Orbán utolsó beszéde

Posted by

Földes Péter

Elegem van magamból, valamint abból, amit veletek és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, lennék az, akinek egykor mutattam magam.
Romlott és korrupt országot építettem nektek, most már, ha akarnám, sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.
Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni az emberekhez, adni nekik. Megsimogatni a fejüket, hátba veregetni őket, a vállukat lapogatni. Azt szerettem volna, hogy szeressenek. Jobb országot akartam a magyaroknak, szebb jövőt.
És most itt állok előttetek, a magam egyszerű valóságában. Egyre többen tudjátok, hogy milyen vagyok. Én is tudom, és ezért félek magamtól: fogalmam sincs, mire lehetek még képes.
Szabaduljatok meg tőlem. barátaim, mert rajtatok kívül jelenleg nincs erő, aki fel tudna engem tartóztatni. Pedig, lenne rá igény. Vissza kellene vezetni Magyarországot a demokratikus államok világába, olyan hellyé kellene tenni, ahol nem csak keletről fúj a szél.
Elfoglaltam a sajtót, az alkotmánybíróságot, az ügyészséget, a rendőrséget. Mindenhol az én embereim ülnek, végtelen időkig bebetonozva, már én magam sem tudom elmozdítani őket. Nélkülem, akár az akaratom ellenére is működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés. Leépítettem a jogrendet – biztosan nektek is feltűnt, hogy ebben az országban ma már semmiről sem lehet népszavazást tartani. Aki ilyet próbál, már az elején elbukik. Ha ott még nem, akkor az Alkotmánybíróságnál.
Sztrájkok sem voltak, barátaim, nagy tüntetések sem. Az ellenzék gyenge és megosztott – ez is nekem köszönhető. Pedig én nem ezt akartam, ismertek engem, mint a rossz pénzt. Harcolni szerettem világéletemben, igazi küzdők ellen izmozni a csatatéren. Most, amikor mindezt már visszacsinálnám, nem megy. Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek.
Ne mondjátok, hogy megőrültem, a látszat ellenére jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mi van, tudom, hogy én vagyok a felelős, és ezért szorongok, amennyire csak lehet. Tegyetek végre valamit ellenem, barátaim!
A rendszer mára olyan lett, hogy törvényes úton nem vagyok leváltható. De ez már nem én vagyok emberek, nem az, akit láttok. Amikor utoljára vettem a bátorságot, hogy tükörbe nézzek, magam is megijedtem.
Tudom, a sajátjaim fognak eltakarítani, amikor majd elérkezettnek látják az időt. Nem lesz jó ez senkinek, sem nekem, sem az országnak, mert akik majd utánam jönnek, még nálam is könyörtelenebbek.
Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor, bár tudom, hogy időnként annak látszom.
Egy szerencsétlen, megtört futballista vagyok, akinek nem sikerült valóra váltani az álmait. Nem lehettem valódi labdarúgó, csak miniszterelnök. Egy leharcolt ország fura ura.
Ha jót akartok az országnak, szabadítsátok meg a gonosztól! Szabaduljatok meg tőlem, barátaim!