Majka nem a NER-nek ment neki

Posted by

Kabai Domokos Lajos
>Vannak, akik ünneplik Majkát (Majoros Pétert), a rappert és dalszerzőt, s vele együtt Molnár Tamás dalszerző-dalszövegíró–énekes-gitárost az „Azt beszélik a városban” című közös számukért. A lelkesedés oka az képzet, hogy végre valaki a fiataloknak is megüzente, hogy az orbáni Nemzeti Együttműködés Rendszerével, a NER-rel nagy bajok vannak. Mások egyszerűen nem tudják hová tenni főleg Majka magatartását. Ők ugyanis eddig azt gondolták, hogy az ózdi szegénységből indult sztár az orbánisták kegyeltje. Egyes kommentelők fényképeket is raknak fel az internetre, amelyeken a kormányfő közvetlen környezetének tagjaival látható a rapper. És akkor most hirtelen ellenzéki lett? – kérdezik
tanácstalanul egyesek.
Akárhogy is, a két szerző az első másfél nap alatt több mint egymilliós megtekintést produkált a YouTube csatornán. Azóta ez az érték jócskán nőtt. Ám be kell vallanom, hogy mindez közömbösen hagyott volna, ha
nem érzékelem a Facebookon a fentebb vázolt polémiát: Orbán Viktor ellenes kiállásnak kell-e tekinteni a számot, avagy a társadalmi elégedetlenség kezelésének valamilyen rafinált módjával állunk-e szemben?
A töprengés azt példázza: a közönség nagy része a valóságot nem tényleges tapasztalatai, hanem a politikai hite szerint értelmezi; saját buborék-világukból kiabálnak át egymásnak a szemellenzős
kommentelők. Annak ellenére tesznek így, hogy meglehetősen egyértelmű: mindkét politikai erő felé vágnak például ezek a sorok:
„Vajon melyik az az oldal, amelyik neked jót akarna / Melyik segít igazán,
melyik nem lép a nyakadra / A kiöregedett komcsi, akinek nem jutott a
húsból / Vagy a kamu keresztény, akivel az ereszen lecsúszol? / Csak
pofázik mindegyik, mert abból van lé / És csak potyázik a pénzünkön a
sok csőcselék / Mindegy, hogy jobbra vagy balra húzod be az X-et / Mert
semmik nem vagyunk, csak a színházukban díszlet”
Természetesen, szó sincs József Attila-i magasságokról, ám a teljes szöveg lázadó versnek megteszi. Majka és Molnár klipje arról a rablókapitalizmusról ad valamiféle látleletet, ami folyamatosan alakult ki
nagyjából 1968-tól, még inkább 1985-től Magyarországon, és szakadt ránk 1990 után, s a mieinkkel együtt az egész régió alsóbb néprétegeire, és egyre inkább középosztályára. Azóta minden kormány, s a
kormányok mellett többé-kevésbé elkötelezett, egymás ellen fenekedő holdudvar-értelmiség a dalban megénekelt helyzetnek a kialakítását szolgálta, szolgálja és szolgálni fogja, amíg maga a mindent és
mindenkit felzabáló tőkés rendszer létezik. Hiszen, mint Marxtól és Engelstől tudjuk (vagy nem):
„Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok, vagyis az az osztály, amely a társadalom uralkodó anyagi hatalma, az egyszersmind a szellemi hatalma is. Az az osztály, amely az
anyagi termelés eszközeit kezében tartja, egyszersmind a szellemi termelés eszközei fölött is rendelkezik, úgyhogy ezzel egyszersmind azoknak a gondolatai, akik híján vannak a szellemi termelés
eszközeinek, átlagban neki vannak alávetve.” (V.ö.: A német ideológia, A tudat termeléséről)
