Középen

Posted by

Fábián András
>1.

Egy sommás kijelentéssel kezdeném, ami feltehetőleg nem fog osztatlan sikert aratni. Háborúban
nem lehet középen állni. Sem konkrétan, sem átvitt értelemben. Ha ezt igazi háborúban próbáltuk,
akkor lebombázták Kassát, megszállták az országot és meghalt 200 ezer magyar a kormányzó úr
őfőméltóságát vagy Hitlert és Szálasit éltetve. Volt aki átállt/hadifogságba esett, aztán ment
Szibériába, a Gulagra malenkij rabotra. Olyan nincs, hogy valaki kimaradhat a buliból világégés idején.
Legfeljebb a már semmire sem jó Kávéházi Konrádok üldögélnek bölcs egyetértésben a pipafüstben
és elemzik a harctéri eseményeket. Aztán hazamennek a hideg lakásba – vagy ha szól a sziréna akkor
a még hidegebb pincébe – és imádkoznak, hogy csak még ezt ússzák meg. Ezt a napot, ezt a hetet,
hónapot, évet.
Merő véletlenségből tegnap este is és ma reggel is megnéztem a magyar miniszterelnök háborús
bölcselmeit az RTL híradójában. A nagy szabadsághős, a nemzeti ügyek kemény utcai harcosa, férj,
apa és nagypapa most éppen arról tudósított bennünket, hogy ő milyen áldozatosan közvetített a
háborút megelőzően Putyin és a NATO között. Mit több! – csak ő és rajta kívül senki más! Öt órát ült
a hosszú asztal egyik végén és rögtön ráérzett, hogy nagy a baj. Ment is jelenteni a NATO főtitkárnak.
Azt ugyan akkor még nem sejtette, hogy háború lesz, de érezte, mert a levegőben benne volt. Ehhez
képest a NATO főtitkár mit sem sejtett – gondolom – neki csak a világ legkiválóbb hírszerzői
szállították addig az információkat, akiknek hasonlóképp gőzük nem volt mi rotyog az orosz fazékban.
Nyilván scsi, gondolták nagy naivan. Orbán kellett ahhoz, hogy felnyissa a szemeket: nagy baj van.
Most aztán itt is van a nagy baj, és Jens Stoltenberg csak foghatja a fejét. Az ő biztos hírforrása meg a
legnagyobb szükség idején hónapok óta blokkolja az új NATO tagjelöltek felvételi kérelmét. Dehogy
vétózik! Minek? Ha nincs egyhangú döntés, akkor nincs is döntés. Ezt is ő mondta. Márpedig ő csak
akkor nem szavaz meg egy határozatot, ha az nekünk (értsd: magyaroknak) nem jó. Mi meg, tetszik
tudni, vagyunk olyan karakánok, hogy nekünk az nem jó, ha a szövetségi rendszerünk erősebb és
nagyobb lesz. Más szóval tovább nő az európai egység és a nemzetközi összefogás az orosz
agresszorral szemben. Tetszik emlékezni! Orbán előre szólt Stoltenbergnek. Tetszett volna őt
komolyan venni!
Egyébként tegnap magamban röhögcséltem, már bocsánat, ahogy hallgattam a forint gyengüléséről
szóló híreket. Az a nagyon is reális gondolat ugrott be nekem, hogy Orbánnak (látszólag) megvannak
az ő szakértő tanácsadói (nem Matolcsira gondolok!). Ezekre ő természetesen nem hallgat. Nyilván
van politikai tanácsadója is. Az viszont tök mindegy, hogy mit tanácsol a miniszterelnöknek
nagypolitikai kérdésekben. Mégpedig azért mindegy, mert biztos, hogy elhessenti a szerencsétlent:
„Ezt hagyjuk! A nagypolitikához én jobban értek!” Ezen a vízión derültem én tegnap magamban.
Elég csak körülnézni. A világ egyik fele rajta/rajtunk derül, a másik fele meg tudomást sem vesz
rólunk. Orbánon direkte keresztülnéznek, kifütyülik, fújolják és azt üvöltik neki lépten nyomon (már
nem csupán a magyar tüntetéseken!), hogy Orbán takarodj! Látszólagos csupán, hogy nem ért a
szóból, mert Berlinben már a cselédlépcsőn érkezett, viszont onnan is nyilvánvalóan üres kézzel
távozott. Pontosabban tettek valamit a puttonyába, ezért lehetett hirtelen annyira erős a kollektív
szemlélete, erősödött fel a memóriája a NATO-t illetően is. A berlini látogatás hozadékát majd csak
áttételesen, a jövőben fogjuk megtapasztalni. Csak az ostoba próbál meg elbújni olyanok mögé, akik
már nem játszanak a sakktáblán, mert kiütötték őket (az ő Trump barátja). A B1 blogon, nickgrabovski
egyébiránt részletesen elemzi Orbán súlyos demenciára utaló megnyilatkozásait. Elolvasásra
érdemes!

Ennyit a nagypolitikáról, bár bizonyos, hogy a legmagasabb helyről nem látni le ide a hideg földi
világba. Nem is Orbánnak szánom a szavaimat. Soha nem vetemednék arra, hogy tanácsot adjak egy
efféle embernek. Egy azonban egészen biztos. Nem lehet középen állni abban a világban, ahol lőnek,
mert akkor – a dolgok természetéből következően – kétfelől is eltalálnak.

