Duleba: az oroszok elhitték, hogy hadseregük legyőzhetetlen

Posted by

Csehszlovák Kém

– Aznap, amikor kitört az orosz háború Ukrajnában, telefonon beszéltünk és
megkérdeztem azt is, ön szerint Vlagyimir Putyin miért tette. Akkor azt mondta, hogy
nem tudja. Azóta több mint nyolc hónap telt el. Most már érti, hogy miért kezdett bele
az orosz elnök?
– Erre a kérdésre azóta sincs válaszom, mert a háború nyolc hónapja során a
hadművelet nem érte el azokat a célokat, amelyeket Vlagyimir Putyin a háború előtt
deklarált. Az első módosított cél Donbász “felszabadítása” volt – de Oroszország a
mai napig “nem szabadította fel”. Második cél Ukrajna demilitarizálása volt, ami
jelenleg éppen fordítva néz ki: Ukrajna egyre több fegyvert kap. És a harmadik cél –
Ukrajna náci-mentesítése – egy olyan propagandisztikus cél, amit maguk az oroszok
sem tudnak megmagyarázni. E célok egyike sem teljesült tehát.
A háború megérkezett Oroszországba is. Szeptemberben legalább 300 ezer orosz
állampolgárt mozgósítottak. Ez azt jelenti, hogy ezekből a családokból férfiak, apák,
testvérek vonultak be a hadseregbe. És megérkeznek az első halottak. Ez nem egy
ún. különleges hadművelet, ez egy klasszikus háború, amelyet Oroszország
egyszerűen nem képes megnyerni. Ha nem tudta megnyerni az első héten, ezt már
nem nyerheti meg. Maga Putyin is egy sarokba hátrált, amiből nem tud kijönni, és
ennek nem lesz jó vége. Oroszország számára sem.
– Mit vár még Putyintól ezek után? Nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a
háborút, ezért egyesek úgy gondolják, hogy valami brutálisabb módszerhez
folyamodhat.
– Nem szeretnék spekulálni, mert a háború kimeneteléről a harctéren döntenek,
függetlenül attól, hogy Vlagyimir Putyin mit akar. Július harmadika óta az oroszok
katonailag elakadtak és azóta sem mutattak semmit, ami arra utalna, hogy katonailag
meg tudják nyerni ezt a háborút.
Ha az oroszok nem döntenek az Ukrajnából való kivonulásról, a háború folytatódni
fog. Július után nincs más forgatókönyv. Még július végén pedig tárgyaltak a felek
egymással, amikor az ukrán kormány felajánlotta az oroszoknak, hogy lemondanak a
NATO-tagságról és Ukrajna területén hozzanak létre egy nemzetközi
fegyverellenőrzési rendszert. Emellett azt kérték, hogy az oroszok vonuljanak vissza
a február 23-i pozícióba és a Krím, illetve a két megszállt bábállam területén 12 év
alatt mindkét fél lemond az erőszak alkalmazásáról és diplomáciai tárgyalássorozatot
nyitnak meg. Az ukránok békeajánlatát azonban az oroszok meg sem hallgatták,
hanem egyből elutasították és a háború folytatása mellett döntöttek. Azóta nem
folytatott a két fél tárgyalásokat.
Ha arról beszélünk, hogy tömegpusztító fegyvereket is bevethetnek – sok szó esik
taktikai atomfegyverről – az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia válasza
meglehetősen egyértelmű. Még ha taktikai atomfegyvert használnak, az sem segít
nekik a fronton. Lehet, hogy elpusztítanak néhány ukrán várost, megölnek több tíz-
vagy százezer embert, de a fronton ez semmit nem változtat. Az egész egy nagy
tömeggyilkosság lesz.
A taktikai atom bevetését illetően az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia
válaszát is ismerjük. Amiket a hivatalban lévő tisztviselők nem mondanak ki, azt
kimondják az Amerikai Egyesült Államok korábbi fontos képviselői. 1994-ben az
Egyesült Államok és Nagy-Britannia Oroszországgal és Ukrajnával együtt aláírta a
Budapesti Memorandumot, amely alapján Ukrajna átadta atomfegyvereit
Oroszországnak. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tehát leszerelte Ukrajna
nukleáris készletét, és cserébe nemzetbiztonsági és területi garanciákat ígért neki.
Ha Oroszország nukleáris fegyvert vet be, ez egyben azt is jelenti, hogy bevonja a
háborúba az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát is. A két új háborús fél
nem atomcsapással fog válaszolni, hanem a hagyományos brit és amerikai légierő
és haditengerészet támadása lesz az Ukrajna 1991-es határán belül tartózkodó
orosz csapatok, illetve a fekete-tengeri orosz hadiflotta ellen.
Ha Putyin szeretné, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia belépjen a
háborúba, akkor taktikai atomot fog bevetni. Az ő dilemmája és döntése, hogy
megteszi-e vagy sem. Elméletileg megteheti, de a választ már elég egyértelműen
közölték. Szerintem ez elég erős érv ahhoz, hogy az oroszok, főleg tábornokaik
nagyon visszafogottan döntsenek. A háború jelenlegi menete is azt mutatja, hogy az
oroszoknak már gondot okoz az ukrán ellentámadás megállítása is, az Egyesült
Államok és Nagy-Britannia háborúba lépése esetén Oroszország ukrajnai veresége
csak felgyorsulna.
– Több interjúban is elmondta, hogy Ön szerint ez Vlagyimir Putyin számára a vég
kezdete. Miért gondolja így?
– Mivel az oroszok nem tudják megnyerni ezt a háborút, ez egyben azt is jelenti, hogy
vereség vár rájuk. A katonai vereség általában olyan következményekkel jár, hogy
megváltozik az ország politikai vezetése is, mivel a háborúért felelős garnitúrának
vége lesz. Putyin sem kivétel és senki sem lesz kivétel. A háború nagyon kimerítő és
gazdaságilag is legyengíti Oroszországot, az orosz gazdaság összeomlása még a
szankciók miatt is jelentős lesz. A bezuhanás a becslések szerint 7 százalék körül
mozog, de egyesek szerint idén 20 százalékos mértékben is bekövetkezhet.
Ha Európa ezen a télen nem fog annyi orosz földgázt vásárolni olyan mértékben,
mint korábban, akkor jövőre drasztikusan csökkennek az orosz állami költségvetés
bevételei. Az oroszoknak nem lesz módjuk kompenzálni az eddig Európának eladott
200 milliárd köbméter bevételkiesést. Nem tudják eladni máshol sem, mert az
infrastruktúra Európához kapcsolódik.
Az olajat az oroszok ugyan értékesítik más országoknak, de nagy veszteségekkel –
csaknem harminc százalékos kedvezményeket adnak rá. Az olajeladásból tehát nem
lesz annyi bevételük, mint korábban. Röviden: jövőre mindez sokkal nagyobb erővel
sújtja Oroszországot. Ugyanakkor Oroszországban tovább nő az elégedetlenség az
értelmetlen háborúval kapcsolatban, és egyre több koporsó érkezik az országba
halott orosz katonákkal.

