Kiscsoportos tüntetések

Kardos András
>Egyrészt fantasztikus amit a diákok, tanárok csinálnak: diktatúrában is tiltakoznak, demonstrálnak, gördülő sztrájk, polgári engedetlenség stb. Ez nagyon tiszteletre méltó, és szégyellje magát mindenki, aki mint kormány le se szarja a „nemzet napszámosait.” Alávaló, aljas dolog (ez is, mint annyi minden Orbánéktól.)

Ámde: már régen meg kellett volna érteni, hogy ha egy-két-három iskola tiltakozik külön külön, ha néha egy-két-háromezeren kimennek a Kossuth térre stb., stb., akkor ez morálisan szép, de a diktatúra észre sem veszi, könnyedén átlép rajta, majd Gulyás Gergely nyaffant egyet, hogy a fizetés az EU-n múlik, vagy ilyesmi.

És ez nem csupán a pedagógusoknak szól: Orbánék mindent mérnek, a populisták a méréssel fekszenek és kelnek. Amíg nincs

ORSZÁGOS SZTRÁJK, vagy BÁRMILYEN TÖMEGES, SZÁZEZRES TÜNTETÉS, stb., addig a Fidesz röhög a markába. Egy diktatúrában a szakszervezet semmi(be van véve), tárgyalás nincs vagy formális, mert a rendszert nem érdekli az oktatás, a tanár, a diák, a kultúra. Egy dolog érdekli az önkényuralmat: a saját hatalma és gyarapodása.

Minden tiszteletem minden elnyomotté (az én munkahelyemet is beszántották, úgyhogy tudom mit jelent a szétbarmolása mindennek.) De amíg nem egységesül a SZOLIDARITÁS, a BÁTORSÁG, a KIÁLLÁS EGYMÁSÉRT, addig itt nincs váltás. Akár tetszik ez valakinek, akár nem, ez a szörnyű helyzet.

És ezzel mindenkinek előbb utóbb színháztól az egyetemig, tanártól az orvosig, meteorológustól az ápolónőig és így tovább ad infinitum, szembe kell néznie.

Ha nem, akkor marad minden, és rohad tovább.