Azt írja az újság…

Posted by

Volt egyszer a Rádiókabaréban egy közkedvelt műsorszám Lujza (Psota Irén), a feleség kérdezgette Jenőt, a férjét (Major Tamást) arról, amiről az újság írt. Az újságok pártlapok voltak.  Nagy Bandó András írása arról szól, hogy a mai állampárt  mai párt (Fidesz) mai újságjait (valamennyit) a ma Lujzáinak és Jenőinek készítik, csinálják, fundálják ki (esetenként írják), nyomják és terjesztik, tájékoztatásnak mondott propagandagépezet segédletével, és a mai Lujzák ezt Bibliaként olvassák, hogy a „Bibliát” kizárólagos információhalmaznak tekintő/tudó Jenők a válaszaikkal megerősítsék őket hitükben: igen, ha azt írja az
„újság”, akkor az úgy is van.
Nagy Bandó András
>Ha Gyurcsány a kiszemelt hadászati célpont, akkor vele riogatnak (Felcsút mellett „épült” a mesterséges Rioga-tó), ő a mondatok alanya, állítmánya és tárgya, ha ő nem, akkor jön Mini Feri, ha Soros a bajok okozója, akkor az ő nevét emlegetik mondatonként akár öt-hatszor is. Ha a „migráncsok” a nyerők, akkor a menekültek emlegetése lesz újságcsinálói feladattá, különféle változatokban, hol özönlenek, hol
illegálisan lépik át a határt, hol dobálóznak, hol lépkednek, hol futnak. A tuti célpont maga Brüsszel, az a város, ahova az újságoknak tápot adó tulajdonos jár, hol raportra, hol aláírni azt, amit majd hazaérkezve nemzeti konzultációs kérdésnek tesz föl, jelesül, hogy akarjátok-e, testvéreim? Ha a Brüsszelkevés vagy rá akarnak erősíteni, akkor jönnek a „szankciók”, melyek mindegyikét aláírásával erősített meg a sajtómágnás. A mondatok legfőbb eleme ez a szó lesz, mert mindaz, ami bajként a nép nyakába zúdul, a szankcióknak köszönhető, tehát ezt nyomják (az „újságba”) ezerrel, hogy a ma Lujzái megkérdezhessék a ma Jenőit, mi is
a helyzet ezekkel a szankciókkal?
A ma Jenői meg hápognak, és bár egy szót sem értenek belőle, de mondják a maguk válaszát: Lujza, elégedj meg annyival, hogy a szankciók az okai mindennek, nézd meg, ott vannak a szankciós bombák az óriásplakátokon, ezek hullanak a nyakunkba. Erre Lujza azt mondja: de hát a bombákat az oroszok dobálják az ukránokra, és ha jól tudom, az oroszok támadták meg Ukrajnát, ők háborúznak, és emiatt vannak a szankciók, mire Jenő elmagyarázza: figyelj ide, Lujza! Ezt nem így írta az „újság”, például az orosz emberek ki se ejtik azt a szót, hogy „háború”, és ha ez így van, akkor nincs is háború. De Jenő, azt írja az újság, hogy Orbán mielőbbi békét akar, márpedig a békekötés mindig egy háború vége, nem? Meg azt is írta az újság, hogy Orbán eleve békemisszióba ment el Putyinhoz, ami ugyan sikertelen volt, mert végül háború lett, abból meg szankció, de ő legalább látta, hogy Putyin nagyon eltökélt volt, meg haragos és elszánt, ami már azt jelezte, hogy ebből előbb-utóbb szankciók lesznek, akkor is, ha nem mondják háborúnak, ami háború. Jenő a feje búbját vakargatja, azt se tudja, mit feleljen, mert mindent nem írt meg az újság, illetve az újság csak azt írta meg, amivel a legfontosabb kérdéseket nem lehet megválaszolni. Alapképzés, elég, ha ennyit tudtok, Jenő, pont.
Amikor ’86-ban „kitudódott” a csernobili atomerőmű tragédiák sorát hozó „balesete”, egy 4 x 4-es nagyságú mínuszos hír jelent meg a Népszabadságban, az akkori egypárt legfőbb lapjában. Másnap féltenyérnyi hír, minderről picit bővebben, majd arasznyi felületen a beismerés felé tartó cikk, azután naponta nőtt az atombalesetről szóló cikkek felülete, mígnem többoldalasra nőve teljesedett ki.
Naponta „azt írta az újság”, csak gyáván és hazugul kezdve, majd bátortalanul elemezve, végül pedig szégyenteljes beismeréssel zárva. Lujza és Jenő suttogva beszélgetett, a feleség halkan kérdezgetett, Jenő pedig morgolódva-bosszankodva válaszolt, igaz, azt már nem írhatta meg Komlós János, mert négy évvel előtte meghalt.
Sajtószabadság van, hangoztatja mindenütt a minden magyarok újságjainak tulajdonosa, meg is írja az újság, szabadon, Lujzák és Jenők agyát mosogatva. Ám arról csak így, általam esik szó, hogy ezáltal miképp sérül az elfogulatlan és teljeskörű tájékoztatás alapelve. Az „újság” olvasói, Lujzák és Jenők tudják, kik és mik a célpont, és bár a magyar-görög meccs alatt folyamatosan olvashattuk a reklámfalakon, hogy „A
gyűlölet nem pálya”, agyukban rögzültek a célpontok: Gyurcsány, Mini Feri, Soros, migráncsok, Brüsszel, szankciók. Mindenki hibás, bűnös, felelős, csak mi nem, minket szeretni, őket, azokat gyűlölni kell. És mivel a folytonos harckészültségben leledző kormány háborútól félti a NATO-védte országot, fegyverkezésbe fogott, talán nem árt arra gondolni, mit mondanak majd a Lujzákat otthonhagyó Jenők, amikor a nem létező
háborúba kerülnek. Válaszlehetőségként idézem Szvetlana Alekszejevics egy afganisztáni háborúba küldött orosz „alkalmazott” szövegéből való mondatát a Fiúk cinkkoporsóban című könyvéből: „Hogyan kerültem ide? Nagyon egyszerű. Elhittem mindent, amit az újságok írtak…”

A cikk a szerző Magyar Hangban megjelent irásának rövidített változata

Címkép: Halász Géza: Orbán Münchhausenkét repül a szankciókon