Posted by Hirschler Richard
>Bár béketárgyalásoknak még a szándékáig sem jutott el a Nagy Imre kormány 1956-ban, hiszen az ország semlegességét egyoldalúan kikiáltották, tény hogy tárgyalásokat kezdeményezett a szovjet csapatok kivonásáról. Ám a dialógus első napja volt egyben az utolsó is – hiszen a szovjetek csak az időhúzás miatt mentek bele,– tudták, hogy egy nappal később megszállják az országot. A tárgyalások menetébe nyújt érdekes bepillantást Váradi Natália írása – a szerző a Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és társadalomtudományi Tanszékének docense.
“Október 31-én a délutáni órákban Nagy Imre a Kossuth téren bejelentette, hogy tárgyalások kezdődnek a szovjet csapatok kivonásáról és arról, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből. November 1-én a szovjet csapatok megszállták a Ferihegyi repülőteret. A kormány megtiltotta a szovjet csapatokkal szembeni ellenállást, de a Honvédelmi Minisztérium intézkedett a szovjet csapatok mozgásának felderítéséről. Hamar kiderült, hogy a szovjet csapatok nem ki-, hanem bevonulnak az országba, mire Nagy Imre Andropovtól, a szovjet nagykövettől kért magyarázatot, aki nem tudott kielégítő választ adni, ezért a kormány elrendelte a főváros védelmét. A védelmi terv kidolgozását Mecséri János ezredesre bízták.
November 2-án a kormány kijelölte a szovjet csapatok kivonásáról tárgyaló küldöttség tagjait. Amagyar küldöttség vezetője Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes volt, tagjai pedig mind katonák: Maléter Pál vezérőrnagy, Kovács István vezérőrnagy és Szücs Miklós ezredes.
November 3-án, délben a Parlamentben megkezdődtek a szovjet csapatok kivonásáról a tárgyalások. Erdei Ferenc rövid üdvözlő szavai után Malinyin hadseregtábornok ismertette a szovjet kormány álláspontját. Eszerint a szovjet kormány elismeri csapatai visszavonásának a szükségességét, és a kivonulás technikai kérdéseinek megbeszélésére ezt a bizottságot jelölte ki. Javaslata szerint a csapatok november 2-én kezdenék meg a kivonulást, és 1957. január 31-ig fejeznék be. A csapatok távozását részben akadályozó, részben késleltető tényezők között megemlítette, hogy a vasutasok nem hajlandók a katonai szerelvényeket továbbítani, a polgári lakosság pedig még pénzért sem ad élelmet a szovjet katonáknak. Nehezményezte, hogy a szovjet követség budapesti lakásait önkényesen elfoglalták, a követség és más szovjet szervek közötti kapcsolatot önkényesen megszakították, egyáltalán a szovjet állampolgárok élete nincs biztonságban. Panaszai sorát azzal zárta, hogy a fegyveres felkelők több esetben is veszteséget okoztak azoknak a szovjet csapatoknak, amelyek a magyar kormány kérésére lépték át az ország határát. Ezek után átnyújtotta a kivonás feltételeit tartalmazó, pontokba szedett jegyzéket. Nyomaték kedvéért szóban is kérte, sürgette, hogy a felkelők által zsákmányolt fegyvereket november 10-ig szállítsák vissza. Kérte, hogy a kivonuló csapatokat ünnepélyesen búcsúztassák, továbbá elengedhetetlennek tartotta az 1945-ben Magyarországon hősi halált halt szovjet katonák emlékműveinek a helyreállítását. Bejelentette, hogy a következő tárgyalás helyszíne a Tökölön, a Szovjet Haderők Főparancsnoksága, ahová a magyar kormányküldöttséget helyi idő szerint 22 órakor várják.
Ezek után Maléter Pál kért és kapott szót. A magyar kormány hivatalos álláspontját képviselve bejelentette, hogy a magyar nép ragaszkodik a teljes függetlenséghez és a semlegességhez. A közölt feltételekkel kapcsolatban előzetes válaszként közölte, hogy a zsákmányolt fegyvereket és hadianyagot utolsó szerelvényként a magyar kormány a szovjetek rendelkezésére bocsátja. Ígéretet tett arra, hogy a kormány a rendelkezésre álló erőkkel mindent elkövet azért, hogy a szovjet állampolgároknak bántódásuk ne essen. További tárgyalási alapként a kivonás végső határidejeként december 31-ét jelölte meg. Megegyeztek, hogy közös közleményben bejelentik: újabb szovjet csapatok az országhatárt nem lépik át.
