Orbánizálodik-e Olaszország

Posted by

Magyar Péter
„Nem engedhetjük, hogy Olaszország olyanná váljék, mint Orbán Magyarországa; elítélt és szankciókkal sújtott országgá, ahol korlátozzák a szabadságjogokat.” Ezt Enrico Letta, a Demokrata Párt (PD) vezetője vágta oda kampányvitában Matteo Salvininek, de megismételte televíziós vitájukon Giorgia Meloninak is, az Olasz Testvérek (FdI) miniszterelnöki székbe készülő vezetőjének. A vasárnapi választást megelőző kampányban a baloldali jelöltek rendre azzal riogattak: a jobboldal győzelme esetén Orbán barátai és csodálói kezébe kerül az ország, s kikerülhet az európai fősodorból. Tény: mind Salvini, mind Meloni korábban éppen elég okot adott erre. Feldicsérték Orbánt, amiért a „nemzeti érdeket” szembeállítja a közös európai érdekekkel, versengtek vele a Putyinnal való barátkozásban. Most azonban, a kormányra kerülés elérhető közelségében mindez kényelmetlenné vált, támadható felületet jelent.

Kormányra kerülésük márpedig szinte bizonyos. Minden felmérés Meloni pártját teszi az első helyre 24 százalék körüli támogatottsággal, Salvini Ligája 13, Berlusconi Hajrá, Olaszországa (FI) 7 százalékon áll, s hármójuk koalíciója egy centrista tömörüléssel kiegészülve összesen 45-46 százalékra tehető. Ez a négyes minden egyéni körzetben közös jelölteket állított (elosztva egymás között a helyeket), s velük szemben minden körzetben háromfelé oszlik az ellentábor: egy balközép, egy liberális-centrista s egy ötcsillagos
(M5S) jelölt indul.

Az olasz választási rendszer hasonló a magyarhoz: egyéni körzetek és listás helyek adják a parlamenti helyeket (400 képviselő, 200 szenátor). A Demokraták hiába csaknem azonos támogatottságúak Meloni pártjával, a jobboldal várhatóan megnyeri az egyéni körzetek túlnyomó többségét. A kampány elején a Mario Draghit a kormány élére visszahozni kívánó liberális-centrista kis pártok vezetői, Matteo Renzi és Carlo Calenda úgy döntöttek, nem állnak be Letta pártja mögé, hanem külön állnak rajthoz. Az ötcsillagosokkal pedig– Draghi megbuktatása miatt – Letta nem akart szövetkezni. Így létrejöhet az a példátlan helyzet, hogy az EU egyik vezető államát a szorosabb egyesülést – „nemzeti érdekekre” hivatkozva – állandóan akadályozó nő vezetheti. Olaszország orbánizálódik.

A most 45 éves, Róma egyik szegénynegyedében, apa nélküli családban felnőtt Giorgia Meloni ugyan vál-
tig tagadja, hogy bármi köze lenne a szélsőjobbhoz, de tény: fiatal korában az újfasiszta pártban kezdte a politizálást. Ismertté Berlusconi egyik kormánya minisztereként vált. Később megalakított saját pártja, az Olasz Testvérek a korábbi újfasiszta párt tagjaiból és vezetőiből állt össze. Az elnevezés Mussolini feketeingeseinek szóhasználatát idézi: párton belül „testvér” volt a megszólítás, ahogyan a pártjel-
vény, a nemzeti színű lángnyelv is erre emlékeztet. Száz évvel a feketeingesek győzelmes Rómába vonulása után az antifasiszta köztársaság értékei mintha a semmibe hullanának. Anakronisztikus és baljós, ami készül.

Szociológiai felmérések elég jól kimutatják, miért szavaz az olaszok többsége hagyományosan jobbra, s miért kisebbség, bár nagyon erős, időnként kormányképes kisebbség a baloldal. Az olaszok többsége nem bízik a baloldaliakban, mert nem szeret adót fizetni (mindenki adót csal, az elit a legnagyobb mértékben, a baloldal pedig adóztatni akar). Nem bízik az állami bürokráciában, nem hisz a sűrűn cserélődő kormánynak, de nem hisz a parlamentnek sem, ahol megélhetési politikusok harcolnak egymással. Általá-
ban sem bízik az államban, az államot irányító „kasztban”, hanem csak a saját munkájában, ügyességében. S egyre kevésbé bízik az Európai Unióban, ahol sok olasz szerint a németek és franciák diktálnak. Holott Olaszország felemelkedését részben éppen az EU tette lehetővé.

A nemzeti bank friss kimutatása szerint az utóbbi években félelmetesen csökkent a középosztály, dolgozók, alkalmazottak, kisvállalkozók, nyugdíjasok jövedelme. Ők az igazi vesztesek, nem is a legszegényebbek, akiket a szociális programok a felszínen tartanak valahogy. Sokakat tett tönkre a járvány, most pedig az energiaválság, infláció sújtja őket. Az elmúlt évtizedek általános trendje, hogy a globalizáció (munkahelyek kiszervezése, technológiaváltás miatti munkahelyvesztés, bevándorlás) hatásaként a dolgozó osztályok nem balra, hanem jobbra szavaznak. Legutóbb Svédországban. A PD így mindinkább a kevés nyertes, Salvini és Meloni pártja pedig a szaporodó vesztesek támogatta párt. Az nyeri a választást, aki jobban interpretálja a középosztály frusztrációját, a tönkremenetel érzetét – mondják a politológusok. S a jelek szerint ez most Giorgia Meloni.