Ez mind őrültség és értelmetlen dolog. Tudják, az emberek sok mindent elviselnek,
de mindennek van határa és ennek átlépése pedig az elégedetlenség
megnyilvánulását fogja jelenteni. Az oroszoknak nincs elegendő katonájuk, ezért
kellett mozgósításba kezdeni. Az orosz közvélemény számára a háború többé nem
egy televíziós műsor.
– Egyesek azonban úgy vélik, hogy Vlagyimir Putyin rezsimje a mozgósítás után is
stabil. Azt is mondják, hogy Putyin az egész helyzetet a maga javára tudja majd
fordítani, és hogy az utcán tiltakozó embereket erőszakkal elnyomják. Szóval, mit
gondol, ön szerint mi lesz a fordulópont – a katonaság helyzete vagy az utcai
demonstrációk?
– A Putyinba vetett hűség két alappillére is megrepedt. Az első pillér az oroszok
elképzelése volt, hogy hadseregük legyőzhetetlen. A rezsim teljes identitása és
propagandája erre az alaptételre épült. Az oroszok Putyinba vetett bizalma
egyenesen arányos volt a legyőzhetetlen hadseregbe vetett mítosszal, és most
kiderül, hogy ez a hadsereg vereségeket szenved. Putyin pusztán a mozgósítás
elrendelésével beismerte, hogy a katonai helyzet a fronton nem úgy alakul számára,
ahogy azt eltervezte. Bár Moszkva régóta azt állítja, hogy minden a tervek szerint
halad, de ez egy szimpla hazugság. Ez volt az első eltört alappillér. Jelenleg minden
orosz újraértékeli azt, amit évtizedek óta érzékelt a propagandában – az
Oroszország felsőbbrendűségébe vetett hitet, a saját hadseregére és annak katonai
erejére való büszkeséget.
A második eltört pillér az, hogy Putyin megszegte a nyilvánossággal kötött társadalmi
szerződést. Ennek lényege az volt, hogy a lakosság alapvető szociális és gazdasági
biztonságban részesül, és cserébe nem avatkozik bele a politikába és a politikai
döntések meghozatalába. Ez volt a társadalmi felállás Oroszországban. Putyin
valóban javított az ottani körülményeken Borisz Jelcin időszakához képest a helyi
lakosság érzékelésében. Ez adta a rendszer legitimitásának alapját és ez volt az
oroszok lojalitásának forrása iránta. Ez a lojalitás azonban felfeslett, megszakadt,
mivel az általános helyzet a háború miatt romlik. A Szovjetunió és a kommunista
rezsim is örök életűnek hirdette magát, és senkinek fogalma sem volt arról, hogy
néhány nap alatt összeomolhat. Ne zárjuk ki ezt a lehetőséget Vlagyimir Putyin
rezsimjének esetében sem. Röviden tehát, a putyini rezsim két alappillére megsérült,
ennek előbb utóbb meg lesz az eredménye.
– Évek óta követi az orosz eseményeket, Oroszországot. Meglepte önt az orosz
hadsereg állapota? Azt mondták róla, hogy látványosan fejlődött, de most valami
egészen más látunk a frontokon. Számított arra, hogy így fog kinézni?
– Nem számítottam erre. Azok közé tartoztam, aki elhitte, mert Oroszország az elmúlt
években évente több mint 70 milliárd dollárt fektetett a hadseregbe.
Hadseregreformot kellett volna végrehajtani. Mindenki, köztük én is azt vártam, hogy
a reformok megerősítik a hadsereget, hatékonyabbá teszik a parancsnokságot,
minőségileg javul a fegyverzet. De kiderült, hogy Oroszországban akkora a
korrupció, hogy a pénz egy része nem a hadseregnél, hanem egészen máshol kötött
ki. Ez persze minden központosított, totalitárius állam esetében probléma – minden
ilyen államban olyan árnyékkorrupciós sémák épülnek ki, amelyeket nem lehet
ellenőrizni.

