“Putyin egy bolond”: Orosz katonák lehallgatott telefonjai

Posted by
 New York Times
>Az orosz katonák az otthoni barátokkal és rokonokkal folytatott telefonbeszélgetéseikben megrázó belső információkat adtak a harctéri kudarcokról és a civilek kivégzéseiről, és alig néhány héttel a Kijev elfoglalására indított hadjárat után már bírálták vezetőiket.
y Yousur Al-Hlou, Masha Froliak és Evan Hill. Készítette Rumsey Taylor és Matt Ruby. Fordította: Aleksandra Koroleva és Oksana Nesterenko.

Kijev – Az ukrán fővárosnak napokon belül el kellett volna buknia. De taktikai hibák és heves ukrán ellenállás miatt Vlagyimir V. Putyin elnök pusztító előrenyomulása gyorsan megtorpant, és erői március nagy részében a város peremén rekedtek.

A Kijev nyugati külvárosában, Buka környékén lévő lövészárkokból,árkokból és elfoglalt házakból az orosz katonák megszegték a parancsot, és engedély nélkül telefonáltak a feleségüknek, barátnőjüknek, barátaiknak és szüleiknek több száz kilométerre a frontvonaltól.
Nyikita a partnerének: Baszd meg .Az úton katonák fekszenek. És civilek fekszenek.Ez elbaszott.
Ott az úton? Igen.
Nikita a barátjának: Mindent kibaszottul kirabolnak. Az összes alkoholt kibaszottul megitták.És az összes táskát elvitték….Mindenki ezt csinálja itt. Valaki más is lehallgat szerinetm: az ukrán kormány.

A The New York Times exkluzív módon jutott hozzá több ezer hívás felvételéhez, amelyeket március folyamán az ukrán bűnüldöző szervek a kulcsfontosságú helyszínről lehallgattak. A riporterek úgy ellenőrizték a hívások hitelességét, hogy az orosz telefonszámokat összevetették az üzenetküldő alkalmazásokkal és a közösségi médiaprofilokkal, hogy azonosítani tudják a katonákat és a családtagokat. A The Times közel két hónapot töltött a felvételek fordításával, amelyeket az érthetőség és a hosszúság érdekében szerkesztettünk.
Szergej anyjának: Nem mondták, hogy háborúba megyünk.Egy nappal az indulás előtt szóltak nekünk.
Nikita a barátjának: Mindannyian edzésre megyünk két napra, mondták. Barát: Tesó, értem. Kibaszottul hülyére vettek mint a kisgyerekeket.
Aleksey a társának: Nem tudtam, hogy ez fog történni.Azt mondták, hogy edzésre megyünk.Ezek a szemetek nem mondtak nekünk semmit.

A légi erőés az orosz nemzeti gárda több tucat harcosa által kezdeményezett hívások korábban nem kerültek nyilvánosságra, és egy olyan hadseregről adnak belső képet, amely alig néhány héttel a hadjárat kezdete után zűrzavarban van. A katonák morális válságról és felszerelés hiányról számolnak be, és azt mondják, hogy hazudtak nekik a küldetésükről – mind olyan körülmények, amelyek hozzájárultak Oroszország kelet-ukrajnai hadjáratának legutóbbi kudarcaihoz. A beszélgetések a hétköznapitól a brutálisig terjednek, és tartalmaznak Putyinnal és a katonai parancsnokokkal szembeni nyers kritikákat, olyan megjegyzéseket, amelyek az orosz törvények szerint büntethetők lennének, ha otthon nyilvánosan hangzottak volna el. A The Times csak a katonák keresztnevét használja, a családtagok nevét pedig személyazonosságuk védelme érdekében nem közli.

Szergej az anyjának:  Anya ez a háború a legrosszabb döntés, amit az ország kormánya valaha hozott, azt hiszem.
Ilja a társának, Mit mondott Putyin?Mikor fejezi be ezt az egészet?Basszus. Azt mondja, hogy minden a terv és a menetrend szerint halad. Nagyot tévedett.

