Előny-e a digitális hátrány?

Posted by

Zöldi László

>Készülök egy előadásra a helyi nyilvánosságról. A szakmai tanácskozást rendező MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) vezetője tegnap azt kérdezte, igénylek-e technikai hátteret. Akaratlanul is érzékeny pontra tapintott. Digitális bevándorló vagyok egy online országban, ahol a fiamtól tanultam a befogadók nyelvét. Úgy vagyok vele, mint középiskolában a matematikával. Áhítattal figyeltem Dobos Lacit, aki később mérnök lett, és meghökkentő könnyedséggel vezette le az egyenleteket. Azért bocsátottam mindezt előre, mert azt remélem, hogy talán mégsem emiatt korlátozom a három nap múlva esedékes előadást a technikai minimumra. A sors úgy hozta, hogy a legutóbbi három évtizedben végigtanítottam az országot. Négy főiskolán és egy egyetemen adtam elő ugyanazt a tantárgyat.

Papírra nyomtattam a későbbi tankönyv (az Általános médiaismeret) első változatát. Igaz, hogy előadás közben egyszer se vettem elő, de ott lapult az aktatáskában, minden eshetőségre készen. A kétszer 45 perces előadásokon mellőztem a szemináriumokon használt laptopot. Nem föltétlenül felkészültségbeli okból, inkább a körülmények hatására. Akadt ugyanis egy kényes pont a vándoréletben. Pénteken este még Nyíregyházán beszéltem a levelező hallgatóknak, szombaton reggel viszont kezdődött az előadásom a szombathelyi nappalisoknál. Márpedig a két épület között nemcsak félezer kilométernyi távolság volt, az előadótermek műszaki adottságai is különböztek.

A kétezres évek elején a Nyírség központjában építettek egy amerikai kampuszt., a nyugat-dunántúli városban viszont az előadások színhelye nem a főiskola szintén elég korszerű épülete volt, hanem a püspöki palota közelében egy szocreál középület, nem igazán digitalizált háttérrel. Ráadásul Nyíregyházán se volt mindegy, vajon a régi (tanárképző főiskolának helyet adó) épület 300 férőhelyes színháztermében beszéltem-e, vagy a világszínvonalú új épület kitűnően behangosított kör-előadójában. El kellett dönteni, hogy a 32 órányi tantárgyat a digitális háttérre építem, vagy retorikai adottságra hagyatkozom. Az utóbbit választottam.

Lehetséges, hogy ebben mégis szerepet játszott otthonos idegenségem az online országban? Mindenesetre a MÚOSZ elnökének elküldöm azt a tíz mondatot, amelyet csütörtökön kivetítünk majd a vászonra. Kiderül belőlük, hogy a közéleti személyiségek közül a legtöbben okosakat mondtak ugyan a helyi nyilvánosságról, de nem képesek róla rövid, velős mondatban megfogalmazni a véleményüket.

Tíz mondat a helyi nyilvánosságról

 

A nagy kiegyenlítő a helyi sajtó lesz. Annál is inkább, mert a helyi ügyek láthatóak. Jó néhány olyan regionális lapról tudunk, amely nagyságrenddel több példányban jelenik meg, mint az ország fontos, vezető napilapjai. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Dunaújvárosi Hírlap, 1998. január 21.)

Gratulálok a Fejér Megyei Hírlapnak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A vidéki sajtó előtt ígéretes perspektíva áll, és szerepe az EU-csatlakozást követően még inkább megnövekszik, mivel felértékelődnek a helyi információk. (Demján Sándor üzletember, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnöke, Fejér Megyei Hírlap, 2001. január 27.)

A helyi nyilvánosságnak az a természete, hogy pompásan irányítható. (N. Kósa Judit újságíró, Népszabadság, 2004. május 29.)

A médiatörvény tervezetében a helyi médiáról még csak tudomást sem vettek. Holott a helyi demokrácia, a helyi társadalom, és abban a helyi média alapkérdés. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, Népszava, 2008. december 13.)

A helyi nyilvánosságban általában a helyi hatalom a meghatározó. A médiumok a helyi hatalomhoz igazodnak. (Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, Népszabadság, 2010. szeptember 27.)

Akkora kiskirály a polgármester, hogy kell fölötte a kontroll. (Dömsödi Gábor újságíró, független pásztói polgármester, Klubrádió, 2016. március 1.)

A felelős kiadó természetesen én vagyok. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a Vásárhelyi Valóság című önkormányzati lapról, Klubrádió, 2019. november 14.)

Nem arra tartjuk a főszerkesztőt? Önkormányzatban azért van valaki a kabinetben, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős. (Barabás Richárd újbudai alpolgármester az önkormányzati újságba szánt kéziratok megjelenés előtti olvasásáról, ATV,november 28.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, 168 Óra, 2020. november 6.)

Médianapló – 2022. október 10.

Címkép: Zöldi László