Putyin nagyban hirdette magát, hogy ő egy szuper uralkodó, aki mindent megold, és
most kiderül, hogy hatalma egy rothadó, korrupt rendszeren alapul. Ez tükröződik az
orosz hadsereg állapotában is.
Szeptember óta abban látunk változást, hogy az oroszok mit képesek még bevetni a
háborúban. Elfogynak a tankjaik. Ugyanez vonatkozik a tüzérségi lőszerre és a
modern harci helikopterekre is. Modern fegyvereik nagy részét már felhasználták, a
raktárakból régebbi, gyenge minőségű eszközöket tudnak csak előkotorni. Miközben
Ukrajna egyre több modern és nagy pontosságú fegyvert kap az oroszok kifogynak a
lőszerekből, a modern fegyverekből és a csúcstechnológiás rakétákból is. Ezek azok
a folyamatok, amelyek az orosz hadsereg egyre nagyobb kimerüléséről adnak
világos bizonyítékokat.
-Azt mondják, hogy Putyin képes lehet akár egymillió katonát mozgósítani. Ha ez
elméletileg megtörténne, az segítene Oroszországnak a háborúban?
– A katonákat fel kell tudni fegyverezni. Tudjuk, hogy az oroszoknak már most
gondjuk van a logisztika biztosításával csapataik felé. A frontra küldött újoncok egy
régebbi típusú Kalasnyikovot kaptak, míg az orosz csapatok általában egy másik,
modernebb típust használnak, így aztán már most gondot okoz a lőszerek
beszerzése. Bár a katonák ereje és létszáma fontos dolog, de ez nem elég
összességében. A jelenlegi fegyverrendszerek világában a sikerhez már magasabb
technológiai színvonalú, nagy pontosságú és modern fegyverekre van szükség,
különben a halálos áldozatok száma fog emelkedni. És ezt láthatjuk most. Napról
napra nő az elesett és sebesült oroszok száma.
A magas halálozás annak a következménye, hogy felkészülés nélkül küldik a
mozgósított újoncokat a frontra. Láttam egy interjút két elfogott burjáttal, akiket
mozgósítottak, és rá egy hétre már ukrán fogságban voltak. Esélyük sem volt
felkészülni. Miközben minden harci felkészülést képzéseken és gyakorlaton kellene
megtanulni. Az ilyen felkészületlen emberek nem helyettesíthetik a felkészült
katonákat.
– Mi a helyzet a fehérorosz hadsereggel? Ha Fehéroroszország aktívan – katonákkal
– csatlakozna a háborúhoz, változtathat-e bármin vagy sem?
– Nem gondolom, hogy csatlakoznak, mert a fehérorosz hadsereg 17 ezer fős. És ha
mozgósítottak is valakit, akkor is maximum 30-40 ezer emberről beszélhetünk, akit
háborúba tudnának küldeni. És főleg – az ukránokban megvan a harci akarat. Egy
friss felmérés szerint az ukránok 86 százaléka nem akar semmilyen tárgyalást
Oroszországgal. A nagy többség amellett áll, hogy az oroszok Ukrajna teljes területét
elhagyják.
A közvélemény szempontjából nincs indíték háborúba menni. Az emberek nem is
értik, hogy valójában miért is háborúznak. Nincs okuk vagy indítékuk. Miközben az
ukránok igazságos háborút vívnak és megvédik területüket a megszállástól – ennyi
sokak számára a történet. Alapvetően szemtanúi vagyunk annak, hogyan hoz létre
Putyin egy politikai nemzetet – akaratán kívül. Ha látjuk az ukrán katonákkal készült
interjúkat, akik közül sokan oroszul beszélnek, mert oroszul beszélő ukránok, de
Ukrajnáért harcolnak. Ők tudják, milyen okból harcolnak és mi a harcuk célja. A