A katonák stratégiai baklövésekről és súlyos ellátmányhiányról panaszkodnak. Bevallják, hogy nem harcoló katonákat fogtak el és öltek meg, és nyíltan bevallják, hogy ukrán otthonokat és üzleteket fosztogatnak. Sokan azt mondják, hogy fel akarják bontani katonai szerződésüket, és az orosz hírmédia által sugárzott propagandát a körülöttük zajló háború rideg valóságával cáfolják.

Alekszandr: Kijevet nem vehetjük be…. Csak falvakat foglalunk el,és ez van.
Szergej a partnerének: Azt akartuk, hogy kibaszottul egyetlen helyen támadjunk, de kurvára nem így működött.
Szergej a barátnőjének:Az embereket csak hülyíteni akarják a tévében, hogy “Minden rendben van, hó van, csak különleges művelet.” De a valóságban ez egy kibaszott háború.

A dolgok nem mennek jól. Az inváziót követő két héten belül a katonák úgy tűnik, rájönnek, hogy Kijev bevehetetlen. Miután az ukrán erők rajtaütéseket indítanak, és elvágják a fővárosba vezető kulcsfontosságú megközelítési útvonalat, az orosz katonák elmondják a hozzátartozóiknak, hogy a katonai stratégia kudarcot vall. Meglepetésüket fejezik ki a “professzionális” ukrán erőkkel kapcsolatban, és gyakran használják az ukránokra irányuló “khokhol” kifejezést. Az egyik Jevgenyij nevű egyenesen azt mondja: “Vesztésre állunk”.

Szergej az anyjának: A helyzet szar, hogy úgy mondjam. Átálltunk a védelemre.Az önvédelem keuzdődik.
Szergej a barátnak: Egy csomó katonát küldenek elénk….El van baszva.
Szergej az apjának: Tankok és páncélosok égnek.Felrobbantak egy hidat és egy gátat. Elárasztották a folyót. Most nem tudunk mozogni.

Nikita: A hokholok előrenyomulnak, mi meg csak állunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szarságokat fogok csinálni.

A katonák taktikai baklövésekről számolnak be, és panaszkodnak a fegyverek és alapvető felszerelések, például az éjjellátó készülékek és a megfelelő golyóálló mellények hiányára.

Nikita a barátnőjének: Saját kurva csapataink lőnek minket. Azt hitték hokholok vagyunk. 

Szergej a barátnőjének: Néhány srác levette a mellényt az ukránhullákról, és felvette. A nátó páncél sokkal jobb, mint a mienk

Roman egy ismeretlennek: Ez vacak felszerelés. Itt minden ősrégi. Nem olyan modern, mint a Zvezda[állami televízió] műsorában mondják.

Március közepére, három héttel az invázió után, súlyos veszteségekről számolnak be.

Nikita, a Nemzeti Gárda 656. ezredének katonája elmondja társának, hogy 90 ember halt meg körülötte, amikor konvojukon rajtaütöttek. A 331. légideszant ezred tagjaival folytatott beszélgetésben egy Szemjon nevű katona úgy becsüli, hogy ezredének egyharmada meghalt. Egy másik leírja a koporsók sorait, amelyekben 400 fiatal ejtőernyős holtteste várja, hogy hazaszállítsák őket egy repülőtéri hangárból.

Igor a hozzátartozónak :Veszteségek? Az én ezredemből egy, az ezred egyharmada. Ez becslés.

Nikita az anyjának: Az ezred hatvan százaléka már elment.

Jevgenyij a társának: Senki sem maradt az én Kosztroma regimentemből.

Szergej az anyjának: 400 katona volt velem.És csak 38-an élték túl….Mert a parancsnokaink megölik a katonákat.

 

A 331. légideszant ezred katonái jelentik, hogy a 600 katonából álló második zászlóalj teljesen megsemmisült,  kiirtották. Egy Andrej nevű katona elmondja az apjának, hogy az ezredének több mint a fele “eltűnt”. Azt mondják, hogy ezredük parancsnoka, Szergej Szuharev meghalt a harcokban, amit a kortárs híradások is megerősítenek.

