredenta magyar külpolitika is végre új és valódi megvilágításba került. Különösen fontos ez olyan háborús időkben, amikor Oroszország, hasonlóan az orbáni sálhoz, orosz nemzeti színekre festi be Ukrajnát és gyilkolja ártatlan lakosait. Magyarország egyelőre még csak a szomszédos országok területeit festette be piros-fehér-zölddel és egyelőre nem gyilkol szlovákokat, románokat, szerbeket. Ugyanakkor azt, hogy Orbán akciója véletlen történet lenne, alaposan megcáfolja a tény, hogy a maffiaállam pénzén élősködő propagandisták (például: Skrabski Fruzsina, Máté Zsuzsa és a többiek) kiállnak a magyar Keresztapa irredenta politikája mellett.
Érdemes azonban nemcsak nacionalista szemmel leszámolni ezzel az undorító, magunkat és
környezetünket is mérgező jelképpel.
Az elmúlt napokban közkedvelt érve; volt a sarokba szoruló nacionalistáknak, hogy nem értik;, miért gond Orbán sálja, hiszen például a szlovák pénzügyminiszter, Petr Kažimírdolgozószobájában is hasonló térkép lógott a falon. Ez az ellenérv több szemszögből is álságos. Egyrészt a volt szlovák miniszter dolgozószobájában a Monarchia Lajtán inneni területének földrajzi-domborzati térképe látható, ahol a mai szlovákok és őseik ezer éve élnek együtt a mai magyarokkal és őseikkel, tehát arra hasonló hivatkozási alapokkal rendelkeznek.
Egy szlovák miniszter a történelmi örökséggel összhangban tehet ki ilyen térképet
dolgozószobájába, nincs ezzel semmi baj. Másrészt, a magyar Keresztapa futballsálján a térkép teljesen magyar nemzeti színekben jelent meg, ami sem történelmi, sem demográfiai, sem kulturális szempontok alapján nem igaz ábrázolása a korabeli valóságnak, hiszen a Monarchia Lajtán inneni területének lakossága és kultúrája meglehetősen kevert és többes identitású volt, de semmiképp nem homogén magyar  Mégis, mi az, ami a volt szlovák pénzügyminisztert és a magyar miniszterelnököt összeköti a történelmi Hungária térképén túl?
Ez nem más, mint a korrupció, ami a 19. századi Monarchia évtizedeiben legendás és ipari méreteket öltött az egykori országrész teljes területén, az élet minden szintjén. A csehek a mai napig ez alapján is megkülönböztetik magukat a szlovákoktól, mondván, amíg ők, mármint a csehek, az osztrák típusú közigazgatási és hivatalnoki modellt vették át, addig a szlovákok a magyar korrupt hivatalnoki világhoz hasonultak és örökölték meg. A korabeli probléma ismerős lehet ma is: amíg az egykori Monarchia – így a mai Magyarország és Szlovákia területén – sikeresen átvették a nyugati civilizáció gazdasági és társadalmi modelljeit, a jogalkotás lényegét harmonizálták a nyugati jogrendszerrel, addig az íratlan viselkedési és etikai normák, az elöljárók feudalista kiváltságai és presztízse és az elavult társadalmi struktúrák és a nepotista modell megmaradtak egy átmeneti állapotban, formában.

Mindez onnan jut eszembe, hogy 2022. November 24-én, csütörtökön, a szlovák rendőrség szervezett bűnözés-ellenes részlege ismét korrupcióval gyanusította meg a Szlovák Nemzeti Bank elnökét, Petr Kažimírt. A gyanú ugyanabban az esetben történt, amely miatt már tettek a szlovák Matolcsy ellen vádemelést, de azt Maroš Žilinka szlovák főügyész a 363. paragrafus alapján törölte. Az ügy még arra az időszakra vonatkozik, amikor Kažimír, mint a Fico- kormány pénzügyminisztere volt hivatalában és fotózkodott a Nagymagyarország térkép előtt az irodájában. Az ügy kapcsán a volt pénzügyminiszter ellen vallott egykori beosztottja, František Imrecze volt pénzügyi vezető hivatalnok. Imrecze elmondása szerint Kažimír egy 48 ezer eurót tartalmazó borítékot adott át neki. A hivatalnok állította, hogy Kažimírnek közvetítőként kellett volna fellépnie a bűncselekmény során. Természetesen Kažimír jó orbánista módjára tagad és nem érzi magát bűnösnek.
Az ügynek több fontos tanulsága van. A futballsál kapcsán fókuszba került jelkép nemcsak irredenta és revizionista magyar álmokat és általában a magyar kulturális felsőbbrendűséget jelenít meg, hanem annak van egy jóval tágabb, nemzetek és országok felett átívelő, régiós jelentése is. A régi magyar világ, amitől Trianon után sok “elszakított magyar nemzettest” valójában megszabadult – hasonlóan a mai Ukrajnához, akik a “régi orosz világ alól” kerültek ki, egy korhadt, sok elemében feudális világot és korrupciót jelképez, amivel szemben a mai napig harcolunk, demokratikus és jogállami alapon, nemcsak magyarok, de szlovákok is.
Igaz, Szlovákiában a korrupció-ellenes erők már nemzetállami szinten lépnek fel a jelenség ellen, Magyarországon a lakosság még mindig Brüsszeltől várja a felmentő seregeket, miközben nem értik, hogy a megoldás kulcsa, ahogy a szlovákoknál is, náluk van. Az orbáni világ és az orbáni béke egyik legnagyobb hazugsága, amit egy romániai Securitate tiszt kijelentése alapján terjesztettek el, miszerint “magyar az, akinek fáj Trianon”, éppen ellenkezőleg legyen igaz: “Magyar az, aki megszabadul a trianoni nyomasztástól, az üres kulturális felsőbbrendűségtől és korrupt-nepotista régi világtól. Trianon virtuális újrajátszása csak szenvedést és károkat okoz Magyarországnak. Lépjünk be egy új, európai világba, régiós barátainkkal egyenrangúan és engedjük el a sok szenvedést és felesleges áldozatot okozó magyar nacionalista, uram-bátyám gondolkodást.

Címkép: Petr Kažimír volt szlovák pénzügyminiszter, ma a Szlovák Nemzeti Bank elnöke,
mögötte Nagymagyarország térképe