Gömböc sállal

Posted by
Schilling Árpád ismét megszólalt.
>Azt írja, hogy a Gömböc már a gatyájába sem fér bele, fene nagy vigyorral pózol a nagyonbuta, de kőgazdag focistája mellett, dagadt nyakán nagymagyarország sál, promózza: nesztek, szomszédok, értsetek belőle – ha a szentpétervári tömegmészárosnak, a Kreml patás ördögének szerencséje van, akkor a „muramista tökkel vág a csülökbe”, oszt leszakajt majd egy jó darabot innen is, onnan is a zsíros szalonnából.
A Gömböc akkor boldog, ha a fajok nem keverednek, ha a mások csak szenvednek, ha a feketék a vízbe fúlnak, a nácik meg boldogúlnak. Ha az ő kedves népe menetel kifele a civilizációból.  Na, de közben törvényt ültek, s megszavazták, hogy az állam nem gondoskodik a polgárairól. De nem ám!
 Így tehát, ha rossz helyre születtél, ha nem voltál szerencsés, ha elbuktál, ha lehetőséget sem adtak, mert nem bírták a fajtád, ha megpróbáltad, de nem neked lejtett a pálya, ha megbetegedtél, ha ledöntött a kórság, és már nem bírtad a mindennapi harcot, ha átvágtak, és mindenedet elvesztetted, ha az utcára kerültél, ha az ital vagy más szerek függője lettél, ha nem volt jó helyen ismerősöd, aki segített volna, ha a család segítsége nem volt elég, ha nem voltál jóban a polgármesterrel, ha az egyház rossz szemmel nézett rád, ha kihasználtak, eldobtak és elfelejtettek, akkor egy dologban biztos lehetsz: Katalin nem ül melléd a kissámlijára, nem fogja meg a kezed, nem ölel át, nem hallgat meg, hiába ígérte, az államfő is csak hazudott, ahogy mindig és mindenki, aki a Gömböcé.
Ha majd az EU kinyitja a bukszát, akkor sem leszel fent a listán, a pénz nem azért van, hogy adjanak annak, akinek nincs. A pénz azoké, akiknek sok pénze van. A pénz a gazdagoké. A támogatás is, a nyereség is, a kenőpénz is, na, meg az apró.
Amíg a Gömböc az úr, addig a szegénynek, a szegényt istápolónak, vagy az elszegényedőnek KUSS a neve. „Ne legyetek kegyetlenek!” – hiába kiabálsz. Ezek kegyetlenek! Embertelenek és istentelenek.
De az egyház nem tagadja ki őket, a bíboros istent feledve világi ura előtt térdel és könyörög: pénzt, még, adjatok pénzt nekünk, hagy legyen szép parókiánk, égig érő karácsonyfánk, meg sok finom édesség, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek, meg azért legyen ügyvéd, ha nem bírnánk magunkkal.
 Aki jól van, az ráér. De neked nincs időd. Ezért haragszol. Megértelek. Haragudj! Haragudj az elnyomódra, haragudj a bántalmazódra, haragudj a képmutatókra, a cinikusokra, a teleszájjal hahotázókra, az államot elbitorló, szívtelen banditákra! Haragudj a cinkosokra, a haszonélvezőkre! Haragudj rájuk!
Hiába az imádság, hiába a türelem, hiába a jószándék, hiába a polgári öntudat, végül csak jobbágy maradsz.
Csak a harag.