Otthon, Oroszországban a telefonhívásokból kiderül, hogy a halálesetek száma kezd visszhangozni a katona-városokban, ahol a szűk közösségek és családok cserélnek híreket az áldozatokról. A hozzátartozók beszámolnak a városaikba érkező holttestek és koporsók sorairól, miközben a katonák arra figyelmeztetnek, hogy hamarosan még több holttest fog visszatérni. Egy asszony elmondja férjének, hogy azon a héten minden nap katonai temetést tartottak. Néhány család sokkos állapotban van, azt mondja, hogy pszichológushoz kezdtek járni.

Ivan partnere: a koporsók már érkeznek.Egymás után temetjük el őket.Ez egy rémálom.
Szemjon a társának: Figyelmeztlek. Körülbelül 100- 200-as”[halott] van. …. Ne pánikoljanak.  Partner MakszimnakA feleségek megőrülnek. Még Putyinnak is írnak.

Civilek hevernek mindenfelé

Miközben a halott orosz katonák holttestei hazatérnek, az ukrán civilek holttestei egyre csak gyűlnek a Buka környéki utcákon és erdőkben. Amikor a holttestek képei április elején globális felháborodást váltottak ki, Putyin és más magas rangú orosz vezetők többször is tagadták a vétkességet, és az atrocitásokat “provokációnak és hamisítványnak” minősítették. De márciusban, amikor megszállták ezeket a területeket, Putyin erői elborzadva mesélték el, aminek szemtanúi voltak.

Alekszandr a rokonokhoz: A városon belül holttestek hevertek az úton, senki sem szedte fel őket. Huh? Azt mondom:Ott vannak szétszórva a holttestek,már kibaszottul rothadnak.Senki nem szedi fel őket. Nem turisták járják a várost,hanem civileket szednek fel. Baszd meg.

Egy Szergej nevű katona háborús bűnre utaló bizonyítékként bevallja a barátnőjének, hogy a százados elrendelte három ember kivégzését, akik “a raktárunk előtt sétáltak el”, és ezzel ő is “gyilkossá vált”.

Szergej a barátnőjének: Megfogtuk őket, levetkőztettük őket, és átnéztük az összes ruhájukat.Aztán dönteni kellett, hogy elengedjük-e őket. Ha elengedjük őket, elárulhatják a poziciónkat…. Így született meg a döntés, hogy az erdőbe vigyük őket.
-Elvittétek őket?
– Persze, elvittük őket.
– Miért nem tettétek foglyokká őket?
– Mert etetnünk kellett volna őket, és nekünk magunknak nem volt elég élelmünk.

Ahogy telik a hét, Szergej mesél az anyjának az erdőben lévő “hullahegyről”.

Szergej az anyjának: Egy erdő van a hadosztály főhadiszállásán.Besétáltam oda és láttam egy csomó hullát civil ruhában. Basszus. Soha nem láttam még ennyi hullát a kibaszott életemben.Egyszerűen teljesen kibaszott doléog. Akkora hullahegy, hogy nem lehet látni, hol végződik.

A 331. légideszant ezred Andrej nevű katonája elmondja a feleségének, hogy megfenyegette, hogy megöl egy részeg ukrán férfit, és a holttestét az erdőbe dobja, ahol senki sem találja meg. Később Szergej elmondja, hogy egy parancsnok utasította őket, hogy ugyanezt tegyék.

Szergej a barátnőjének: Ahova megyünk,ott sok civil járkál. És most parancsot adtak,hogy megöljük őket.
-Mi a faszért?
– Mert lehet, hogy elárulják a pozíciónkat…. Úgy tűnik, erre készülünk. megölni minden arra járó civilt, és az erdőbe rángatni őket…. Már gyilkos lettem. ezért nem akarok több embert megölni, főleg olyat nem, akinek a szemébe kell néznem.

Amikor az orosz erők március végén visszavonultak, az ukrán hatóságok több mint 1100 holttestet fedeztek fel a bukovinai régióban, az utcákon és a kertekben, kutakba és pincékbe rejtve, valamint rögtönzött sírokba temetve. Néhányan elszenesedtek vagy kezüket összekötözték. Közülük mintegy 617-en lőtt sebek következtében haltak meg – mondta Andrij Nebitov, Kijev regionális rendőrfőnöke a The Timesnak.

