…én már a klinikai halál állapotában lennék

Posted by
Gábor György
>„És megszületett végre az élet orbáni definíciója. »Mi az élet? Mi az emberi élet?« – teszi fel az emberiséget évezredek óta foglalkoztató természettudományos, filozófiai, metafizikai vagy épp jogtudományi alapkérdést a magyar miniszterelnök, hogy aztán a biológiai rendszerek létezési módját nemzeti keretbe ágyazva maga adja meg a pontos és megkérdőjelezhetetlen választ: »Nem tudom, hogy Németországban mi erre a válasz, de Magyarországon az a válasz, hogy az élet az egy szövetség, szövetség a már meghalt magyarok, a most élő magyarok, meg a leendő magyarok között.«

Lépjünk túl azon, hogy a szövetség két fél között létrejövő szerződéses viszonyt jelent, amit a jogot végzett miniszterelnök épp feledni látszik. Ám ha a szorosan vett definíciójából indulok ki, egyrészt akadnak szép számmal »már meghalt« magyarok, akikkel én semmi szín alatt nem szeretnék szövetségre lépni. A miniszterelnök dolga, hogy ő még a XXI. században is szövetséget kínál például magyar tömeggyilkosoknak, magyar szadista gazembereknek, magyar emberi életeket tönkretevő magyar diktátoroknak, magyar árulóknak és magyar spicliknek, idegen érdekeket kiszolgáló magyar hazaárulóknak, én továbbra sem tekintem őket sem valós, sem spirituális szövetségeseimnek. Másrészt a most élő magyarok között is akadnak, akikkel szintén nem óhajtok semmiféle szövetségre lépni, sem rasszista indítékú aljas gyilkosokkal, sem Duna-parti cipőkbe disznólábat helyezőkkel, sem könyvdarálókkal, sem az országot maffiamódszerekkel kifosztó bűnözőkkel, sem az írásaikban a tőlük eltérő véleményen lévőket szakmányban dehumanizáló bértollnokokkal. Ugyanakkor – épp a túlélés reményében – átgondolnám, hogy a »mindenkori magyarok« szóvirágán kívül ténylegesen kivel érdemes, szükséges és elengedhetetlen szövetséget kötni, s kivel nem.

Végül nem értem, miért hivatkozik a miniszterelnök a »leendő magyarokkal« kötött szövetségre akkor, amikor ezt a szövetséget épp maga rúgja fel, s tekinti azt semmisnek és érdektelennek, vállvetve a rendőrminiszterével, miután közösen aprítják miszlikre a magyar oktatási rendszert, a »leendő magyarok« legvalóságosabb jövőjét. Mindenesetre, ha az élet orbáni definícióját komolyan vennénk, én már a klinikai halál állapotában lennék.”