A hetvenéves ember

Posted by

Kert Attila

> 10 + 1 tény Vlagymir Putyinról
(Bocs, de ez most egy kicsit tényleg hosszú, de hát a szereplő…esetlegtedd el hétvégére 😆 )

1. Szentpéterváron (akkori nevén: Leningrádban) született munkáscsaládban. Nagyapja állítólag Lenin és Sztálin szakácsaként dolgozott. Szülei munkások voltak, átélték Leningrád ostromát, apja katonaként meg is sérült egy repesztől, amitől élete végéig sántított. Putyin késői gyerek volt, születésekor idősebb testvérei már nem éltek. „Leningrád utcáin tanultam meg az ökölszabályt: ha a harc elkerülhetetlen, te üss először” – mesélte a személyiség- és történelemformáló hatású gyerekkori tapasztalatairól.

Elitgimnáziumba, majd jogi egyetemre járt és később közgazdász diplomát is szerzett. Már az egyetem előtt kinézte magának a KGB. Az egyetemi évek alatt belépett a kommunista pártba, aztán a diploma megszerzése után 1975-ben KGB-be. Kijárta a KGB Jurij Andropovról elnevezett iskoláját is.
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és szöveg2. A KGB tisztjeként öt évet szolgált az NDK-ban, Drezdában. 1990-től Leningrádban (később újra Szentpétervár) dolgozott a polgármester, Anatolij Szobcsak munkatársaként. Ebben az állásban kezdte meg gyűjteni mára sokmilliárd dollárra hizlalt vagyonát. Például annak a megbízatásának felhasználásával, amely alapján ő adta ki a külföldi cégek számára a helyi iroda megnyitásához szükséges engedélyeket. Tevekénysége során – a polgármester megbízásából egyébként – kapcsolatot alakított ki és tartott fenn a helyi szervezett alvilággal. Több olyan ügyben volt érintett, amelyben bűntetőeljárás is indult. Igaz, ezeket előbb-utóbb mind leállították, a legutolsót már elnökké választása után. (Szobcsak nem járt ilyen jól, miután nem választották újra polgármesterré, csúnyán megrángatták, eléggé közel járt már a börtönhöz, amikor egykori patronáltja, Putyin valódi titkosszolgálati akcióval kimenekítette az országból.)
3. 1996-ban kezdte az országos politikát: az elnöki adminisztrációban dolgozott, egy idő után annak helyettes vezetőjeként. ’97-ben kinevezték a KGB utódjaként létrehozott FSZB igazgatójának. Jelcin 1999-ben az ismeretlenségből emelte miniszterelnökké, majd, alig néhány hónappal később, váratlan év végi lemondásakor megbízott államfővé. A kettő között az addig szürke és kevéssé ismert hivatalnok ismertségének és népszerűségének „robbanásszerű” növekedésében jelentős szerepe volt négy, titokzatos terrorcselekménynek: Moszkvában, Bujnakszkban és Volgodonszkban négy panelház ellen hajtottak végre bombamerényleteket, amelyekben 293-an haltak meg. Erre hivatkozva indította meg Putyin a második csecsen háborút, mert a robbantásokért a szeparatistákat tette felelőssé. Csakhogy a robbantásokat a hatóságok soha nem vizsgálták ki alaposan, és számos körülmény utal arra, hogy azokat valójában az FSZB hajtotta végre. Mindenesetre Putyin azonnal óriási elismertségre tett szert és az ideiglenes elnököt nem sokkal később nagy többséggel államfővé választották. „Én csak egy menedzser vagyok, akit felkértek erre a feladatra.” – mondta ekkor. Aztán azóta még háromszor választották elnökké (több-kevesebb adminisztratív segítséggel), és hogy kikerülje az alkotmányos korlátozást, közben négy évig kormányfőként elnökölt.
