Lackfi megvédi Perintfalvi Ritát

Posted by
Perintfalvi Rita Publik
>LACKFI JÁNOS ÍRÓ EGY VERSÉBEN VÉDETT MEG AZOKTÓL, AKIK SÁTÁNNAK NEVEZNEK ENGEM!
Önmagában is abszurd, hogy 2022-ben, amikor túl vagyunk már régen a vallásháborúk, az eretneküldözések és boszorkányégetések korán, mégis előfordulhat, hogy egy közgondolkodót, aki történetesen katolikus teológus, azzal próbálnak elhitelteleníteni, hogy szüntelenül és egyre több fórumon sátánnak nevezik. Gajdics Ottó kezdte el ezt a Magyar Nemzet hasábjain, amikor egy cikk címében “A teológus bőrébe bújt sátánnak” nevezett. Azóta ezt már rengetegszer leírta rólam a kormánymédia, meg a legkülönfélébb egyházakhoz, szektákhoz, szektából lett egyházakhoz tartozó lelkészek. Persze mindezt a keresztény szeretet nevében. Szomorú és fájdalmas tapasztalat számomra, hogy mindez megtörténhet és meg is történik a mai Magyarországon. Hogy emberek lesznek központilag vezérelt uszítás céltábláivá csak azért, mert a világ dolgait vagy éppen a saját vallásuk, egyházuk dolgait másképpen látják, mint az, ami most píszí és elvárt. Mindez aztán online erőszakot gerjeszt, fenyegetéseket kapok megállás nélkül. És a nyáron már az is megtörtént, hogy egy koncerten nyíltan nekem támadtak azzal, hogy én vagyok a sátán. Akkor tényleg úgy éreztem, ebből fizikai erőszak is lesz. Ide jutottunk. Ennyire mélyre. Fájdalmas.
Ezért is vagyok nagyon hálás Lackfi Jánosnak azért, hogy ő nem csupán értő módon, de érző szívvel is látja a valóságot. Köszönöm szépen!
A vers, kiemeltem az említett részletet:
Isten nem azért küldte el közénk fiát,
hogy jól szétszadizzuk, ő meg majd
jól megválthasson minket vére árán.
Ez így kegyetlen játszma lenne.
Azért küldte el fiát, hogy velünk lehessen
testben is, hogy arca legyen,
hogy szerethessük, hogy szerethessen,
hogy szólhassunk hozzá és szólhasson hozzánk,
hogy kiszolgáltassa magát,
akár meg is haljon értünk.
Úgy látszik, tényleg ilyen árat szabunk,
és neki semmi se drága,
ha már nekünk semmi se drága.
Az, hogy a keresztények
kismillió egyházra szakadtak,
megannyi seb Krisztus testén.
Hiszen az volt a vágya,
hogy barátai egységben legyenek vele,
és egységben legyenek egymással.
Az volt a vágya,
hogy akik hozzá tartoznak,
azokat arról ismerjék meg,
mennyire szeretik egymást.
Vagyis ha nem tudom szeretni
a másik Krisztus-hívőt,
ha teológiai bunkósbotokkal ütlegelem,
ha azt terjesztem, ő maga a Sátán,
csak én vagyok makulátlan,
akkor egész biztosan nem Isten
szőlőjében munkálkodom.
(Jó tudni, hogy egyetlen szőlőtulajdonos
van még rajta kívül a szellemi dűlőkben,
az illető meglehetősen kétes alak,
drágán megkéri az árát rossz borának.)
Nem kell persze feleségül vennem a tesót,
nem kell bambán elfogadnom
mindent, amit mond,
simán lehet, hogy egyes teológiai elvei
megfekszik a gyomromat, és egyes
teológiai elveim megfekszik a gyomrát.
Ettől még nem kell kaszával-kapával hitvitázni,
annak se vége, se hossza, se értelme.
Elég, ha együtt imádkozunk, dicsőítünk,
éneklünk, olvassuk az Írást vele,
ahogyan lehet, nem bántva egymást.
Saját kincseinkkel pedig foglalkozzunk
saját gyülekezetünkben,
dehogy kell feladni ezeket!
Kedves dolog, ha elmegyek fiammal focimeccsre,
akkor is, ha hidegen hagy a labdarúgás.
De butaság lenne a kedvenc bandáját
hallgatni egész nap, ha utálom azt a zenét.
Krisztus testén sebeket ejtett
a mi megosztottságunk,
de ha tudunk egységben lenni,
nem erőltetetten és nem feladva magunkat,
akkor áldások fakadnak e sebekből.
Olvassátok el az egész verset is, ne csak ezt a pici részletet!  Milyen érdekes, hogy a kommentek között még nem látom, hogy bárki rájött volna, kiről szól ez a vers. Talán ezt le sem merik írni. Azt, hogy egy valós emberről.