Repedt kályhámon macska ül…

Posted by

Fábián András
>Hideg van, fázunk, a gyerekeink lassan, de biztosan belázasodnak. Az öregek azt centizik, dekázzák,
méricskélik sötét szobáikban, hogy mikor, mennyi időre kellene bekapcsolni a fűtést, vagy begyújtani.
„Repedt kályhámon macska ül…” – írta József Attila az 1930-as évek elején papírra vetett
töredékében. S hozzátette, ugyancsak 1930 táján: „…ne hadd, hogy szomorú legyek, ne hadd
motyognom félszegül hogy élni kell és nem lehet.” Ez úgy száz éve lehetett, a nyomor, a
kilátástalanság és a nagy gazdasági világválság idején. Mellesleg a ma a Mi hazánk által oly fennen
dicsőített Horthy Miklós volt akkoriban a kormányzó úr őfőméltósága.
Most nagyjából ugyanitt tartunk. Háború van valahol messze, Nálunk meg erre hivatkozva hideg és
totális elszegényedés. Megterhelve mindez egy olyan kormánnyal, amely ahelyett, hogy segíteni
próbálná a nemzet nyomorult nagyobbik hányadát, további terheket rak a nyakába. Olvasom, hallom,
hogy minden azért van, mert Brüsszel, meg a gonosz baloldal, a DK és annak elnöke… Meg mert a
szankciók… Meg az orosz gáz és olaj és embargós politika. Holott természetesen se gáz-, se olaj-
embargó nincsen (még). Magyarországot meg jó darabig nem is sújtja. A magát miniszterelnöknek
képzelő hólyag már azt is hazudta, hogy a háború miatt vannak az áremelkedések. Emiatt az ember
miatt a humor, a szellemesség és a józan ész is régen kiköltözött a magyar emberek hétköznapjaiból.
Butaságban tartott szerencsétlen honfitársaink azt gondolják róla, hogy csakis ő lehet a nehézségek
megoldása, mint hajdanában Rákosi Mátyás vagy Horthy Miklós. Ezzel a harmadikkal mostmár újabb
apánk van nekünk. Mármint apjuk ezeknek az ostobáknak. Hogyan is hangzik Gyéres tanár úr
példamondata a Légy jó mindhalálig című kötelező (!) olvasmányban? „Az is tolvaj, aki az
emberek bizalmát meglopja”. Ez a mi tolvajunk azonban még mindig élvezi – ki tudja miért? –
körülbelül 3 millió ember bizalmát.
Holott az ő esetében már réges-régen aligha lehetne szó bármiféle bizalomról. Kezdte a devizahitellel
(miért nincsenek már utcán a lakásaiktól jogtalanul megfosztottak?!), amit a nyugdíjpénztárak
kifosztása követett (hol vannak a kisemmizett nyugdíjmegtakarítók az utcákról?!). Megszállta és
elfoglalta az ország kulcsfontosságú intézményeit és vállalatait. Privatizálta saját maga és a családja
számára, és működteti a strómanjai által. Helyreállította a feudalizmus tulajdonviszonyait (hol vannak
a földjeiktől megfosztott, földönfutóvá tett parasztok?!). Ezt követte az ország teljes és totális
eladósítása a magas kamatokkal, a szabadpiacon felvett, ki tudja hány ezer milliárd dolláros
kölcsönökkel. Valamiből ugyanis mindezt az újonnan szerzett, de nem éppen új vagyont ki kellett
stafírozni. Aztán jöttek a nem kevésbé előnytelen orosz és kínai hitelek. Lényegében eladta és
kiszolgáltatta az országot idegen hatalmaknak, akiket egyáltalán nem érdekelte, hogy mire költi a
pénzüket. Az egyetlen elvárás csupán az volt, hogy a könnyen jött tőkén meggazdagodott magyar
miniszterelnök, a kormánya és bizalmi körei megfelelő időben politikai szolgálatokat tegyenek a mára
már szalonképtelenné vált (finom és kulturált megfogalmazás!) hitelezőiknek. Pénzért politikai
támogatás, rabszolga béren olcsó magyar munkaerő és ki tudja még mi minden. Ezt lényegében
politikai prostitúciónak hívják. Más oldalról pedig állami szintű korrupció.
Azt viszont még nem hallottam egyetlen megszólalótól sem, hogy az inflációval és a magas
fűtőanyag- és fosszilis energia-árakkal ezeket a hiteleket fizetjük vissza kamatostól. A hitelek
visszatérítésével pedig a „soha nem volt módos ember” gazdagodását fizettetik meg velünk.
