Mi a megoldás?

Posted by

Fábián András
Az osztályharc folytatódik – csak más eszközökkel. Így fordíthatnánk le azt a helyzetet, ami napjainkra kialakult. Már-már közhely, hogy az árak gyakorlatilag korlátlanul szárnyalnak fel a magas égbe. Most hallottam, hogy Márton napra egy liba akár 3 ezer forintba is kerülhet. Ennél nagyobb baj, hogy egy kiló kenyérért már több mint ezer forintot kér a pék. Akinek ma a kenyér is megfizethetetlen, azt egy cseppet sem érdekli, hogy mibe fáj holnap egy egész lúd.
Akkor aztán még itt vannak a mindenféle közüzemi számlák. Tudjuk. Nem sorolom. Itt is mesterségesen (!) úgy felsrófolta a kormány az árakat, hogy sokan arra ébrednek hirtelen, hogy vagy számlákat fizetünk vagy eeszünk. Nem véletlenül tettem ki a felkiáltójelet a mesterségesen után. Orbán szándékosan gerjeszti a közhangulatot. A hatalomittas szűk politikai réteg mindent megtesz annak érdekében, hogy minél jobban kitolja az elkerülhetetlen bukás időpontját. Talán nem is hiszi el,hogy sor kerülhet erre a bukásra. Orbán sajátosan skizofrén gondolatvilágában ez a lehetőség láthatólag fel sem merül. Prágai peckes bevonulása a tömeg fújolása és fütyülése közepette is ezt bizonyította. „Szeretnek engem” – mondta. „Támogatnak engem.” – tette hozzá fülig érő szájjal.

Nem kell az ő magatartását értékelnünk. Normális ember tudja, hogy mihez tartsa magát, ha olyasvalakivel kerül szembe, akire a realitások már nem hatnak. Ezt persze fel kell tudni ismerni és végre annak megfelelő társadalmi reakciókat kell produkálni. Az elmúlt és elkövetkező napok tanár- és diáktüntetései és a polgári sztrájkok és a „jogi fogalomként nem ismert” polgári engedetlenség látszólag hidegen hagyták a politikai hatalmat. Eszük ágában sincs tárgyalni a tanárokkal, hazugságokkal, ígérgetésekkel traktálják őket. És mindennek a tetejébe még szakmai elöljárónak megkapták a belügyminisztert. Pintér kalapács. A tanárokban is szöget lát, mint minden rábízott ügyben. Ami vagy aki kiáll, azt beveri. Probléma megoldva. Zéró tolerancia, zéró humánum, zéró empátia. Rend lesz itt, ha belepusztul is a világ. Ő legalábbis így értelmezi az igazságot és a jogot. Kirúgat, összeírat, (fel)jelentéseket kér. Ez a megfélemlítési taktika azonban kezd nem működni.

Márpedig, ha lazul a gyeplő, akkor rántani kell rajta. Méghozzá nagyot. Ha harc, legyen harc. Lényegében háborús pszichózis áldozatai vagyunk, hiszen Orbán manapság éppen amiatt egyeduralkodik, mert háborús helyzet van. Ez a simlis utcai harcos nem először teremt kritikus, válságos állapotokat az egyébként is száz sebből vérző hazában. A nép, az isten adta nép pedig talán lassanként ráébred, hogy ő bizony át van verve. Nem igaz, hogy a gáz ára annyi, amennyinek hazudják. Nem igaz, hogy a villany ára is hirtelen az egekbe szökken, holott éppen arról zsolozsmáztak nekünk évekig, hogy a Roszatom a jó atom. Az sem igaz, hogy a németek megfagynak a hideg és elsötétített lakásaikban. És ezek szerint az sem igaz, hogy mindezért Brüsszel a hibás. Az sem, hogy a szabadságharcos Orbán harcol a magyarok jogaiért, hiszen kiderül, hogy minden olyan embargós intézkedést megszavazott, amit a tanács elé terjesztettek. Magyarországot ugyanis energia-területen ez nem érinti.