4. Elnöksége első éveiben a Nyugat kedvence volt a fiatal, energikus, jól kommunikáló tárgyalópartner. Az elsők között biztosította támogatásáról Bush elnök terrorizmus elleni harcát a szeptember 11-ei terrortámadások után – amiknek veszélyére egyébként már jóval korábban figyelmeztette Amerikát. És ez nem csak puszta gesztus volt, Oroszország valóban megnyitotta az amerikaiak számára a repülési útvonalakat Afganisztán felé, és megosztotta velük az azzal kapcsolatos hírszerzési információit. A kereskedelem is jól működött, a tőke ömlött Oroszországba, a gáz és az olaj meg Európába.
Nehéz megmondani, hogy mikor romlott meg ez a kapcsolat visszafordíthatatlanul. Putyin még 2017-ben, az Oliver Stone amerikai filmrendezőnek (A Szakasz, Született gyilkosok, Tőzsdecápák 1 és 2., stb., stb.) adott egészen különös interjú-sorozatban is következetesen „amerikai partnereinkként” beszélt az USA-ról, többször rendreutasítva Stone-t, amiért az Amerika-ellenes kijelentéseket akar kiprovokálni belőle: „Szögezzünk le valamit. Tudom, hogy ön mennyire kritikus az USA politikájával kapcsolatban. Kérem, engem ne vonjon be ebbe az antikamerikanizmusba!’ Másrészt viszont már tíz évvel korábban, a 2007-es Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián meglehetésen fenyegető hangnemben üzent a Nyugatnak. “Rendelkezünk azokkal a fegyverekkel, amelyek képesek legyőzni az amerikai rendszereket” – mondta például, meglehetős megrökönyödést kiváltva.
A viszony megromlásának egyik oka egészen biztosan valahol a Kaukázus-vidéken keresendő. Ezen a környéken, Dagesztánban, Oszétiában, Ingus- és főleg Csecsenföldön, valamint Örményországban, Azerbajdzsánban és Grúziában innen nézve szinte átláthatatlanul bonyolult helyzetben meglehetősen sok a (fegyveres) konfliktus. Putyinnak meggyőződése volt, hogy kaukázusi államokban több helyen is oroszellenes terrorista csoportok működnek, és ez a vélekedése nem is volt teljesen alaptalan. Azt is gondolta, szintén nem minden alap nélkül, hogy ezek közül az Oroszországgal ellenséges erők közül némelyik az USA támogatását élvezi. Vagyis, hogy Amerika nem adta meg ugyan azt a támogatást Oroszországnak a terrorista ellenségei ellen indított háborúkban, amit Oroszország megadott Amerikának szeptember 11 után.
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy5. Elnöksége első időszakában sikerült stabilizálnia az ország gazdaságát. A Szovjetunió szétesése után bekövetkezett szörnyű gazdasági visszaesés, bizonytalanság és káosz; a részeges Jelcin alatt határtalan méreteket öltő korrupció és legfőképpen a mindezekből származó bizonytalanság után kiszámítható, élhető viszonyokat hoztak intézkedései. A gazdaság szerkezetének átalakítását ugyanakkor elmulasztotta. Pedig pontosan tudta, tudja, hogy arra milyen nagy szükség lenne. „Ma minden kétséget kizáróan az olaj játssza a legnagyobb szerepet a világpolitikában és a gazdaságban, de előbb vagy utóbb el fogja veszíteni ezt a szerepét” – mondta, mégsem tett semmit: a gazdaság szerkezete elavult, Oroszország ma is döntően az olajtól függ. Az olaj- és gázeladás a teljes orosz export 50%-át teszi ki; de a kivitel 80 %-a nyersanyag. Nincsenek fejlett, magas hozzáadott-értékű iparágak, technológia, innováció; viszont továbbra is nagyon, nagyon nagy a korrupció.
6. Bár elromlott a viszony a Nyugattal, tisztában volt azzal, hogy Oroszország gazdaságilag és katonailag is messze le van maradva tőle. Az USA katonai költségvetése tízszerese az orosznak, ráadásul annak, mármint az orosz katonai költségeknek a jó részét el is lopják. Az EU GDP-je tízszer, az USA-é tizenötször(!) nagyobb Oroszországénál. Az orosz gazdaság nem éri el Olaszország vagy Dél-Korea teljesítményét, de még New York államét sem. Egyszerűbben szólva: az egykori hatalmas Szovjetunió, a szuperhatalom utódja nem több mint egy rendkívül korrupt, elmaradott, közepes ország, hatalmas területen, gyenge gazdasággal + atomfegyverek. Mivel sem katonai, sem gazdasági ereje nem elég ahhoz, hogy érvényesítse akaratát a világpolitikában, Putyin új stratégiát választott. Ennek a stratégiának a célja: Európa és Amerika destabilizálása. Ha nem vagy elég erős, hogy versenyben maradj, és képtelen vagy eléggé megerősödni – gyengíts meg ellenfeleidet.