2.
Volt viszont tegnap még egy dolog, amin ugyancsak csendben elmosolyodtam. Térjünk most vissza
ide a földre, az egyre pusztuló magyar élethez, a magyar hétköznapok sivár világához. Arról tudósít
ugyanis a TELEX, hogy hiába fordulnak kérdésekkel az Árnyékkormányhoz, Gyurcsány Ferenchez vagy
Dobrev Klárához, lényegében soha nem kapnak választ. Aztán meg azt is olvastam a HVG-ben, hogy
bizony Gyurcsány alatt is volt tanár-sztrájk. Nem is egy. És sokkal durvábbak is mint most. Bihari
Ádám sajtómunkás lajstromba is szedi őket. Csak hogy tudjuk, hogy ha Orbán kutya, akkor Gyurcsány
eb. A tanárok meg egyébként is folyton folyvást követelőznek, meg sztrájkolnak.
Diktatúra ide, vagy oda, sajtószabadság azért van. Sőt! A Fidesz szerint balliberális sajtóuralom alatt
sínylődik a tömegkommunikáció. A hajdan Indexként oly sokat szenvedett TELEX a sajtószabadság
bajnokaként például folyamatosan ostorozza az ellenzéket, rendszerint külön kiemelve Gyurcsányt és
a DK-t. Becsületükre legyen mondva, hogy legalább nem Gyurcsánynét mondanak, amikor Dobrev
Klárára gondolnak. A sajtószabadság ugyanis szerintük azt jelenti, hogy demonstrálni kell a
„függetlenségüket” az ellenzéktől, de leginkább a DK-tól és Gyurcsánytól. Még mit gondolnának a
felcukkolt ellenzéki pártonkívüliek, nota bene – más pártbéliek. Azért akkor, amikor baj volt, akkor
nem határolódtak el senkitől, pártállásra tekintet nélkül fogadták a szolidaritást. Most is pártállásra
tekintet nélkül fogadnak adományokat bárkitől, aki ad. Az meg láthatólag senkit nem érdekel, hogy a
diktátort a totális felügyelet alatt tartott média tartja 12 éve hatalmon. „Mi” nem vagyunk olyanok!
„Mi” pártatlanok vagyunk és objektívek!
Ez az állítólagos szabad sajtó középen foglal állást. De miért állnak középen? – vetődik fel a kérdés.
Gúnyosan megemlítik, de inkább nem említik az Árnyékkormány megalakulását, bírálják, hogy a többi
ellenzéki párt kimaradt belőle. Mondják vagy nem mondják ki, hogy ez az ő döntésük volt. Egy szavuk
nincs, ami az egységes fellépést erősítené, de minden egyes szót, ami elhangzik – és nem csak a DK
részéről! – azonnal kiveséznek, kigúnyolnak, lesajnálnak, és ezzel persze az ellenzék ellen fordítják.
Bátorítás helyett bomlasztanak. Emlékezzünk kegyelettel a választások időszakára… Az úgynevezett
balliberális sajtóval szerzett a tapasztalatok, no meg a korszellem is azt bizonyítja, hogy az üzenetek
pontosabban és objektívebben jutnak el a célcsoportokhoz, ha azok a közösségi felületeken jelennek
meg. Nem kell ehhez a TELEX.
Bárhogy kutattam, valójában nem láttam sem a TELEX-ben, sem a HVG-ben, sem a Klub Rádióban,
vagy más „országos” felületen leírva vagy kimondva, hogy ennek a kormánynak mennie kell, mert
tönkretette az országot és az ország szövetségi rendszerét! Halljuk és olvassuk viszont tőlük nap mint
nap, hogy ez ezért nem jó, az azért impotens, amaz amazért alkalmatlan arra, hogy a Fidesszel
szemben felvegye a kesztyűt. Nem múlik el nap, hogy ki ne akarnák űzni az ellenzék képviselőit a
Parlamentből, ahová csak a fizetésükért járnak be. Ugyanakkor az elmúlt napokban mindösszesen
egyetlen tudósítást hallottam arról, hogy a Gazdasági Bizottságban az ellenzék több mint 20
javaslatát szavazta le a kormánypárt. Több mint 20 javaslattal próbáltak könnyíteni a lakosság nehéz
és egyre nehezebb helyzetén.
Az 1-2%-os kispártok, a zöldek, vagy a viccpárt megszólalásai hálás témák. Ezek ugyanis nem sok vizet
zavarnak. Alig-alig figyel oda rájuk valaki, legfeljebb akkor, ha valamivel nagyot durrantanak a
nulláslisztbe. Ezekből azonban nem lesz sem a nemzeti ellenállás erősebb, sem a forradalom nem fog kirobbanni. Az ellenzékinek mondott sajtó lényegében átvette a Fidesz propaganda szekciója által
sugallt relativizálási technikát. Azok sem különbek! Alkalmatlanok a kormányzásra!
Próbálom megérteni a történések emeltyűjét. Azt hiszem, hogy pár napja ez sikerült is végre. Orbán
ugyanis Berlinben megüzente az őt méla undorral figyelő országoknak, újságíróknak, gyáriparosoknak
és miniszterelnököknek: “Aki velünk együttműködik, az jól jár”.

Címkép: Pápai Gábor: Gyümölcsöző együttműködés