“A hangulat olyan negatív”

A megrekedt offenzíva során – és mielőtt az orosz erők végül március végén visszavonultak volna – a telefonhívások a morál válságáról árulkodnak. A katonákon türelmetlenség, félelem és fáradtság uralkodott el, és a katonák egy zűrzavaros hadseregről számoltak be. “Őszintén szólva, senki sem érti, miért kell megvívnunk ezt a háborút” – mondja Szergej a barátnőjének.

Egy katona: Kedvesem, én már haza akarok menni.Kurvára elegem van abból, hogy mindentől félek.Elhoztak egy kibaszott szarfészekből.Mire várunk még?Hogy megöljenek?

Andrej a társának: Az egyik srác sír, a másik meg öngyilkos hajlamú.Kurvára beteg vagyok és elegem van belőlük.

Más katonák fagyos hőmérsékletről és fagyási sérülésekről, kemény alvási körülményekről és logisztikai hibákról panaszkodnak. A katonák azt mondják, hogy kifosztottak egy hentesüzletet, és csirkéket, malacokat és egy struccot öltek meg élelemért.

Jevgenyij a barátjának: Először is kaptunk száraz élelmet 10 napra, már megettük.Aztán még három napra kaptunk élelmet, és holnapra már ki is fogy…. Valamit ki kell találniuk.
Alekszandr az anyának: Elfagyott percekvannak az ujjaimon és a lábujjaimon.
-Nincs it egy orvosod?
-Igen, de nem adnak nekünk semmit. A boltból kell majd elhoznom magamnak.

A katonák közül sokan megvetésüket fejezik ki parancsnokaik iránt, akiket felelősnek tartanak a halálos taktikai döntésekért. Néhányan pedig szemtelenül kritizálják a legfelsőbb “felettesüket”, Putyin elnököt.

Roman a partneréhez: A kibaszott főnökök mindent megtehetnek-Csak a dumájuk bátor.

Szergej a barátnőjénekAz új tábornokot leváltották, mert sok veszteség volt a vezetése alatt.

Szergej a barátnőjének: Folyamatosan arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy sikerül eddig túlélnem. Valami kibaszott nagyúr parancsa miatt vagyok itt. Miközben az oszlopban vezettem, kétszer majdnem eltaláltak

“Azonnal kiszállok.

A folyamatos kudarcok miatt frusztrált és az életüket féltő orosz katonák azt mondják, elegük van a hadseregből. Azt fontolgatják, hogy felmondják a szerződésüket, vagy akár dezertálnak is.

Katona: Azonnal kilépek.Ha visszatérek, mindent eladok neked.Ez egy totális szarság…. Soha többé nem fogom ezt a szart bevállalni.

Vadim:  a társamnak Kilépek, a kurva életbe….Civil munkát vállalok. És Myra sem fog belépni a hadseregbe, ez 100 százalékos…. Mondd meg neki, hogy orvos lesz.

Több katona fél a következményektől, azt mondják, hogy azt mondták nekik – néha a parancsnokaik -, hogy büntetőeljárás és börtönbüntetés várhat rájuk. Az ijesztgetésnek akkoriban nem volt jogi alapja, mondta Szergej Krivenko, egy orosz emberi jogi ügyvéd a The Timesnak. Szeptemberben azonban, napokkal azelőtt, hogy Putyinbejelentette a több százezer civil behívására irányuló mozgósítást, az orosz törvényhozók szigorúbb büntetéseket hagytak jóvá a dezertálásért, az engedetlenségért és a katonai szolgálat alól való kibújásért.

Szergej a barátnőjének: Míg aktív harc folyik, nem fogják hagyni, hogy a kibaszott életbe visszamenjek.
Mi a francért nem?
Nem hagyják, hogy az emberek aláírják, hogy kilépnek. Azt mondták, ha ezt kimondod, öt évre börtönbe kerülsz.

