Kézilabda akadémia

Posted by
Serényi Péter
>Egy óra múlva kezdődik a magyar válogatott utolsó meccse Ljubljanában a női kézilabda Eb-n, az eddigi mérleg – 1 győzelem/4 vereség – már eddig is értékelésre ösztönzött boldog-boldogtalant, de a java persze csak ezután következik…
A magam részéről most egy, a megszokottól eltérő, de azt hiszem, hogy nagyonis jellemző észrevétellel állok be a sorba, mert úgy érzem: ezért (is) tartunk ott, ahol!
Egy olyan barátom hívta fel a figyelmemet az alábbi történetre, akinek elkötelezettsége, szakértelme és szemléletmódja, ezáltal hitelessége egyszerűen megkérdőjelezhetetlen, sok-sok évvel ezelőtt beleszületett a sportba, s aztán egész élete során benne is maradt, mindmáig… Őmiatta nincs nevén nevezve a konkrét helyszín!
Egy közepesen nagy városunkban történt, a helyi NB1-es kézilabdaklub akadémiáján(!)…
Az ottani játékosoknak pénteken délután ki kell költözniük az akadémia(!) kollégiumából, általában a szüleik jönnek értük és viszik őket haza, a közeli, vagy éppenséggel kimondottan távoli otthonukba, hogy aztán…
szombaton ugyanők vigyék csemetéjüket például egy-egy fővárosi korosztályos bajnoki meccsre, majd… vissza haza, majd… vasárnap újra a kollégiumba!
Akadémia… elvileg, ugye, egy bizonyos rendszerbeni, temérdek pénzből működő valami! bár… szerintem inkább elemista színvonalon, minimum bizonytalan/esetleges hatékonysággal tevékenykedő intézmények!
nem szaporítom a szót, megismétlem, amit már leírtam: ezért (is) tartunk ott, ahol…
S azt már csak úgy by the way teszem hozzá, hogy az ezredforduló táján még arany- (2000) és bronzérmesek (2004) voltunk, aztán amióta számolatlanul és kontrollálatlanul dől a pénz a sportba, az alábbi helyezéseket sikerül magunkénak tudni: 2014 – 6., 2016 – 12., 2018 – 7., 2020 – 10., 2022 – 11. vagy 12.!
Címkép: Golovin szövetségi kapitány