Orbán új politikai terméke

Posted by

Kovács Tamás
>A kormányfő, új politikai termékként azzal állt elő, hogy Magyarország 2030-ra utoléri Ausztriát. Nagyon jó vicc. Emlékeztet egy másik “jó ember” beiktatási tréfájára, aki 1933-ban azt mondta: “Adjatok nekem tizenkét évet, és Németországra nem fogtok ráismerni.” A német emberek megadták. Aztán 1945-ben tényleg nem ismertek rá a szétbombázott, közel 7 millió halott, meggyalázott Németországra. És a kormányfő éppen nyolc évet kér még. Nagy ravasz ez a kormány, hiszen már negyedszer kormányoz kétharmaddal, és Ausztriához mégsem sikerült közelebb kerülni. Vagy is, most már csak nyolc év múlva!!! Nagyon bele kellene húzni!!!Akkor igen!
Miért van a magyar emberekben a vágy, hogy egyszer elérjük a Nyugatot? Egyáltalán valós vágyról van-e szó vagy csupán a szokásos magyar szalmalángról? Gyakorlati oldalról már más a helyzet. A fent említett németek a rommá bombázott országukból harminc év alatt – rengeteg munkával, lemondással – csodaországot hoztak létre. (Mármint az NSZK-ban élők.)
Csak úgy megjegyezném, hogy nekünk, magyaroknak harminckét év telt el a rendszerváltás óta, és sehol sem vagyunk. Viszont minket még mindig lehet hülyíteni, hogy majd nyolc év múlva, esetleg, talán vagy ki tudja mikor. Ennek a dumának Hunniában sosem jár le a szavatossága, a kormány csak felmelegítette. De vissza az időben! A magyar emberek 1975 körül már megtapasztalhatták a néhány hetes családegyesítés céljából Magyarországon nyaraló NSZK-sok gazdagságát. Bámultuk autóikat, ruháikat. Nagy kegy volt, ha a nyaralót kiadó házi urat megkínálták a kartonszám behozott dobozos sörrel, a gyerekeknek adott dobozos kóla még nagyobb kegy volt. Aztán a konyha-németül folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy ezek az emberek nem nábobok, hanem derék közép osztálybeli – annak is sokszor az alsóbb része – népek: postások, hivatalnokok, alkalmazottak. Bennünk, magyarokban pedig erősödött az érzés, hogy ha egyszer nem lesznek kommunisták, meg orosz megszállás, akkor majd mi is élhetünk a munkánkból ilyen színvonalon. Ez az érzület kapott nagy lendületet az 1988-as határnyitással. És ekkor kiderült, hogy a magyarok mit vettek észre Ausztriában, azaz kinek mit jelentett Ausztria. A többségnek Ausztria egy nagy bevásárlóközpont volt, és ezt talán meg lehetett érteni.
Emlékeznek még 2013. március 15-re? A meteorológusok sírva könyörögtek, hogy el ne induljon senki, mert országos havazás várható. De egy szittyának ne mondják meg mit tegyen! Különben is, be van fizetve a wellness, megvan véve a síbérlet! Elindult hát a szittya förgeteg. Az első hóbuckáig. Ott aztán megtört a lendület. Az országos szervek lehaltak, két nap totál káosz. A büszke hun belügyminisztériumtól csak hülye sms-kre futotta. Viktor vezér megtekintett, de ettől a hó nem olvadt el. Eközben Ausztriában… Nos, ott nem volt káosz. Az utak szépen megtisztítva ragyogtak. Még arra is maradt érkezésük, hogy megalázzák a balkáni söpredéket, és beküldjenek három hóekét, amelyek pár óra alatt Győrig letisztították az M1-est. Utol akarjuk érni Ausztriát? Igen? Hát, Viktor, van egy jó hírem. A többség utolérte Ausztriát. Videómagnó már nincs, fagyasztót, banánt, Milka csokit vehet bármikor bármelyik üzletben, nekik már eljött Ausztria. A polgári kisebbség pedig tudja, hogy sosem fogjuk utol érni Ausztriát, mert ahhoz teljesen más gondolkodás kell. Polgári. Nem stadion, nem haveri kapitalizmus, nem sajátláb, nem összeszerelő üzem, nem sunyi alattvaló, nem ugribugri. Kell normális oktatás, önálló egzisztenciát biztosító munkahely, kórház, ahová nem halni jár a lélek, rendezett környezet, nemzetére, tudására méltán büszke állampolgár, korrekt média tájékoztatás és vezetői morál! Ezek az értékek viszont olyan mértékben hiányoznak a magyar társdalomból, hogy tizenkét év alatt sem pótolhatók. Pláne, ha az elitnek nevezettek nem mutatnak példát.
Ezért ha kérhetném, népámítás céljából ne kergessük Ausztriát, keresztény köntösben, mert elegem van a felesleges futkosásból és hazudozásból!!!!