Posted by Iván Gizella
Jó, jó nyugi, volt már ilyen. Konzultált már a kormány, annak sem lett semmi eredménye. Igaz, az érvénytelen konzultációkat is úgy tudták eladni, mintha az rendben lett volna. S hogy most mi lesz? Érvényes lesz, mert okultak a hibáikból, így segítenek magukon. Előveszik a trolljaikat, akik eddig más területeken is nagyon jól működtek. Harcba állítják a kitöltő droidokat, akik naponta akár több ezer papírt is kitöltenek majd, a megadott mintára. De ezzel is csak minket kímélnek, hiszen a jónép azt sem tudja, miről kérdeznek, miféle szankciókról. Meg aki tud olvasni, gondolkodni, az nem vesz kezébe tollat erre a feladatra. Ugyanis ez nem más, mint a jó orosz propaganda erősítése az unióval szemben. A cél, csak minél jobban utálja meg a magyar azt a fránya uniót, mert packázik a jó magyar néppel. Ja nem, a kormánnyal. Vagy nem. Hogy is van ez? Kicsit összezavarodtam. A valóságban a kormány packázik az unióval.
Nem tehetek róla, hatnak rám a reklámok, a fenébe is. Nem hiszem el, már én is a kormányzati propagandát fújom. Még jó, hogy nem az oroszra vagyok rákötve.
S hogy mi történik most? Na igen, újra elköltik a pénzünket, megy a füstbe megint pár milliárd. De mit tudunk tenni, valahogy, valami csalafinta módon csak ők nyerték a választást, s így az elvi többség rábízta a döntést. Istenem, ezt sem jól mondom. A lényeg, hogy a kormány harcol Brüsszellel. Na szóval, tudjátok, hogy Brüsszel egy város, de a tudatlanoknak ez maga az unió. Az az unió, akitől a sok pénzt kaptuk eddig, csak a sok csalás, lopás, demokráciadeficit miatt mostanában nem jön egy fillér sem. Demokráciadeficit, ajaj, megint olyat mondtam, amit nem kéne.
Szóval a lényeg, nem ad az a fránya unió egy fillért sem, pedig, de nagy szükség lenne rá! Bizony, mint a covid idején, mikor a kormány úgy döntött, hogy a turisztika cégeket, meg a szállodákat kisegíti, ne legyenek kénytelenek elbocsátani a dolgozóikat. Na aztán a haverja fel is vette szépen a milliárdokat, vagy ki tudja már, a százmilliókat, s el is bocsátott izibe 800 embert. Hát így. Már előre rettegek, mi lesz most a magyar haverokkal, kedvenc oligarcháinkkal, nem lesz mit a tejbe aprítaniuk. Hű, de szomorú vagyok.
Most persze a kormány ígérget fűt-fát, korrupcióellenes bizottságot, törvényeket módosít, tárgyal, mosolyog. Aztán amikor hátat fordítanak, jó nagyot rúg az unió fenekébe. Ez a magyar virtus. Na már megint gonoszkodok, bevallom, ha erről a témáról van szó, egy csepp jóindulat sem szorul belém. Bizalmatlan vagyok, mint a miniszterelnök Brüsszellel.
A példamutatás az oka mindennek. Ez látszik az egész országban. Pont olyan ez, mint a család, ahol az apuka otthon mézes-mázos, de a pénzét azt a kocsmában hagyja, meg a szeretőjénél. A család meg fázik, éhezik, de imádják, mert olyan kedves. Aztán a gyerekek, ha felcseperednek, ők is ugyanezt fogják tenni. Mert a jó példa ragadós.
No de félre bánat, félre bú, örüljünk, addig örüljünk, amíg itthon nem esik ki egy oligarcha az emeletről, vagy nem lesz bánatában öngyilkos, vagy nem viszi el egy szívroham. Nálunk oligarcha szinten egyelőre minden rendben van. Legalább ott.
Így nyugodtan lehet szidni a hanyatló nyugatot, csak nagyon kérek mindenkit, ne menjünk ki megnézni őket, inkább higgyünk Lázár Jánosnak, akkor nem ér minket csalódás.
Ne szégyelljük magunkat, essünk csak bátran neki a multiknak is, ahol még mindig olcsóbbak az áruk, mint a jó magyar cégeknél. Mert ez is biztos valamiféle kapitalista multi ármány eredménye. Persze ha csak a szomszédba megyünk – menjünk amíg lehet -, a magyar migránsokkal teli Ausztriába, akkor rájövünk, jobban járunk, ha ott ejtjük meg a havi bevásárlást, mert sokat spórolunk vele. Még a négyszáz forint feletti euróval számolva is.