A cél érdekében meglehetősen sokféle, de jól átgondolt, egymással összefüggő eszközt vetett be. A Közel-Keleten, elsősorban Szíriában végrehajtott katonai beavatkozásaival provokálta az Európa felé tartó menekültáradatot, ahol, mármint Európában pedig bevándorlás- és EU-ellenes politikai mozgalmakat pénzelt. (A német AFD-től a francia Le Pen pártján át az olasz Salviniig. És, hát még közelebbi példákat is ismerünk). Kiterjedt dezinformációs és médiahálózatot hozott létre: például az évi 300 millió dolláros költségvetésből működtetett Russia Today Tv-csatornát (RT), és a Szputnyik(!) nevű vakcinát…, akarom mondani „hírügynökséget”. Ezeken keresztül álhíreket terjesztettek a menekültekről, az EU-ról, Amerikáról, a rettegő Nyugat-Európáról, a vírusról – lényegében mindenről.
Putyin tulajdonképpen pontosan azt csinálta, amivel idehaza Orbánék Sorost vádolják: támogatta a migrációt, beavatkozott szuverén országok politikájába „civil” szervezetek, sőt, pártok pénzelésével és befolyásolásával; média támogatásával és irányításával. Emellett aktív titkosszolgálati eszközöket is bevetettek: számos Nyugat-európai botrányról derült ki, hogy orosz ügynökök szervezték vagy provokálták; jól dokumentált a Brexit-népszavazás és a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányában folytatott orosz titkosszolgálati beavatkozás. Főleg, de nem kizárólag informatikai, hekker-eszközökkel, illetve brutális méretű dezinformációval, fakenews-zal a közösségi- és hagyományos médiában. Könnyen lehet, ha még 10 évig folytatja, eléri a célját, és tényleg szétesik a nyugati gazdasági és biztonsági rendszer. De nem folytatta, hanem váltott:
7. Idén február 24-én zavaros és valótlan indokok alapján (a NATO közelsége, amerikai provokáció, fasizmus – később már cionizmus – Ukrajnában, Ukrajna „nemlézetése”, stb.) megtámadta Ukrajnát, és ezzel Európában a II. világháború óta példátlan agressziót követett el. Megsértette a nemzetközi jogot – például azt a szerződést, amiben Oroszország több nagyhatalommal együtt garantálja Ukrajna területi integritását. És amit mellesleg Budapesti Memorandumnak hívnak. A nemzetközi szerződéseken kívül a saját maga által nagy nyilvánosság előtt tett ígértet is megszegte: 2014-ben, a Krím (szintén törvénytelen) bekebelezését ünneplő beszédében ugyanis még azt mondta: „Ne higgyenek azoknak, akik meg akarják ijeszteni Önöket, azt harsogva, hogy újabb területek jutnak a Krím sorsára… Nincsen szükségünk erre.”
Az Ukrajna elleni háború megindítására Putyin egyik hivatkozása az volt, hogy a Nyugat megszegett egy ígéret, amit állítólag a NATO, illetve Reagan és Bush elnök tett a szovjet blokk felbomlásakor. Eszerint a NATO azt ígérte, nem fog terjeszkedni a Szovjetunió egykori területei felé. Erre az állításra azonban semmilyen bizonyíték nincsen – ezt egyébként maga Putyin is elismeri. Másrészt, ha igaz lenne, az azt jelentené, hogy bizonyos országok nem dönthetnek szabadon a saját sorsukról, mert a nagyhatalmak rendelkeznek arról. Pedig Putyin nagyon is tisztában van a nemzetek önrendelkezési jogának fogalmával, erre más esetekben maga is előszeretettel szokott hivatkozni: „Egy ország nemzeti önrendelkezéséhez, ahogyan ezt az ENSZ Alapokmány (ha nem csal az emlékezetem) második cikkelye is leszögezi, semelyik másik ország beleegyezése nem szükséges.” Úgy látszik, ez Ukrajnára nem igaz.