fehéroroszok egyáltalán nem tudják, miért kellene harcolni ebben a háborúban, az
oroszoknak pedig kétségeik vannak afelől, hogy mire jó ez az egész háború. Tiszta
őrület.
– Végül azt is mondják, hogy Putyin legújabb fegyvere a hideg – megpróbálja
kiéheztetni és megfagyasztani az ukránokat. Hogyan befolyásolhatja a tél a
fronteseményeket?
– A frontot a hideg még egyáltalán nem befolyásolja. Természetesen csökkenti az
emberek komfortérzetét. És problémákat fog okozni, de nem úgy, hogy az
oroszoknak sikerül kilőni az ukrán energiaipart. Az oroszok nem képesek hatalmas
támadásokra, nem tudnak naponta száz rakétát kilőni. Előfordulhat, hogy az ukránok
nagy része a téli hónapokban a nyugatra vándorol, ahogy azt feltételezzük. Ha
gondok lesznek az áram-, hő- és vízellátással, akkor nagy valószínűséggel megnő a
migráció. Természetesen nem 14 millió ember fog útrakelni, mint a háború első
hullámában, ugyanakkor ma már a tagállamok képesek nagyobb mennyiségű ukrán
menekült befogadására is, mint a háború első hónapjaiban. De azt nem gondolom,
hogy mindez alapvetően megváltoztatná a háború menetét. Arról ugyanis a
fegyverek és a harci elszántság fog dönteni és mindenekelőtt a parancsnokság
minősége. Ez pedig két kategóriával magasabbnak tűnik az ukránoknál, mint az
oroszoknál."
Dr. Alexander Duleba, PhD., CSc. Professzor (szül. 1966. október 6.) szlovák politológus,
egyetemi előadó, politikai elemző. A Presovi Egyetem Politológiai Intézetében dolgozik
Eperjesen, szakterülete a Szlovákia külpolitikája és a kelet európai államok külpolitikája,
különös tekintettel az Európai Unióhoz való viszonyukra.

 (Az Aktuality.sk riportjának fordítása)
Címkép: Dr. Alexander Duleba