Mindennek csalóka voltára a leköszönő miniszterelnök, Mario Draghi világított rá utolsó sajtótájékoztatóján.
„Mi Európáról másként vélekedünk. Fontosnak tartjuk a jogállamot, szövetséget alkotunk a németekkel és a franciákkal. Hogy mire készül a következő kormány, kikkel akar barátkozni, nem tudom, de az olaszok érdekeit kellene néznie, nem azt, hogy kivel hasonszőrű.” Alighanem ő látja jobban, mi az olaszok igazi érdeke.

Ám a nemzetközi, geopolitikai és gazdasági korlátok is erősek. Meloni, aki cseppet sem buta, és Salvininél biztosan ravaszabb, ezt pontosan felmérte. Kampányát azzal kezdte, hogy három nyelven közzétette programnyilatkozatát, amelynek első pontja leszögezi, hogy a kormánya „Európa-párti, atlantista és
Ukrajnát támogató” lesz. Már szó sincs tehát kilépésről, euróellenességről, sőt arról sem, amit Salvini és az ötcsillagos Conte hangoztat lépten-nyomon: a „béke” érdekében Ukrajnát talán kevésbé kellene támogatni. (Ismét az orbáni modell.) Meloni egyértelműen pártolja Ukrajna felfegyverzését, és tudja, ez-
zel az amerikaiaknál is „belépőt” vált magának. Kérdéses persze, mennyire hiteles ez az újsütetű atlantizmus.

Vízválasztónak bizonyult az Európai Parlamentnek az orbáni „demokráciát” megbélyegző, nagy többséggel elfogadott határozata. A Lega és az FdI európai képviselői ellene szavaztak. A sajtó számonkérésére Meloni zavartan mentegetőzött: Orbánt a választásokon nagy többség támogatta legutóbb is. „Mi demokratikus, ha ez nem” – állította álságosan. „Lehullt az álarc, világos, hogy Meloni és Salvini az illiberális rezsimek pártján állnak, és ezzel Olaszország nemzetközi hitelét is kockáztatják” – harsogott az ellentábor. „Orbán veszélyt jelent egész Európa számára, és azzal, hogy Meloni és Salvini az ő pártjára állt, egyértelmű-
en bebizonyosodott, partnereink megbízhatatlanként kezelnék őket az ország élén” – mondta Enrico Letta.

Kettőjük televíziós vitáján is szóba került Meloni Orbán-barátsága. Meloni igyekezett minél nagyobb távolságot tartani attól, akit tavaly még ő hívott pártrendezvényeire, hogy „jó példát” mutasson, milyen is egy igazi nemzetállami vezető. „Jó a viszonyunk, de jelzem, ő más pártcsoporthoz tartozik, nem a miénkhez, néppárti volt, mi meg konzervatívok vagyunk. Amúgy fenn kell tartanunk a párbeszédet a kelet-eu-
rópaiakkal, az ő modelljük más, mint a miénk, mert sokáig kommunista iga alatt éltek.” Az Orbán-pártiság nem jó ajánlólevél sehová – ezt Meloni legalább világosan látja.

Az igazi gond Melonival nem is az, hogy fasiszta lenne, vagy Orbán-hívő, hanem a programja. Elnöki rendszert akar, egykulcsos adót, és olyan – választási – gazdasági programot hirdet mintegy 80 milliárd euró értékben, amire nincs fedezet. Újraírná az EU helyreállítási alap 200 milliárdjának felhasználásáról szóló Draghi-féle tervet is, amelynek 55 pontját Brüsszel már jóváhagyta, a megvalósítás azonban a legelején tart csak. A jobboldal most máshová ígéri a pénzt, de ezzel akár azt kockáztatja, hogy Olaszország kifut az időből, és elesik sok milliárdtól, miközben a Draghi-terv hatalmas léptékű modernizációt vázolt fel. Meloni államosítani is akar, repülőtereket, vasutat, egyebeket, gazdasági koncepció ja egészében protekcionista és korporatív. „Európa soha nem látott energiaválság küszöbén áll, ilyen körülmények között a nemzetközi tőke veszélyt szi- matol Olaszország táján, óriásiak a kockázatok” – vélik gazdasági szakértők.

Nem túl biztató az elnöki rendszer programba iktatása sem. Közvetlenül választott köztársasági elnök, esetleg miniszterelnök („kancelláriarendszer”) – egyelőre Meloni nyitva hagyta, mit is akar, de alkotmányozó gyűlés összehívására konkrét javaslatot tett, s félő, lesz többsége hozzá, hogy döntsön is
az alkotmány megváltoztatásáról. Akár autoritárius irányban is – írta az angol- szász sajtó. Sokan olyan horderejű változástól tartanak Rómában, mint amilyennek Nagy-Britanniában bizonyult a Brexit. Mások kevésbé nyugtalanok.

Matteo Renzi azzal „biztatta” Melonit: „Giorgia, ne nagyon reménykedj a Chigi-palotában (a miniszterelnök székhelye), én kétévenként meg szoktam dönteni a kormányt.”
Megjelent az ÉS-ben

Címkép: Orbán és Meloni