Sokakat más-más okból motivál a maradásra: Szükségük van a fizetésre. A havi fizetésükön felül a katonák azt mondják, hogy napi 53 dollárnak megfelelő harci fizetést kapnak, ami háromszorosa az átlagfizetésnek a katonák városaiban, például Pszkovban, ahonnan a Kijev elfoglalására küldött légideszantosok közül sokan származnak. A katonák szerettei különböző módon reagálnak. Egyesek arra bátorítják őket, hogy távozzanak, mások arra kérik őket, hogy maradjanak erősek. Az egyik feleség azt mondja: “Nincs szükségem a kibaszott pénzedre. Csak a férjemet akarom visszakapni”.

Alekszandr a társának: Beteg vagyok és elegem van ebből a szerződésből.Másrészt,honnan tudnék ilyen pénzt szerezni?

Szergej a barátnőjének:Azzal próbálom magam, azzal a gondolattal vigasztalni, hogy ha már sokáig itt leszek, legalább sok pénzt fogok keresni. ‘Milyen tévét akarsz? LG vagy Samsung?’

A kampány során a katonák azzal kérkednek, ami talán még inkább háborús bűntettnek számít: a fosztogatással. Elfoglalják a civil lakásokat, az ágyaikban alszanak és elveszik a ruháikat. Ha készpénzt találnak, ellopják azt.

Alekszandr a partnerének: Keress lakást Orenburgban.

-Miért?
– Szóval, elmentünk egy házba.Misha és én kinyitottunk egy dobozt 5,2 millió rubel volt benne.
– Tedd vissza.
– Nem vagyok idióta. Van egy egész lakás van a zsebemben.

Alekszandr, a 237. légideszant ezred szanitéce csodálkozik az ukránok gazdagságán, akik “hemperegnek a pénzben”. Több katona megígéri, hogy “trófeákat” visz haza a családjának, akik hol örülnek, hol megdöbbennek a fosztogatás miatt.

Szergej a barátnőjének. Már kérdeztem. Milyen tévét szeretnél?LG vagy Samsung?

-Szerjozsa,hogyan fogod elhozni?

-Hát, majd kitaláljuk.

-Mi a fene, te is szereztél egy tévét?

– Nem csak tévét…., hanem olyan tévék vannak, amik akkorák, mint a családi ágyad.

-Ezért nem fognak megbüntetni? Ez nem fosztogatás?

Semmi sem tűnt túl nagynak vagy túl kicsinek ahhoz, hogy elvigyék, beleértve a hosszabbítókat és a karácsonyi égőket, a turmixgépeket és az építőipari szerszámokat, a horgászfelszereléseket , de még a fogkefét is.
Jevgenij: Ezek kibaszott vademberek. Ellopnak mindent.
-A mi embereink?
-Persze. Kibaszott tévék.

– Miért van szükségük rájuk?
– TV-k, kibaszott húsdarálók, csavarhúzók és néhány kibaszott bőrönd.

Szergej a barátnőjének. Porszívót is hozol? Már van egy. I
Igen, már bepakoltam.
Katona, én egy Kawasakit vezetek.
Komolyan?

A zsákmány egy része elkerül Oroszországba. Egy fehéroroszországi szállítmányozó cég korábban közzétett biztonsági kamerás felvételei és a The Times által megszerzett szállítási dokumentumok megerősítették, hogy a Nemzeti Gárda 656. ezredének katonái – ugyanaz az egység, amelyet a lehallgatott hívások egy részével azonosítottak – a kivonulást követő napokban csomagokat küldtek haza. A dokumentumok szerint legalább egy katona, Alekszandr, akit a The Times a lehallgatások során az egyik használt mobiltelefon tulajdonosaként azonosított, április 4-én ruhákat szállított a feleségének.

Mit mondanak a hírekben?

