Ki fizeti a révészt?

Fábián András
>Arról elmélkedtek a Klubrádióban, a kedves Bolgár úrnál, hogy mi indokolhatja a brutális
energiahordozó árakat, amelyeknek a valós előállítási és beszerzési költségekhez semmi köze. Tegyük
hozzá, hogy a betelefonálók ugyan megemlítették a növekvő inflációt is, de az csak mint a hétköznapi
megélhetés fokozott tehertétele szerepelt a palettán. Volt, aki a beruházásokat hibáztatta, volt aki a
rossz feltételekkel megkötött állami kötelezettségvállalásokat.
Előre bocsájtanám, hogy jómagam nem vagyok közgazdász. Sőt! Ami pedig a matematikát illeti,
abban sem fényeskedem. Azt viszont tudom, hogy az interneten bárki megguglizhatja, hogy mire is
költi el az állam a hatalmas és egyre növekvő bevételeket. Nem túlságosan nehéz kideríteni, hogy
miért növekszenek az árak, szemben a bérekkel. Az éles szemű Matolcsy MNB elnök rájött ugyanis
arra, hogy nagyon sok pénz lappang a párnacihákban. A bankokban is elfekszik sok-sok milliárd forint.
Idei adataink még nincsenek, de 2021 szeptember végén soha nem látott összegű, 63 804,2 milliárd
forintnyi pénzügyi halmozódott a lakosságnál. Egy, az Erste Csoport által megrendelt kutatás szerint a
válaszadók, akik 39 százalékának kisebb, 18 százalékának nagyobb anyagi megpróbáltatást okozott a
pandémia, átlagosan 29 400 forintot tudtak félretenni havonta. Csaknem harmadával többet, mint
egy évvel korábban. Vannak persze, akik egy fillért sem tudnak megtakarítani. Örülnek, ha a
mindennapi betevőre jut. Most azonban nem róluk van szó. Ez a bankokban lapuló irgalmatlan
mennyiségű pénz az állam számára lényegében holt tőke. Nem tudja elkölteni focira, határon túli
szervezetekre és egyházakra, luxus utazásokra. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az úgynevezett
„extraprofit adóból” befolyó összegeket Nagy Márton és Gulyás Gergely miniszter (O’Leary Ryanair
vezér szerint Dumb és Dumber) jócskán túlbecsülte. A nyilatkozatok ugyanis azt mutatják, a cégek
nem nagyon akarnak fizetni. Vagyis – mint az már meg is kezdődött – máshonnan kell elvonni
összegeket. Tegnap már nyilvánosságra került a Lázár-lista a leállított vagy elvetett beruházásokról.
Talán nem meglepő, ha elmondom (nem voltam rest átböngészni!), hogy például egyetlen labdarúgó
akadémia, vagy a felcsúti hattyúhíd és a mesterséges tó sem szerepel ezek között. Miképpen a
Mészáros Lőrinc sebtében felállításra kerülő kazán gyárára adandó 1 milliárd támogatás sem.
Leállításra kerül viszont hihetetlen mennyiségű útfelújítás, iskola-korszerűsítés, lényegében a teljes
lakossági szabadidős- és sportpark program, és több kórház rekonstrukciója is.
No, de mire ez a hirtelen nagy spórolás? Hát leginkább azért, mert nem jön az Európai Uniós pénz.
Mivel pedig az unió által támogatott projektek kifizetése utólag történik, azokat a magyar államnak
meg kell előlegeznie a kivitelezők felé. Ha azonban elzárják a pénzcsapot, ez a megelőlegezett
kifizetés nem folyik vissza az Államkincstárba. Ilyen helyzetben tehát más forrásokat kell találni, mert
az mégsem járja, hogy Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László ne kapja meg a pénzét, amelyért jól-rosszul,
de megdolgozott.
Az Európai Bizottság már szeptemberben 6 400 milliárd forintnyi uniós támogatás visszatartását
helyezte kilátásba a jogállamisági eljárás keretében. Navracsics kincstári optimizmusa irigylésre
méltó, amikor szerinte a megvonás elkerülhető, ha november végéig-decemberig teljesítik a vállalt
menetrendjüket. „Ha látják, hogy valóban az összes jogszabály megszületik, feláll az integritási
hatóság, akkor talán elérjük azt a bizalmi szintet, amikor a Bizottság is azt mondja „Rendben van, a
magyar féllel lehet együttműködni” – mondta. Szerintem ebben a mondatban a „talán”-on van a
hangsúly. Talán igen, talán nem. Minden jel arra mutat azonban, hogy hiába a hirtelen erőre kapott
nagy magyar törvénykezési vehemencia, Brüsszel már nem hisz Orbánnak.
Nem véletlen tehát, hogy a 2023-as költségvetés tervezésekor, sőt már augusztus-szeptemberben
kiderült, hogy a kormány egyfajta tartalékként tekintett az úgynevezett Rezsivédelmi Alapra. Orbán
már régen megígérte, hogy ha az EU nem ad pénzt vagy megbüntet bennünket szabálytalan felhasználás miatt, akkor azt pénzt a lakosságon fogja behajtani. Kerül, amibe kerül. Emlékezzünk a
Tiborcz-gyerek Orbán-vő elsötétítési programjára, amelynek teljes költségét a magyar adófizetők
állták. Az OLAF jelentése szerint a vidéki települések közvilágítási pályázatain az azóta már megszűnt
Elios, Tiborcz István cége 35 önkormányzati közvilágítási projektnél követett el szabálytalanságokat,
17 esetben pedig egyértelműen szervezett csalási mechanizmusról van szó. A rendőrségi nyomozás
eredményeiről ugyan azóta sincs hírünk, de Tiborcz hiánytalanul megkapta a pénzünket.
Ez történik most is. Lényegében megszűnt a kormány áldozatos és sokat emlegetett „rezsivédelmi
programja”. Helyébe lépett a lakosság és egyes közintézmények nyílt kifosztása az
energiahordozókért fizetendő irreális díjak megállapításával. Említettem már, hogy 2021-ben 63
804,2 milliárd forintnyi pénzügyi vagyon volt a lakosságnál? Na ezt fogják most kipréselni a
„zemberekből”, hogy az elmaradó EU támogatásokat valahogy ki tudják váltani. Arra ugyanis
komolyabb összegben mernék fogadni, hogy hiába minden álságos fogadkozás, attól ez az ország
nem fog semmilyen irányba megváltozni. Nem véletlen, hogy Orbán az Unió döntéseiről csak
gunyoros és elutasító véleményeket fogalmazott meg. Nála jobban ugyanis senki nem tudja (hiszen ő
csinálta!), hogy ez a rendszer, akármit is manipulálnak vele, velejéig korrupt marad. Olyan, amilyenné
12+ év alatt alakították. Egyetlen megoldás lehetséges: Orbánnak és bűnszervezetének mennie kell!