Emlék a múltból

Posted by

Nagy Zoltán
>A 70-es évek közepén a Pannónia Filmstúdióban dolgoztam. Először rajzfilmeket festegettem
(Hugó, a viziló, János vitéz), majd, amikor kiderült, hogy ez nem az én világom, átkerültem a
szinkronba, ahol magnók kapcsolgatásával éltem ki akkor még valószínűnek tűnő műszaki
tehetségemet. Később erről is kiderült, hogy ez is tévedés volt, noha papírom azért van róla.
Ha megtalálom, kifüggesztem a konyhában, hogy ne törjek le, ha valamit nem sikerül elsőre
megjavítanom a háznál. Sőt, másodszorra sem. Ilyenkor szoktam feladni a tervemet és
szakemberhez fordulni. Ezért áll már mindkét autóm 3 hónapja, mert azt gondoltam, hogy
ezeket az apróbb hibákat pillanatok alatt magam is kijavítom.
Még mindig állnak.
A Pannóniában, a Nagykeverő nevű helyiségben készült el a Madách Színház részére a
Pillangók szabadok című darab zenefelvétele. A darabot Kerényi Imre rendezte, aki az első
pillanattól kezdve ellenszenvet gerjesztett bennem. Ostoba, nagyképű, magától elszállt
fickónak tűnt. No de halottakról vagy jót, vagy rosszat.
A zenészek az akkor még létező Illés együttes tagjai voltak, akikkel akkor még semmi
gondom nem volt, de tegyük hozzájuk is, hogy a halottakról vagy jót vagy rosszat elv ott is
érvényesült egyszer valaha.
Volt ott azonban egy nagyon szerény, kisgalamb, aki csak leült egy székre és csendben
figyelte az eseményeket. Akkor láttam Kútvölgyi Erzsébetet először. Megmaradt bennem a
csöndje és az a fajta tudatossága, ami a zenefelvételen sugárzott belőle.
Nem beszélt, csak énekelt. És jól.
Megfogott.
Az imént megnéztem torrenten letöltve az Edit és Marlene című darabot.
A felvételen ugyanazt a tudatosságot láttam az arcán, a játékában. Nehezen fogtam föl,
hogyan tud ezer százalékos tudatossággal előadni olyan pillanatokat, ahol nem a tudatosság,
hanem az érzés dominál a játékban.
És megoldotta!
Elképesztő nő. Elképesztő színésznő. Ez volt számomra a csoda a játékában. Az érzékiség
tudattal való megteremtése. Nem túl gyakori.
Zseniális.