Posted by Bálint Ibolya
>Kár, hogy nem a kutyák világnapján jutott eszembe.
>Kár, hogy nem a kutyák világnapján jutott eszembe.
Olvastam, hogy ott fenn, Északon, a lappoknál a lányos apa megnézi, mi maradt a megvendégeléskor a kérő legény tányérján. Ha csupaszra lerágott csontokat talál, akkor nem adja a lányát, mert a kérőt önző, lelketlen embernek ítéli – hiszen egy falatnyi húst sem hagyott a kutyáknak. Mert lappföldön a rénszarvast pásztoroló ember és munkában hű társa, a kutya, egy és ugyanaz. Aki nem gondol a kutyával, az nem való a családba.
Címkép: Lappföldi kutyák