10% már jobbá teheti az országot

Posted by
Bruck Gábor
>Évtizedeken át küszködünk, de végül az emberek 85-90 százaléka sohasem ér fel az erkölcsi fejlődés felső egyharmadába. Baj, mert tapintatos ország nem létezik egyetemes etikai elvek nélkül. Amikor országos ügyekben ítélünk, szükséges, hogy a fejünkben legyenek az egyenlőség, a jogszerűség, a méltányosság szempontjai.
Robert Kegan, a Harvard professzora több mint 30 évig tanulmányozta a felnőttek fejlődését. Szerinte az iskolázott felnőttek 58 százaléka megreked a serdülőkor szintjén. Ez is baj, mert önismeret, bölcsesség és szociális érettség nélkül a gondolkodásunk nem tud áttérni egy magasabb szintű operációs rendszerre. Ez volna ötödik fejlődési szint, de a többség sohasem jut túl a harmadik szinten.
Az ember magasabb tudati szintre jutása azt jelenti, hogy túllép azon, ami előtte volt. Meghaladja önmagát és a korábbi világképét. Ez mindig együtt jár az egocentrizmus csökkenésével. A kisgyerek még teljesen egocentrikus, bújócskánál behunyja a szemét és azt hiszi, hogy a felnőtt sem látja őt. Majd kezd belenőni a kultúrába és folyamatosan csökken az egocentrikussága. Az én középpontja elmozdul a csoport felé és az egyéni önzést felváltja a csoportönzés. Az egyén már a csoport elvárásainak akar megfelelni: a kortárs csoport, a haza, az állam elvárásainak. Az ember figyelme önmagáról áttevődik a csoportra. Aki a csoportom tagja – azt a mitológiát és ideológiát vallja, mint én, üdvözülni fog. Aki más kultúrába, más csoportba tartozik, elkárhozik.
A csoportcentrikus szemlélet természetes fejlődési fázis, de sokszor óhatatlanul etnocentrikus és rasszista: az én bandám, az én focicsapatom, az én pártom, az én fajom. Aki közénk tartozik, az egy vérből való, a többiek mehetnek a fenébe.
A focidrukker, aki rázza a kerítést, ütközik a rendőrökkel a csapathoz fűződő lojalitását fejezi ki ezzel. A mozdíthatatlan törzsszavazó is ilyen, ott áll a pártja mellett, akkor is, ha a párt teljesítménye már szégyenteljes. Ez a világkép a saját közösség túlzott preferálását jelenti és egy sajátos gondolkodási módot: a saját kultúránk szempontjai alapján ítélünk meg másokat. Mi tudjuk, hogy mi a jó. Csakhogy ezen a tudatossági szinten az ember nem tanul. Nem akarja megismerni a mellettünk vagy az előttünk járó kultúrákat. Ráadásul totálisan közönyös. A saját csoport problémáit látja, de a többiek gondja egyáltalán nem érdekli.
A fejlődés azonban folytatódik, a magasabb tudati szinten lévő ember már érdeklődést és törődést mutat mások iránt – fajtól, nemtől, vallástól függetlenül. Ken Wilber ezt a fejlődési szakaszt hívja világcentrikus szemléletnek. Vagyis az egocentrikus – csoportcentrikus – világcentrikus utat járjuk be.
A világcentrikus embert már nemcsak az önző törődés jellemzi (törődik a családdal, törődik a saját a törzsével, a nemzettel) hanem az univerzális törődés is jellemzi – törődik az 500 milliós Európával, a Nyugati kultúrával, a bolygó állapotával és törődik minden egyes ember jogaival, méltóságával.
Orbánnak sok konfliktusa van Brüsszellel. Ő és az európai partnerek a tudatosság eltérő szintjén állnak és ez eltérő világképpel jár együtt. Orbán a csoportcentrikus tudat szintjén áll, az EU, a NATO, a civilszervezetek, a magas kultúra, az élvonalbeli tudomány pedig már a világcentrikus szemlélet alapján szerveződik. Valójában Orbán a világcentrikus szemlélet ellen küzd, ez a baja Brüsszellel. Foggal-körömmel ragaszkodik az alacsonyabb szintű, csoportcentrikus világképhez, amely sajnos a jobb- és baloldali Magyarországnak teljesen megfelel.
Csakhogy az evolúciónak megvan az a döbbenetes ereje, hogy túllépjen mindazon, ami előzőleg volt. A világcentrikus szemlélet jön és a harc hiábavaló ellene, csak teljesen felőröli Magyarországot. Amíg ellenállunk a változásnak a hanyatlás nem állítható meg és amit most elvesztünk, az örökre elveszett.
Wilber szerint a változáshoz kritikus tömeg kell, a lakosság 10 százaléka, amely eléri az éppen élvonalat jelentő szintet, ma ez a világcentrikus szemlélet. Fordulópont akkor jön, amikor valamelyest előtérbe kerülnek az élvonalbeli értékek. Így tört ki a francia forradalom, így jelent meg a képviseleti demokrácia, így született meg az amerikai alkotmány. Legfeljebb 10 százalék hitt abban, hogy a rabszolgaság eltörölhető, vagy abban, hogy érdemes elindítani a polgárjogi mozgalmakat a 60-as években. A magyar rendszerváltás idején is megvolt a kritikus tömeg.

Az ellenzéki vezetőnek két lehetősége van: vagy legalulra beszél, mint eddig, mert ott vannak sokan. Vagy legfelülre és katalizátor szerepet játszik abban, hogy a magyarok legalább 10 százaléka felérjen a fordulópontra, az élvonal szintjére.

Címkép: Robert Kegan, Harvard