Szomszédom, Ady

Posted by
Lendvai Ildikó
>November 22-e Ady születésnapja. A képen Ady (ha akarom, első, ha akarom, utolsó) lakása, a közelemben, a Veres Pálné utcában. Ő volt az első szomszédom, akit meglátogattam: amikor több, mint 30 éve ide költöztünk, gyorsan megnéztem az emlékmúzeumát.
Utolsó lakása, mert innen már csak meghalni ment a szanatóriumba. Első, mert addig Budapesten nem volt saját lakása: szállodákban, barátoknál, rokonoknál élt. Ezt Csinszka rendezte be neki – aki a családi fotók közé a falra kitette Léda képét is.
Az évfordulón már minden nagy versét idézték. Hadd szemezgessek most azokból, amelyeket róla írtak.
Maga Csinszka is írt róla verset, “Vallomás a csodáról” címmel: “Szívét szívembe befogadtam,/ a hitemet zsámolynak adtam.”
De amit legjobban szeretek, azok Babits sorai. Pedig el sem lehet képzelni két különbözőbb személyiséget: “Hajdan mint bajnok társa mellett,/ melletted mentem harc elé./… s harccal a szívem úgy betellett:/ alélva kérdem: több jön-é?” “Még egyedül te állsz a parton,/ éjig a bukó napba nézve,/ s hogy jő mögötted, nő az alkony,/…én kincsemet hagyom tenéked:/ elődöm voltál, légy utódom.”
József Attila Ady-versében ott a fájdalmasan beteljesületlen jóslat: “Sírja hárommillió koldus telke,/ hol házat épít, vet majd és arat.” Bár úgy lenne… Bár úgy lett volna.
A két éve meghalt Bertók László Ady-emlékverse inkább feketének, “Ében-országnak” látja a helyet, ahol élünk: “Kívül a fehér bizonyosság,/ belül ébenfa, ében-ország,/ kemény és nehéz, mint a végzet,/ földjein varjak legelésznek.” Csak Ady az, aki most is figyel: “Varjú száll, ha a szeme rebben,/ ki gondolhatja nála szebben,/ ki gondolhatja okosabban,/ ezeréves süket vadonban/…míg ében alól az a másik,/ egyetlen ország kivirágzik.”
Dutka Ákos egyszerre kortársa is, utódja is Adynak. Nagyváradon Ady barátja, vele, Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Balázs Bélával együtt szerepelnek az új hangú, új költészet betörését jelentő 1908-as “A Holnap” c. antológiában. Jóval túléli Adyt: még 89 évesen is kötete jelenik meg. A rég halott Ady 77. születésnapjára írja: “Sem rokona, sem boldog őse,/ szívünknek mégis ismerőse:/…Szállani, szállani, szállani egyre,/ egyre vidámabb, tágult tengerekre./ Mintha dalolnánk, – egyre hallani:/ Ott repül Ady.”
Születésnapján nézzünk fölfelé, “Ében-ország” fölé.
Ott repül Ady.
Hozzászólás Fábri Pétertől
Fodor Ákos:
Ady-esszé
Röpülj, hajóm,
nincs víz.