Este a magyar küldöttség tagjai –Erdei Ferenc, Maléter Pál, Kovács István, Szücs Miklós, továbbá szakértőként Hersicki Lajos, Garai Sándor, Szücs Sándor dr. és Kriszten Andor, (…) megérkeztek Tökölre, a szovjet bázisra. Egy szobába vezették őket, ahol csak a tolmács, Fomin százados várta őket. Hellyel kínálta a vendégeket. Arra hivatkozott,hogy Malinyin tábornokék még tanácskoznak, kis türelmet kért. Malinyin vezetésével bevonult a szovjet tárgyalóküldöttség, és üdvözlés nélkül, szemben az ajtóval, az asztal túlsó oldalán leültek. A légkör rendkívül fagyos volt. Amint Maléter Pál hozzákezdett a magyar kormány álláspontjának ismertetéséhez, Malinyin közbevágott és elnézést kért azért, hogy a kormányával még nem tudott kapcsolatba lépni.. Még be sem fejezte a mondatot, amikor kivágódott az ajtó, és Iván Szerov altábornagy, a szovjet állambiztonsági szolgálat főnöke, a KGB alelnöke vezetésével nyolc géppisztolyos állambiztonsági altiszt rontott be. Géppisztolyaikat a magyarok oldalához nyomták. A magyar tiszteket lefegyverezték, pisztolyaikat elvették.Amikor Szerov belépett, Malinyin az asztalon lévő telefonok egyike után nyúlt. Fel akarta venni a kagylót, mire Szerov odalépett hozzá, rátette a kezét a kagylót szorító kézre és valamit súgott. Malinyinék felálltak és kimentek a szobából.
Maléter vezérőrnagy megpróbált oroszul tiltakozott, de Szerov válaszra sem méltatta, intett az embereinek, hogy vezessék el a foglyokat. Egymással nem beszélhettek, de erre nem is nagyon lett volna mód, mert a „tárgyalóterem” a laktanya hátsó végén volt, és a teljesen sötét udvaron, egymástól elég nagy távolságra, kísérték őket a laktanya kijárata felé a géppisztolyosok, Szüccsel az élen. Majd a laktanya kijáratától balra lévő legénységi fogdához vezették őket. Két embert csuktak egy-egy cellába. Szücs Miklóst Erdei Ferenccel, Maléter Pált Kovács Istvánnal csukták közös zárkába.
A letartóztatást követően Kovács Istvánt külön cellába vitték és egy rövid idő után a legnagyobb meglepetésére, Piros László altábornagy, volt belügyminiszter látogatta meg, akivel régi ismerősök voltak. Piros azt kérdezte Kovácstól: „Pista, velünk vagy-e vagy ellenünk?” Kovács István ezt válaszolta széttárt karokkal: „Mi az, hogy velünk, vagy ellenünk?”, majd így folytatta: „Magyarországnak törvényes kormánya van és én arra tettem le az eskümet, természetesen a kormánnyal vagyok.” Ezután Piros azt mondta, hogy lenne egy feladat Kovács részére, mégpedig, hogy a Magyar Néphadsereg alakulatai részére adjon parancsot az ellenállás megakadályozására, illetve beszüntetésére. Kovács így válaszolt: „Letartóztatásban parancsot nem adok, de hajlandó vagyok levelet írni a honvédség vezetőinek: tegyenek meg mindent azért, hogy minél kevesebb ember pusztuljon el az országban. Majd levelet írt Úszta Gyula és Váradi Gyula vezérőrnagyoknak, melyben felszólítja őket, hogy a két hadsereg közötti harc megakadályozása érdekében a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Kovács Istvánt visszaemlékezéséből kiderül az is, hogy Tökölön körülbelül 150-200 ÁVÓS is tartózkodott.
A letartóztatás éjszkáján éjfél után egy géppisztolyos őrmester szólította Szücsöt a zárkájából, aki azt hitte kivégzésre viszik. Az őrmester Malinyin törzséhez kísérte. Ott az a fiatat ezredes, Malinyin hadműveleti tisztje, akivel együtt érkezett Budapestre Moszkvából, közölte vele, hogy a szovjet csapatok hajnalban bevonulnak Budapestre. Elé tette a város térképét, és arra kérte, tájékoztassa, hol, melyik körzetben számíthatnak számottevő fegyveres ellenállásra. A kérés hallatán először ágálni kezdett benne a sértett önérzet, az ok nélkül letartóztatott „ellenség” ellenszenve, de aztán erőt vett rajta a kötelességtudat, az ügy iránti felelősségérzet, és részletes tájékoztatást adott az ezredesnek. (….) Feladatul kapta, hogy Budapest katonai térképén rajzolja be a felkelők bázisát. Így a hajnali támadás célirányosan indult meg.
November 4-én,(…) helikopterrel mind a négyüket Mátyásföldre, a katonai középiskolába szállították, majd a szovjet nagykövetséggel szomszédos épületbe, a Gorkij fasorba, ahol egy matracokkal teledobált pincehelységbe zárták a foglyokat. Majd páncélgépkocsiban átszállították őket a szovjet katonák által őrzött Gyorskocsi utcai börtönbe. .Megkezdődtek a kihallgatások.
Erdei Ferenc, a küldöttség vezetője, 1956 végén kiszabadult, s 1957-től a Magyar Tudományos Akadémia,Agrárgazdasági Kutató Intézetének igazgatója, majd a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, 1964-től pedig alelnöke, ,illetve a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, 1965-től az Elnöki Tanács tagja, 1971-ben bekövetkezett haláláig. Maléter Pál honvédelmi minisztert a Nagy Imre és társai elleni per vádlottjaként 1958 júniusában halálra ítélték és kivégezték.1989. június 16-án újratemették. tököli küldöttség másik két tagja megélte a rendszerváltozást.