A helyi sajtó a nyilvánosság mostohagyereke

Posted by
Zöldi László
>A MÚOSZ rövidítés, mögötte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rejlik. Mostanában már csak az egyik érdekvédelmi, bár még mindig a legnépesebb szervezet. Nemrégiben megválasztott elnöksége fölvette az elejtett fonalat, és képzést hirdetett a helyi sajtó munkatársainak. Az első (tegnapi) összejövetelre 24-en jelentkeztek. Az előadókkal és a vendéglátókkal együtt körülbelül negyvenen gyülekeztünk a Vörösmarty-utcai székházban, noha létszámunk a következő hat órában változgatott.

Amidőn polgármesterek ültek ki Bajáról, Budaörsről és Józsefvárosból a tanulni és okulni vágyó újságírók elé, egy-két kivételtől eltekintve a délutáni fórumra invitált lapszerkesztők még nem érkeztek meg. Amikor viszont a hallgatóság a lapszerkesztők tapasztalatait firtatta, a polgármesterek már elmentek. Gondolom, nem haza, hanem a hivatalba, ezt nem is rovom föl nekik. Csak épp eszembe jut, hogy negyedszázada a MÚOSZ helyi lapok szakosztálya felemás sikerű tanácskozást szervezett a Nógrád megyei Pásztón.

Müllner Jenővel és Kleer Lászlóval hármasban jöttünk rá, hogy a helyi lapszerkesztők címét nem ismerjük. A belügyminisztériumi lista alapján levelet írtunk mintegy másfél száz polgármesternek, és megkértük őket, továbbítsák meghívónkat az önkormányzati lap főszerkesztőjének. Több településvezető tette tiszteletét Pásztón, mint szerkesztő. A polgármestereket érdekelte a sajtó – mint hatalmi eszköz. Akkor még a digitális sajtó csecsemőcipőben tipegett, most burjánzik.

Az idő tájt mintegy ezer önkormányzati és másfél ezer alternatív helyi újság jelent meg, azóta a papírra nyomtatott újságok száma csökkent. Előtérbe kerültek az önkormányzati nonprofit és a kereskedelmi alapon működő magánportálok. Tegnap a polgármesterek és a helyi lapszerkesztők hiteles képet festettek a nyilvánosság mostohagyerekéről. Hozzászólás helyett cetlikre írtam a benyomásokat, hogy tudósíthassam a Médianapló olvasóit. Imigyen foglaltam össze az elhangzottakat.

Rákosi egy tollvonással szüntette meg a helyi sajtót. Helyébe került az ellenőrizhetőbb üzemi sajtó. – Nyugat-Európában a települések költségvetéséből egy százalék jut a helyi sajtóra, nálunk 0,1-0,5 százalék. Vajon az energiaválságban mennyi jut majd? Mi lesz a hagyományos sajtóval, amikor a nyomdapapír ára 30-70 százalékkal nőtt? – A polgármester a helyi nyilvánosság első számú kedvezményezettje. – A polgármester hajlamos ingyenessé tenni az önkormányzati lapot, így azok a választópolgárok is kézbe veszik, akik pénzt nem adnának érte. – A polgármester úgy táplálja a helyi sajtót, hogy sose lakjon jól, de ne is haljon éhen. – A helyi sajtó a nyilvánosság mostohagyereke, és a sok bába között el-elvész a gyerek.Október 27-én folytatódik a továbbképzés, a helyi nyilvánosság digitális szempontból kerül majd górcső alá. A témakör iránt érdeklődők addig is érjék be a tegnapi összejövetel legjellemzőbb mondataival.

 

A politika mindenbe beleszól, amikor a helyi sajtóról van szó. (Kövesdi Péter, az érdi médiacentrum ügyvezetője)

A helyi újság a helyi emberekről szóljon! (Herczku Nóra, a mogyoródi önkormányzati újság főszerkesztője)

Nálunk az újság közösségteremtő eszköz. (Pikó András józsefvárosi polgármester)

A szerkesztőségi döntések a szerkesztőségben születnek. (Porcsin Zsolt, a Debreciner.hu főszerkesztője az alternatív helyi sajtó függetlenségéről)

Nem szeretném magam minden oldalon látni. (Nyirati Klára bajai polgármester a önkormányzati lapról)

Viszolyogtam attól, hogy folyton találkozzak önmagammal. (Wittinghof Tamás budaörsi polgármester)

A médiafogyasztás jellege nem az életkorhoz, hanem az életformához kötődik. (Eller Erzsébet, a budaörsi újság főszerkesztője)

A mi Kósa Lajosunk Hoppál Péter. (Babos Attila, a SzabadPécs.hu főszerkesztője)

Médianapló –2022. október 14.