Játék az atom-tűzzel Ukrajnában

Posted by

Dobozi István

Ukrajna már megtapasztalta, milyen veszélyes lehet egy atomerőmű. 1986-ban a világ legsúlyosabb nukleáris balesete történt az ukrajnai Csernobili Atomerőműben (NPP), amikor egy sorozatos robbanás után megolvadt a reaktormag. Meglepő módon a baleset nem vetette vissza az ország nukleáris villamosenergia-ágazatát. Teljes kapacitása továbbra is a világ legnagyobbjai közé tartozik. Négy atomerőműben tizenöt aktív, szovjet tervezésű reaktor termeli Ukrajna villamos energiájának több mint felét. Ezek a blokkok összehasonlíthatatlanul biztonságosabbak, mint a csernobili reaktorok, amelyeket mind bezártak.

A Világbank alkalmazottjaként a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja város közelében lévő 6000 megawattos atomerőművet látogattam meg, miközben két hőerőmű-rehabilitációs projektet készítettem elő abban a régióban. Ez Európa legnagyobb atomerőműve, és Ukrajna energiabiztonságának kulcsfontosságú eleme. Nem véletlen tehát, hogy az orosz erők nem sokkal azután foglalták el a komplexumot, hogy Oroszország február végén megkezdte ukrajnai invázióját. Oroszország a jelek szerint a dél-ukrajnai atomerőművet is célba vette, amely Ukrajna második legnagyobb nukleáris létesítménye. Az orosz csapatok 2022 márciusában előrenyomultak az erőmű felé, de visszaverték őket. Szeptember közepén a jelentések szerint az atomerőművet orosz tüzérségi találat érte. A reaktorok nem sérültek meg.

Nemzetközi szinten ez volt az első alkalom, hogy egy ország elfoglalta egy másik állam atomerőművét, és gyakorlatilag háborús övezetben lévő katonai bázissá alakította azt. Sajnos nincsenek olyan hatékony nemzetközi szabályok, amelyek az atomerőművekben történő háborús cselekmények lehetőségét szabályoznák. A zaporizzsjai erőmű, amelynek személyzetét ukránok foglalkoztatják szigorú orosz felügyelet mellett, továbbra is részleges kapacitással működik.

Mi a Kreml célja a zaporizzsjai atomerőművel? A végső cél a Donbassz régióval együtt annak annektálása, amely az elmúlt hat hónap kegyetlen harcainak színhelye volt. Oroszország valószínűleg lekapcsolja az erőművet az ukrán hálózatról, és arra fogja használni, hogy a Krím és más megszállt területek áramellátását biztosítsa. A közvetlen cél azonban katonai: az oroszok az erőművet fedezékként használják, miközben a térségben lévő ukrán célpontokra tüzelnek.

Moszkva és Kijev egymást vádolja az erőmű és környékének lövöldözésével, ahol számos robbanás történt. Szerencsére a hat reaktor közül eddig egyik sem sérült meg. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet potenciálisan katasztrofális következményekkel járhat, beleértve a radioaktív sugárzás kockázatát, amelyet a hűtőrendszer végzetes meghibásodása miatt bekövetkező esetleges reaktorolvadás vált ki.

Az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynökségének (NAÜ), a nukleáris biztonságot világszerte felügyelő szervezetnek az állásfoglalása szerint a zaporizzsjai erőmű teljesen ellenőrizhetetlenné vált, a létesítményben naponta megsértik a nukleáris biztonság alapelveit. Mit kellene tehát tenni?

Mivel a háborúban álló felek között már jó ideje nem folynak érdemi tárgyalások, az ideális megoldás az lenne, ha az ENSZ megegyezne Oroszországgal, hogy vonja ki csapatait az atomerőműből, tekintettel a létesítmény körüli harcok által jelentett nyilvánvalóan magas közegészségügyi és környezeti kockázatokra. Az erőmű működését ezután egy független bizottság irányíthatná egy demilitarizált övezetben.

Amíg a zaporizzsjai atomerőműben nem sikerül helyreállítani a stabil működési feltételeket, sürgősen végre kell hajtani a NAÜ szakértői által a létesítménybe tett legutóbbi látogatásuk után javasolt ideiglenes intézkedéseket, amelyekkel megelőzhető a katonai eszközökkel okozott fizikai károkból eredő nukleáris baleset.

Ha Moszkva nem hajlandó konstruktívan együttműködni, akkor meg kell fontolni a Roszatom, az orosz állami tulajdonban lévő óriás nukleáris vállalat elleni nyugati szankciók kiterjesztését. A Roszatom képviselői ugyanis jelen vannak a zaporizzsjai erőműben, és részt vesznek annak irányításában.

A Roszatom bevételei nagyrészt külföldi forrásból származnak, és a külföldi szankciók anyagilag fájdalmasak lennének a vállalat számára. A Roszatomnak tucatnyi országgal – köztük Kínával, Indiával, Egyiptommal, Törökországgal, Finnországgal, Magyarországgal – vannak szerződései orosz tervezésű atomerőművek építésére. Finnország már lépéseket tett, és felmondta a Roszatommal egy új atomerőmű építésére kötött szerződését. Ez követendő példa más országok számára?

Dobozi István korábban a Világbank vezető energiagazdasági szakértője volt, és a szervezet ukrajnai energiaszektorbeli tevékenységét irányította. Az 1990-es években részt vett a bank Harold Wackman által vezetett nukleáris biztonsági tanulmányprojektjében. A projekt a G7-ek megbízásából készült, és Ukrajnára, valamint öt másik, nagy kockázatú, szovjet tervezésű atomreaktorokat üzemeltető volt szocialista országra terjedt ki. Dobozi úr évekig képviselte a bankot a G7 nukleáris biztonsági munkacsoportjában.

CímkéP: Zaporizzsjai erőmű