Nyugdíjrendszerünk: az elszegényedés biztos útja

Posted by

>Akár 14-17 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak az idősek jövőre, rebesgetik a
bennfentesek, ami nem nagy szó, mert az infláció is valahol ekörül lesz. Legföljebb
az lehet a változás, hogy most kivételesen nem a nyugdíjasok hiteleznek az
államkasszának, mint az elmúlt években nem egyszer. De a nyugdíjtörvénnyel nem
is ez a „játéktér” a legnagyobb baj. Sokkal inkább az, hogy ugyanolyan pályát befutva valaki
– akár 80százalékkal több vagy éppen kevesebb ellátásra jogosult – attól függően
mikor ment nyugdíjba. (És ez a leszakadás az aktívak jövedelme és a nyugdíjasok
között az évek során – „hála” a svájci indexálás eltörlésének – csak fokozódik. H.Sz.),
Farkas András „nyugdíjguru” a pénzcentrum.hu oldalán veszi sorra, hogyan tehető
igazságosabbá, átláthatóbbá a nyugdíjrendszerünk.

Farkas András
>A magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen. Ennek elsősorban az az oka, hogy a
nettó keresetből számolják ki a nyugdíjat, ezt visszaszámolni pedig vagy 40 év
távlatából nem olyan egyszerű. A megoldás: a világ összes fejlett
nyugdíjrendszerének példáját követve át kell állítani a rendszert a bruttó
nyugdíjszámításra, egyúttal adó- és tb-kötelessé téve a nyugdíjakat. (Tegyük hozzá,
hogy az 1998-ben elkezdett nyugdíjreform – eltörölve a Fidesz által – 2013-tól
vezette volna be a bruttó számítást. H.Sz.)
A jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb méltánytalansága, ami meglepően kevés
nyugdíjast háborít föl, abból ered, hogy hasonló életpályák, hasonló szolgálati
időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű
nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult
a nyugdíját. Ennek oka, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek kereseteit a
nyugdíjba vonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a
valorizálás folyamata), az utóbbi években pedig meglódult a nemzetgazdasági
átlagbér növekedése. Ezt az abszolút mértékben igazságtalan bánásmódot úgy lehet
kiküszöbölni, ha az aktív korunk minden évében, évente valorizálnák az addig
szerzett jogosultságainkat. Ehhez persze olyan egyéni számla lenne szükséges,
amely a nyugdíjjogosultságainkat évente nyilvántartaná. (A nyugdíjak között

egyenlőtlenségbe még besegít az a – szintén Fidesz innováció -, hogy nincs felső
határa a járulékfizetésnek, és ezáltal a nyugdíj összegének sem. Ezért lehetségesek a
több millió forintos nyugdíjak. H.Sz.)
A magyar nyugdíjrendszerben az első húsz év szolgálati idő majdnem kétszer annyit
ér, mint a második húsz év. Teljesen szürreális. 20 év után 53% a nyugdíjszorzó, 40
év után viszont nem 106%, hanem csak 80%. Miért? Ma már semmi értelme (ha volt
valaha egyáltalán), ráadásul az egyes évek jelentősége is ugrabugrál, egy évnyi idő
hol 1%-ot, hol 1,5%-ot, hol 2%-ot ér a nyugdíjszorzóban. A linearitás teljes hiánya
hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerünkből teljes mértékben hiányzik az előre
jelezhetőség, az átláthatóság, az áttekinthetőség. Hogyan lehet ezt orvosolni?
Az inflációkövető nyugdíjemelés (amire a Fidesz kormány olyan büszke H. Sz.)
ráadásul egyenes út az elszegényedéshez, amíg az infláció alacsony, a bérnövekedés
pedig magas. Hogyan lehet ezt orvosolni? A korábbi vegyes emelési rendszer olyan
változatával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az
átlagbér növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve. Szükség
lenne egy kiegészítő valorizációs korrekcióra is, hogy a régebbi nyugdíjasok
leszakadását legalább lassítani lehessen.
A most novemberi 4,5%-os kiegészítő nyugdíjemelést követően is a nyugdíjas
társadalom egymillió tagja havi 148 ezer forintnál kisebb, 350 ezer tagja pedig 100
ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen megélni – miközben a nyugdíjas infláció
októberben 23,6%-os, az élelmiszerár-infláció több mint 40%, a háztartásienergia-
árrobbanás 62% volt – és a pusztító árrobbanásoknak még nincs vége, az idei
nyugdíjemeléseknek azonban igen.
További gond, hogy a magyar nyugdíjrendszer lényegében egypilléres rendszer, az
állami nyugdíjpillér mellett egyáltalán nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, az
öngondoskodás pedig fejletlen (Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a második
Fidesz kormány első rendelkezési egyikeként ellehetetlenítette a
magánnyugdíjpénztárakat, majd fokozatosan eltörölték az önkéntes pénztárnak adott
munkáltatói kedvezményeket is. H.Sz.) A foglalkoztatói nyugdíjpillér megteremtése
felé az első lépés lehetne, ha visszaállítaná a törvényhozás a dolgozóik nyugdíjcélú
megtakarításait támogató munkáltatókat megillető korábbi kedvezményes

adókörnyezetet, hogy ne kerüljön például az önkéntes nyugdíjpénztári tagság
munkáltatói támogatása ugyanannyiba a munkáltatónak, mintha bért fizetne.
Véleményem szerint ezt a hat fő gondot kell először megoldani, és erre a
veszélyhelyzetben akár a rendeleti kormányzás eszközeivel is rövid időn belül
képes lehet a kormányzat
https://www.penzcentrum.hu/nyugdij/20221115/6-egeto-gond-a-magyar-nyugdijrendszerrel-
millionyi-magyar-eletere-lesz-kihatassal-ha-nem-lesz-valtozas-1130946