Dörömbölnek

Posted by

Lana Meséi

>Akár hiszitek gyerekek, akár nem, van egy olyan ország, ahol csupa gyerek él. Kicsik még, olyan kétévesek lehetnek, és soha nem is lesznek idősebbek. Egy olyan tápszert kapnak, ami visszafogja őket a fejlődésben. Már félreértés ne essék, nem a testi fejlődésről beszélek, csak a szellemiről. Mivel testüket robotok táplálják, mindegyik csőre van kötve, egész ember formájúak lesznek, csak az agyi kapacitásuk marad meg a kétévesek szintjén. Olyanok lehetnek, mint a kiborgok, vagyis a biológia és gép házasságából származó szörnyek. A testük emberforma, hasonlítanak egy jól fejlett humanoidra. Ha véletlenül egy zseni keveredik közéjük – mert ezt már születéskor meg tudják állapítani -, azt ló hátára kötik és elengedik a pusztába. Zsenikre ugyanis semmi szükség, ezen a bolygón.
Tudjátok gyerekek, ebben az országban nincsenek anyák, apák, vagyis nincsenek szülők. Csak egy férfi, vagyis hímnemű egyén van, aki törődik a gyerekekkel. Ő a jóságos Atyuska, a birodalom királya.
A szülőket a gyerekek megszületéséig engedik ott élni, utána felültetik mindet egy űrrakétára és elviszik őket jó messzire, egy Föld nevű bolygóra. Ahol nem kezdhetnek új életet, mert ez a bolygó is az Atyuska birodalma. Azért esett erre a választása, mert kellett neki egy terület, ahol a veszélyes üzemeit, gyárait, a háborúkban tönkrement ágyúkat, rakétákat, drónokat, roncs repülőket és az elhasználódott radioaktív elemeit tárolhatja. A gyereknemző szülőket amikor e bolygóra érnek, szétválasztják és barakkokba terelik őket. Soha többet nem találkozhatnak egymással rövid életükben, mert ezen a börtön szigeten senki nem ér meg három évnél többet.
A gyerekek viszont nagyon szófogadók lesznek, minden szavát lesik az Atyuskának, hiszen erre vannak programozva. Ő ugyan nem találkozik velük soha személyesen, de egy óriás kivetítőn rendre ott van velük és egy végtelenített felvételen harcra buzdítja őket, mesél nekik az ellenséges támadásokról, a betolakodókról és az olyanokról, akik gondolkozni mernek. Mert a király tudomására jutott, hogy a világbirodalomban még van egy két lakott bolygó, ahol a gondolkodást természetes dolognak tartják. Ám az Atyuska ettől nagyon fél, mint ahogy a zajoktól is. Le is zárta jól a határokat, sőt, az űrben is naponta mágneses viharral fenyeget. Készül arra, hogy egyszer lerohanja azokat a gondolkozó bolygókat, hiszen meg van győződve arról, hogy ő egyszer a világ ura lesz.
Arra azonban nem számított ez a szerencsétlen nagyravágyó, kivagyi király, hogy az általa nemesített emberformájú félkegyelműek nem tudnak szaporodni, s kevés lesz a katonája. Még lombikban sem sikerült eddig ezeket a gyerekagyú szörnyeket sokszorosítani, s mivel megölte, elüldözte a termékeny nőket és nemzőképes férfiakat, így a cselekvőképessége neki is nagyon behatárolt lett. Volt neki vagy két és félmillió agyilag lebutított katonája, ám az űrháborúk korában jól fejlett kiborgjaival legfeljebb csak nevetségessé teheti magát. A körötte lébecoló közepesen fejlett robotok pedig nem merték elmondani neki, hogy a birka szintjén álló harcosai csak arra jók, hogy bólogassanak és tapsoljanak neki, de jószerivel még egy erőteljes pofont sem tudnak adni senkinek. Ahhoz ugyanis, hogy harcoljanak, nem kaptak elég muníciót. Igaz, egyik másik az Atyuska szónoklatai után erősen nyomakodott a kapu felé, hogy nekimenjen az ellennek, de a tápszeres zsinór túl rövid volt. Amikor elestek benne, összegabalyodott a lábuk és egymásnak estek.

Az atyuska meg csak nézte, nézte a monitort, hogy vész oda húsz év munkája. Katonái egymást püfölik, a robotok meg igyekeznek a tápegységet megkörnyékezni, hogy feltöltődjenek. Azt viszont egy buta gyerek már kihúzta a kavarodásban. A birodalom áram nélkül maradt, minden elsötétült. Az Atyuska ekkor gyertyát gyújtott és nem akarta elhinni, hogy az egész eddigi élete tévedés volt. Csak ült az aranyain, még utoljára megtömte a zsebeit jóféle rózsaszín gyémátocskákkal, s kereste a telefonját, hogy hívja TEKintetes barátját. De mivel az ajtón már dörömböltek a gondolkodók csapatai, kénytelen volt rájönni, vége a mesének. Ugye tetszett gyerekek? No akkor sipirc az ágyba, s ne álmodjatok ilyen butaságokat.

Címkép: Orwell  világa