Mára azonban Orbánnak is be kellett látnia, hogy a minimálisra olvadt hatalmi bázis megőrzéséhez, már más típusú intézkedésekre is szükség van. Olyanokra, amelyek húsba vágóak a polgárok számára. 18 fok az iskolákban, két perc szellőztetés, hőmérős felügyelő, elektromos felügyelő, listázás, idióta nemzeti konzultáció arról, ami már nem lehet tárgya semmiféle társadalmi egyeztetésnek (mellesleg soha nem is volt) … Szóval ezek nem működnek már. Mondhatnánk röhög az osztály. Itt lépnek be a szemetesek a képbe. Most szeretném előre bocsátani és határozottan kijelenteni, hogy semmi bajom a kukásokkal. Nekem a sztrájkjuk sunyi hátterével van bajom, amit mindjárt ki is fejtek.

Kissé korosabb sorstársaink még emlékeznek rá, hogy amikor az olasz állam elkezdte piszkálni a Camorra üzleteit, a maffia-kézben lévő komplett szemét- és hulladékgyűjtő és feldolgozó rendszert vetették be fegyverként. Nápolyt és környékét elöntötte a szemét, a mocsok és a bűz. A polgárok pedig eleinte szenvedtek, aztán elkezdtek elégedetlenkedni, végül a kormányt hibáztatták és követelték a kormány lemondását. A hadseregnek kellett megtisztítania az utcákat. Aztán valamilyen hallgatólagos megállapodás után újra megindultak a szemetesautók.

Fel tetszett-e figyelni arra, hogy a kukássztrájk a rebellis Budapest utcáin, azon belül is azokban a kerületekben kezdődött, ahol ellenzéki a polgármester?! Most pedig – bár egyelőre csak fenyegetés formájában – Pécsre került a sor. Azt ugye tudjuk, hogy a kormány lényegében minden bevételétől, forrásától megfosztotta az önkormányzatokat. Mozgásterük lényegében nincs. Viszont a szemetesek munkáltatói jogkörét az önkormányzatok gyakorolják. Vagyis nekik kell jótállni a kukások követeléseivel szemben, mikor például a szemétszállítási díjakat beszedő állami Kukaholding csak a fővárosnak tízmilliárdokkal tartozik. Ha az utcák szemetesek, ha a kukák megtelnek és túlcsordulni, ha elönti a mocsok és a bűz az ellenzéki kerületeket és városokat, akkor a polgárok persze nem a kormányt, hanem a munkáltatót, az önkormányzatot kezdik el szidni. A hangadókat a Fidesz és a közpénzből finanszírozott Megafon propaganda biztosítja. A szemetessztrájk mögött lényegében egy gusztustalan titkosszolgálati akció körvonalai bontakoznak ki. Történik mindez kormánymegrendelésre a lakosság ellenében. A cél világos: rombolni az önkormányzatok kompetenciáját és szembefordítani a választókat az általuk megválasztott önkormányzatokkal. További cél a feszültség súlypontjának áthelyezése a pedagógusok jogos követelésiről a köztisztaság frontjára. Az impotens kormányoldalról a tehetetlenségre ítélt önkormányzatokra. Rogán és Habony mocskos és szőrös keze matat a társadalom idegrendszerén.

Mondom, nem a jogaikért kiálló kukások tehetnek erről a helyzetről, hanem azok, akik felbujtották őket sunyi és alattomos módon. Mint annak idején Orbán „stratégiai szövetségese”, a „szakszervezetis” Gaskó a vasutasokat. Amikor a vasutasok rájöttek, hogy ők bizony itt most át lettek verve, akkor a Roosevelt téren valaki egy marék aprót vágott Gaskó arcába. Az ellenzéki önkormányzatok szemetesei most fellelkesülhettek, mert Budapesten kalácspénzt kapnak. A többiek meg vérszemet. Lesznek itt még kukás munkabeszüntetések, ezt megjósolhatjuk. Azt ellenben nem tartom szerencsés megközelítésnek, hogy mostantól a tanárok előre köszönhetnek a kukásoknak. Vajmi kevés reményt látok ugyanakkor arra, hogy a társadalmi csoportok ráébredjenek, hogy minden probléma fő oka Orbán Viktor és a Fidesz-kormány. Ha ugyanis erre rájönnek, akkor rájönnének arra is, hogy mi a megoldás. A megoldás pedig nem más, minthogy végre összefogva el kell kergetni a nemzet megrontóit és kártevőit. Aztán végre már el lehetne kezdeni egy normális, európai országot építeni.

Címkép: Pápai Gábor