Naplopó: Dzsudzsák búcsúmeccse előtt

Posted by
Serényi Péter
>Már vártam…
kb. 523 641-iknek megszólalt Dzsudzsák-ügyben egy olyan ember is, aki
1. azt hiszi, hogy mindenhez (is) ért,
2. azt hiszi, hogy neki mindenhez (is) hozzá kell szólnia,
3. a sors különös szeszélyéből, s a hatalmi pozíciók elnyeréséről döntők kiszámíthatatlansága miatt ez a valaki – saccolok – az ezerrel begyűjtött tisztségeinek köszönhetően ott van kb. az első 10-ben kis országunk (botcsinálta) sportvezetőinek listáján!
Bajom csak az utóbbi miatt van azzal, amit mond, mert mond ő sokszor baromságokat, már fel sem tűnik…
most – körbenyalva hősünk fenekét – azt bírta, egyebek között, kipréselni magából, hogy DB helyet követelt volna magának az elmúlt 70(!) esztendő valamennyi magyar labdarúgó válogatottjában!
elintézhetném egy rövidke minősítéssel ezt, így: agyrém!
De…
Dgy parányival hosszabb leszek, bocs, tudniillik az, aki beteges (hit)buzgalmában elhomályosult látással ilyen idióta kijelentésre ragadtatja magát, az kérem minden galádságra (hogy mást ne mondjak: például az Aranycsapat emlékének rút meggyalázására) képes!

Szerintem most elégedetten veregeti a saját vállát, miközben azt mormolja magában: „Lám, lám, már megint én érveltem a legeredetibben, de jó fej vagyok!”

Az írás nyomán sokan hozzászóltak és kérdezték: kiről beszélt Serényi Péter. Itt egy lehetséges megoldás:

Szabó László (Ypsilon Média, kommunikációs igazgató, Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap  ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkár, Ifjúsági és Sportminisztérium)

 Egy. Mindig ott volt vele a szíve és a lelke a válogatott meccseken, sosem hagyta azokat az öltözőben vagy a csapatbuszban. Emlékezzünk a buzdító beszédére a norvégok elleni pótselejtező előtt.
Kettő. Legalább három olyan pillanatot adott a magyar labdarúgó válogatottnak, amelyek sportszakmailag is kiemelkedőek: a bukaresti szabadrúgás, a finnek elleni győztes gól és a portugálok elleni dupla.
Három. Nemhogy értelmezhető, hanem kiemelkedő nemzetközi pályafutása volt.
Négy. A futballtudása az elmúlt (legalább) 70 év mindegyik magyar válogatottjába behelyezte volna, lehet, hogy nem mindegyik korban adatott volna neki ilyen sok szereplés, de kevesebb is volt a válogatott meccs régebben – és talán az aktív sportpályafutás átlagos ideje is most a leghosszabb.
Öt. Megértette, hogy a (csúcs)sport a nézőkért/szurkolókért van, és nem a sportolókért.
Hat. A képességei még most is válogatott szintűek, a legjobb harminc magyar futballista között biztos, hogy ma is ott van – bár ehhez akár azt is hozzá tehetnénk, hogy: sajnos.
Hét. Amúgy ma már a 100 fölötti válogatottság szám egyáltalán nem extra. A világbajnokságon 53 (!!) ilyen játékos pályára lép/léphet majd. Ha a portugálok a döntőbe kerülnek és Cristiano Ronaldo minden meccsen játszik, akkor kettővel lesz a 200. válogatottsága előtt.
Nyolc. Meg még száz. És aki elvitatja tőle a százkilencediket, az egyszerűen irígy és/vagy elfogult. Szerintem.
Hajrá, Dzsudzsák Balázs, és köszönünk mindent!