Karrierkód

Posted by

Weitz Teréz
> Apró gyermekek, hat évesek. Hátukon nehéz táska. Alig bírják. Álmosak, kedvetlenek. Mennek. Nyolcra, iskolába. Pedig még aludnának s a szellemük fejlődne. A Tudás Palotájába tartanak, ahol nem számít, ki hol tart érettségben. Csengőszó jelzi, hogy letelt a 45 perc és most mindenki egyszerre fejezze be azt, amit
eddig csinált. Vonuljanak pihenni, sietve, mert erre 10 perc adatik. Hisz a nagyoknak
annyi elég.
A tudás házában mérnek.
Melyik gyermek bánik jól a számokkal? Kinek van érzéke a szavakhoz? Később a természettudományok is beállnak a sorba. Hja! Aki ezekben nem remekel, nem pontban x évesen, az gyenge képességű.
Jönnek a dolgozatok, feleletek később a vizsgák.
Mit mérnek? Kinek milyen a memóriája.
A tudásközpontú társadalomban, amikor az információ egy kattintással elérhető. Vizsga letudva, diák standardizálva, futószalagra állítva, a megmért képességek alapján ki erre, ki arra, attól függ, hol van rájuk igény.
Az új generáció kiképezve a jövő számára.
Vagy netalántán a múlt századnak?
Milyen a jelen, mi várható a jövőben? A jövő bizonytalan, kiszámíthatatlan, komplex és
átláthatatlan. A változás oly gyors, hogy ép ésszel fel sem lehet fogni.
Próbáljuk meg érzékelni.
Tudod mennyi év kellett ahhoz, hogy a technológia eljusson 50 millió emberhez?
Autó 62 év. Telefon 50 év. TV 22 év. Computer 14 év. Mobil 12 év. Internet 7 év.
Facebook 3 év.
Képes lesz a gyermeked ebben az irdatlan gyors változásban talpon maradni?
Épen, egészséges lélekkel?
Minden szülő álma, hogy gyermeke boldog legyen.
Az lesz a gyermeked, mikor az sem derül ki róla, hogy valójában miben tehetséges?
Mikor az élni tudást csak elméletben tanulta, gyakorlatban soha?
Dráma, zene, tánc, igazi egymásra figyelő kommunikáció. Volt ezekben része? Amikor végez, valószínű már nem is lesz az a szakma, amit tanult. Tud e alkalmazkodni, váltani, gyorsan újat megtanulni? A jegyek beskatulyázzák ahelyett, hogy visszajelzést adnának arról, hol, mikor kell megállni. Hogyan hat ez a lelkére?
Verseny van. Ahol van nyertes, van vesztes is. A verseny ver. Megtanulja.
Milyennek kellene a jövő iskolájának lenni?
Nem véletlen, hogy a Montessorihoz egyre többen visszanyúlnak. A gyermek mindaddig, amíg nem kerül be intézménybe, utánzással tanul.
Szakembereket, mentorokat az iskolákba!
Nem tudja, hogy mit szeret? Rá kell vezetni. S ha már tudja mi érdekli, a motiváció belülről fog fakadni. Magától tanul. Ugye láttad őt kicsinek, mikor magától tanult még? Száguldani fog az őt érdeklő témában. Közben rájön, hogy ahhoz más szakágat is ismernie kell, ezért azt is örömmel hozzáveszi.
A gyermek is egyéniség.
Már mindent magunkra szabtunk, még a telefonunkon lévő applikációk is egyénre
jellemzőek. Hogy lehet akkor a jövő iskolája olyan hely, ahol standardizált egyedek lépnek ki a
kapun, elfelejtve önnön tálentumukat?
Csak a véletlen szerencsében bízhatnak, hátha kiderül az adottságuk. Ha tudnák, mit szeretnek csinálni, mik az erősségeik, a munkahely nem az a kaloda lenne, ahova csak azért járnak, hogy pénzt keressenek a megélhetéshez, hanem az a hely, ahol kiteljesedhetnek.