Hogy aztán gondolt-e erre a két szerző? Maguk lennének a megmondhatói, ha egyáltalán. Mindenesetre felháborodásuknak adnak hangot. Ám Petőfi Sándor is csak a társadalmi-irodalmi népiesség- mozgalomból kiemelkedett – az író-lapszerkesztő Nádaskay Lajos szerint – „a pórhoz lealjasuló” lázadó maradt volna, akit még 1848 nyarán – tehát jóval a „Nemzeti dal” megszületése után – is elkergettek a szabadszállásiak, amikor képviselőjüknek jelöltette magát, ha nincs a forradalom és a szabadságharc. Amikor hóhérnak akár magát ajánlva arra szólított fel, hogy „Akasszátok föl a királyokat!”, már 1848 decemberét írták. Debrecenben, ahol a vers született, érlelődött a néhány hónappal későbbi trónfosztás gondolata. Következésképp, ha a vátesz szándéka nem találkozik a tömegek cselekvő indulatával, szava nem több, mint a harang, amit valami kósza szél kondít meg egy néptelen falu fölött.
Majka meg Molnár klipjével, illetve az összes morgolódó Facebook-bejegyzésével, az a helyzet, hogy csupán izgalmat keltenek, de a szerzőknek eszük ágában sincs bármire rávenni a közönséget. S még jó,
ha legalább a látleletet nem torzítja el a napi politikai pártos elfogultság, amit magam is remélek, mikor közreadom például ezt a cikkemet.
A rapperek mostani szövegében megjelenített helyzetleírás csak-csak. Jóllehet az általuk kritizált rendszer – a kapitalizmus – érzékeltetéséig, sőt megnevezéséig nem jutnak el. Ezért is gondolhatja sok ellenzéki,
hogy a NER kormányzási módszereinek bírálatáról van csupán szó. Ezt illetik felszínesen a „rendszer” kifejezéssel az internetezők, attól a hittől vezérelve, hogy ha az övéik kerülnének a miniszteri bársonyszékekbe, se perc alatt megszűnnének a társadalmi feszültségek. Nyárspolgáriságban fogant érdekeik miatt nem látják be, nem akarják belátni, hogy a társadalmi-gazdasági rendszerből fakad a nyugati világ minden országában is az eget verő korrupció, a szólás és a sajtószabadság tőkés érdekek miatti korlátozása, a részvételi helyett a képviseleti politizálás elfogadtatása, az ebben a felfogásban választott
testületek helyett is a bürokratikus háttérintézmények befolyásának növelése, a pártpolitikai, a szakszervezeti tevékenység kiüresítése, s helyükbe a tőkétől függő, nem kormányzati szervezetek léptetése, a kizsákmányolás következtében állandósult esélyegyenlőtlenség, no és a világ szinte minden pontján most is zajló háborúk tömege, melyek közül a pillanatnyi tőkeérdekek döntik el, éppen mire írányítják a nyugati közvélemény figyelmét.
Nem a kárhoztatás miatt, csupán a tisztánlátás érdekében rögzítsük: Majka és Molnár – akár rajongóik, akár az irántuk ellenszenvvel viseltetők többsége – idáig nem jutnak el. A figyelem középpontjába került rapperek közönségükhöz hasonlóan azt várják, hogy valamilyen külső erő rendezze el helyettük, helyettünk a dolgokat.
Elégedetlenek ugyan a társadalmi-gazdasági állapotokkal, de a duó indulatai, akárcsak a miénk, mégsem akkora, hogy igazi felfordulást akarnának vele előidézni. Ez világlik ki ugyanis a számnak mindjárt az elején, az Istenre utaló részből, s a később kétszer is ismételt gondolatból:
„Azt beszélik a városban / Hogy nem tűri tovább az Úr / És
igaz lesz, nem csak álmodtad / Reggelre sok fej a porba lehull”.
Hát, csak várakozzunk! De ne áltassuk magunkat azzal, hogy ettől szaporábban fog verni akárcsak egyetlen tőkésnek – a szemfényvesztést szolgáló magyarországi szóhasználatban: nagyvállalkozónak – a szíve, vagy a zsoldjukban álló politikusokénak! Ellenkezőleg. Nyugodtan hátradőlhetnek, hiszen a feladat egyelőre ismét kipipálva, a tömegelégedetlenség miatti gőz egy időre ezzel is kiengedve.

Bekiáltás blog

Címkép: Majka és Molnár Tamás