8. Elnökként ötször is járt Budapesten: egyszer, még 2006-ban Gyurcsány Ferenccel, négyszer pedig Orbán Viktorral találkozott.
9. Rendszeresen sportol: Imádja a jégkorongot, néha még ma is korcsolyát húz. Gyerekkora óta judozik, feketeöves, nyolc danos mester. (Igaz, a legtöbb dan-fokozatot már elnökként kapta meg, ezért némelyek kételkednek benne, hogy megfelelő körülmények között zajlott odaítélésük.) A politikát, a nemzetközi viszonyokat is szereti a keleti harcművészetek filozófiájával – és gyakorlatával – modellezni. Állítása szerint a mai napig minden reggel legalább egy órát edz a rezidenciájában lévő konditeremben. Absztinens (Trumphoz hasonlóan) állítólag soha nem fogyaszt alkoholt. Orosz kollégám, az Euronews orosz szekciójának munkatársa szerint érdekes megfigyelni, hogy miközben szeret férfias, hősies, sportos képeken pózolni – vadállatokkal, fegyverekkel, motoron, judo-szőnyegen, és így tovább –, a koronavírus-járvány idején szinte paranoiás módon elszigetelte magát a külvilágtól, tárgyalópartnereit hosszas és alapos fertőtlenítési eljárásnak, majd megalázó, már-már komikus tárgyalási protokollnak vetette alá, utcányi távolságból „tárgyalt” velük hatalmas tróntermekben és az elhíresült focipálya-méretű asztalnál.
Hivatalos életrajza szerint ortodox keresztény, és bár erősen támaszkodik az egyházra és gyakran használ vallási hivatkozásokat, azt még ő sem állítja, hogy hívő lenne. (Valószínű ezt kevesen hinnék el egy marxista egyetemen végzett, egykori kommunista párttag volt KGB-ügynöknek.) Magánéletét homály veszi körül: 1983-ban nősült, felesége Ljudmila Alekszandrovna Skrebnyeva volt, két lányuk született. Hosszú külön élés után 2013-ban hivatalosan is elváltak. Azóta a tornász olimpiai bajnok Vagyona Kabeljevával volt előbb állítólagos, később elismert viszonya. Nem tudni biztosan, vele hány közös gyerekük van.
Vagyonát rendkívül nehéz felbecsülni, még a Forbes erre szakosodott újságírói is bajban voltak vele. A vagyon elemeit ugyanis az elnök bizalmasai közé tartozó oligarcha strómanok menedzselik. Az eddigi legalaposabb vizsgálat idén nyáron 4,5 milliárd dollárnyi vagyont azonosítottak egy vagyonkezelő cégnél. Ez a hálózat persze sokkal kiterjedtebb lehet, feltehetően további több száz vállalatot kreáltak a strómanok, hogy azokban bújtassák el a pénzt és az eszközöket. Oroszország szerte több hatalmas palotája, dácsája van (ezek közül egyet Navalnij stábja alapos videóban mutatott be) és világszerte számos vagyontárgy köthető hozzá (ezek egy részét a háború kitörése utána a szankciók nyomán hozzáférhetetlenné tették, befagyasztották vagy lefoglalták).
10. Egyik kedvenc, és manapság gyakran idézett mondása: soha ne szorítsd sarokba a patkányt. Még egy gyerekkori élményéből szűrte le, amikor rátámadott egy patkány, amit pedig eredetileg ő vett üldözőbe.
+1 Ma hetven éves, és most igazán nem túlzás, hogy a világ lélegzetvisszafojtva figyeli, milyen döntéseket hoz, ahogy egyre inkább beszorul a saját maga által kirobbantott konfliktusba.
(Köszönöm Vígh Zoltán segítségét)