Eközben a gyerekeinknek folyik az orra, rémesen köhögnek és elveszítik szeretett tanáraikat,
bezárnak a színházak, fürdők és más kulturális intézmények is. Az iskolákat azonban nem lehet
bezárni! Gyorsan megjegyzem, hogy itt is az oszd meg és uralkodj elve érvényesül. A magukat a
végsőkig kiszolgáltatottnak érző pedagógusok szervező erő híján – úgy érzik – magukra maradnak.
Természetesen gőzük nincs arról, hogy mekkora erő áll mögöttük, hiszen minden egyes gyerekmögött ott egy kétségbeesett apa és anya, két nagypapa és két nagymama. Amikor az első tiltakozó
tanárt tegnap az utcára tették, akkor azonnal minden tanárnak ki kellett volna mennie az utcára.
Ne tessék nekem azt mondani, hogy én könnyen beszélek. Én is ott lettem volna, mint ahogyan ott
voltam a legutóbbi pedagógus tüntetéseken is. Nagyon-nagyon sok tanár viszont nem volt ott. Én
viszont kint leszek a Margit-hídon is október 5-én. Remélem sokan leszünk. De nagyon sok tanár nem
lesz ott, mert „nem volt elég idő a felkészülésre”. Volt két hónap nyári szünet. Hagyjuk Ibolyát…
Márki Zay Péter eközben sikeresen ismét bizonyította politikai érzékét. Feltárta, hogy amerikai
szponzoroktól kapott pénzt is fordítottak a választási kampány céljaira. Ezzel újabb jelszót vésett a
nemzet legjobbjai ellen küzdő pár száz Orbán-bérenc zászlajára. Dollárbaloldal lettünk. Röhögés állj!
Már régen elfelejtettük, hogy a baloldali kampányhoz egy fillér költségvetési pénz sem állt a
rendelkezésére, miközben az államháztartás százmilliárdokkal finanszírozta a
kormánypropagandának álcázott, ellenzéket ócsároló Fidesz-kampányt. Ámde mit szóljunk ahhoz a 4
milliárd forintot kitevő „kölcsönhöz”, amelyet Orbán a francia elnökválasztásba fektetett Marie LePen
támogatásaképpen. Nyílt beavatkozás ez a francia belpolitikába. És nem ez az egyetlen. Macedónia,
Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Ukrajna, Románia… Hosszú a sor.
Dollárbaloldal, mi?! Miközben a mi gyerekeink télikabátban, kesztyűben, sálban és bundacsizmában
üldögélnek napi x óra hosszat vacogva a 18 fokos osztálytermekben, addig a szomszédos országokban
élő gyerekek ezrei ingyen tanszercsomagot kapnak. Nem! Nem a határon túliaktól sajnálom én a
segítséget, bár nem tudom, hogy a politikai haszonszerzésen kívül van-e más motivációja ennek a
jótékonysági akciónak. Annak is örülök, hogy ott, náluk jó meleg van a tantermekben, és rendesen
megfizetett tanárok okítják őket szépre, jóra, bölcsességre.
De vajon a romániai magyar gyerekek szülei, akik áldást kérnek Orbán Viktorra, tudják-e, hogy a
magyar gyerekek fizetik meg ennek az árát?! S ha tudnák, vajon hasonló örömmel fogadnák-e a
jótékonykodást?! A karácsony közeledtével a miniszterelnök felesége majd bizonyára dugig
megrakott teherautókkal indul megint a magyar lakta települések felé. Azokkal az adományok
szállítja a határon túlra, amiket a rászoruló magyarországi szegényeknek szántak a magyar emberek…
Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja!
Én aggódom a mi fagyoskodó gyerekeinkért és dühöngök a mi tanáraink kiszolgáltatottsága és
tehetetlensége miatt. Orbán pedig szokás szerint hárít, mindenki más hibás, csak ő és a kormánya
nem. A hívő embert nem lehet meggyőzni arról, hogy imába foglalt istene miatt fog éhen halni és
megfagyni rövidesen. Arról sem fogja tudni meggyőzni őket értelmes ember, hogy a „gonosz
Brüsszel” nem szívtelenségből, hanem éppen a mi jólétünk miatt nem ad több pénzt az országnak. Az
okokat fentebb részleteztük. Ezeket Orbán mindenféle hazug törvénnyel és ígérettel megváltoztatni
már nem képes és nem is fogja. Ebből következik, hogy ennek a kormánynak a kezébe soha többé egy
vasat sem szabad adni. Az Orbán-kormány és kb. 3 millió választója ugyanis 26 ország 437 millió
polgárának bizalmát már meglopta. Vegyük már észre, hogy a 3 millión túl van még 7 millió magyar
kárvallottja is ennek az országnak.