A katonák a külvilágtól elzárva és a parancsnokok miatt frusztráltan, akik a katonák szerint sötétben tartják őket, a katonák a hazatelefonálásokra hagyatkoznak, hogy friss híreket kapjanak a háborúról, amelyben harcolnak. De amit a családjuktól hallanak – az orosz állami média által terjesztett rózsás képet -, az gyakran ellentmond a valóságnak.
Vitalij az apának: Mit mondanak a hírekben?Mi itt ülünk, és egyáltalán nem kapunk információt.
-Győzelem itt, győzelem ott. Ez a helyzet.
Eduárdnak az anyja: A tévében azt mutatják, hogy nektek szaunátok van, és kenyeret sütnek nektek.
-Tényleg?… Látnod, hogy nézel ki itt.

Pavelnek az apja: Ezt mondták a tévében. hogy nincs több ukrán fegyveres erő, csak a náci baloldal.
Hogy letették a fegyvereiket?
gen, letették a fegyvereiket, és nem voltak atrocitások.

Szergej az édesanyjával folytatott külön-külön őszinte beszélgetésekben vitatja a dezinformációkat.
Szergej a mamájának: Mama, egy nyamvadt fasisztát sem láttam. Ez a háború hamis vádon alapul. Senkinek se volt szüksége rá. Odamentünk és ott normálisan éltek az emberek, Mint mi Oroszországban. Most lent élnek a picében. Egy öreg hölgy a nedves pincében. Képzeld el.
-Szerjozsa, nem lehetsz ilyenen elfogult. Értem, hogy nehéz ott, és rosszul érzed magad.
– Mi köze van ennek a félelemhez? Mindannyian azt gondoljuk, hogy erre a háborúra nem volt szükség.

A családok megosztják egymással, hogyan érzik a szankciók hatásait, és hogyan emelkedik az alapvető élelmiszerek ára. Sajnálkoznak az olyan márkák bezárása miatt, mint a McDonald’s, a H&M és az Ikea, valamint a médiavállalatok elsötétítése miatt.
Feleség Jevgenyijnek: Az Amazon bezárt, tudod.
Zsenya.Visszatérünk a 90-es évekbe.
Barátnője Szergejnek: Az összes népszerű ruhamárka beszart.. Nem fognak itt grafikus kártyákat, szoftvereket vagy telefonokat árulni. Teljesen szar. Még kibaszott Coca-Cola sem lesz.
Alekszandrnak a parnere: Az Instagram is becsuk. Az oroszok miatt szélsőségesnek tartanak minket. Nem a mi problémánk többé.

Március 30-án délután, közel öt héttel Putyin inváziója után, az ugyanazon a mobiltelefonon osztozó katonák mindössze 15 perc alatt hét egymást követő hívást kezdeményeznek. A harcosok mindegyike egy-egy utolsó hírt oszt meg.
Jevgenyij a feleségének. Hello?
-Szia.
. Itt vagyok, Fehéroroszországban vagyok. Épp most léptük át a határt.
.Te Fehéroroszországban vagy? Ó, hála Istennek, a fenébe is!

Alekszandr az anyának: Most léptük át a határt.
– Értem. Hála Istennek. Ki tudja, mikor lesz vége.
– Nos, ez már nem a mi problémánk.

Oroszországban Putyin úgy állította be a sikertelen hadjáratot, hogy az nem Kijev elfoglalására, hanem az ukrán csapatok meggyengítésére irányult. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan vonultak vissza az orosz katonák Kijev északi részén, átcsoportosultak, és kelet felé fordultak, ahol az oroszok által támogatott szakadárok már több mint nyolc éve háborút folytatnak. Április 1-jén az ukrán rendvédelmi szervek és újságírók március eleje óta először léptek be a felszabadított Kijev környéki területekre. Az orosz megszállás zord valósága – amelyet a katonák és családtagjaik között bizalmasan közvetítettek – most láthatóvá vált a világ számára.

Hogyan számoltunk be erről a történetről? A Kijev elfoglalására irányuló oroszországi hadjárat során elkövetett atrocitásokról szóló, hónapokig tartó nyomozás részeként a The New York Times riporterei exkluzív módon megszerezték az orosz katonák telefonbeszélgetéseinek több mint 4000 felvételét, amelyeket az ukrán bűnüldöző szervek Buka térségében hallgattak le.

Címkép: Orosz katonák mamái