Lehet fanyalogni

Posted by

Iván Gizella

>Akkor most tessék nyugodtan fanyalogni, nyafogni, mert megint van min csámcsogni. Ehhez nagyon értünk. Nem kell ide a karaktergyilkos NER, dolgozik majd helyette a jónép és az álellenzék maga. S lehet azt sulykolni, hogy Gyurcsányné, Dobrev Klára helyett, de semmi értelme. Lehet kritizálni azt is, hogy pártpolitikusokat választott az árnyékkormányba. De kit választott volna? A független szakértők függetleneknek szeretnek látszani, így nem kérnek helyet a sorban, az ide-oda húzó szakemberek meg félnek elköteleződni. Mert ugye ki tudja mi lesz, ha nem sikerül, akkor mégis jobb, hogy csendben maradtak. Működik a megfelelési kényszer a társadalom minden szintjén.
Az ellenzéki pártok prominensei közben pedig arra játszanak, hogy ebbe a kísérletbe belebukik a DK. Mert kár tagadni, az irigység ma is az egyik legfőbb visszahúzó erő az együttműködéstől. Azt remélik, hogy a bukás majd nekik hoz valamicskét a konyhára. Nagy tévedés kérem. Aki most nem segít, az hosszú távon megy a levesbe. Persze ez csak az én szerény véleményem. Abban azért biztos vagyok, hogy a választó még egy széthúzás miatti buktát nem bocsát meg.
Lehet szidni Dobrev Klárát, hogy megint nem azt mondta, amit hallani szeretnénk, vagyis nem ígért sem kötelet, sem börtönt az arra érdemeseknek. Sőt, még igazságügyi tárcát sem állított fel. Na de a kancelláriaminiszterére bízta egyelőre azokat az igazságügyi feladatokat, amelyekre nagyon vár majd mindenki. Az egyik például, hogy lehet visszaszerezni az ellopott vagyont.
Kötél és börtön helyett viszont változást ígért és az azt jelenti, nem olyan jövőbéli kormánya lenne az országnak, amelyik miatt nem kapja meg az uniós forrásokat az ország, s nem olyan, amelyik miatt az országot kiírják a demokratikus világból. Nem hepciáskodnának, nem játszanák a sértődött és felfuvalkodott huszárokat, nem rendőrt helyeznének az oktatás és egészségügy élére, hogy mindenki kussoljon és hallgasson, mert különben jön a dádá. Biztos, hogy bevezetnék a nyugdíjaknál a svájci indexálást, ami a jelenlegi állás szerint, plusz 30 ezer forintot jelentene a nyugdíjasoknak. Ezekre kell figyelni, mert ezek vállalható ígéretek.
S igen, lenne baj, nem is kicsi, hiszen kezelniük kellene az államcsőd közeli állapotot is egy darabig, míg meg nem érkezik az uniós segítség. Mert az szinte száz százalékig biztos, ha bukik a jelenlegi miniszterelnök és (neki) kedves csapata – vagy lehet, mást szót kellene használnom -, hamar utalnák a pénzeket. Szóval így állunk. Azt már mindenki, még tán a fideszesek is érzik, magas az infláció, nagy a baj, s a java még csak most jön, a kiszámíthatatlanság. Persze ez még mindig nem elég, mert sokan elhiszik, hogy a főnöknek van a harci terve a megoldásra. Ja, a covid idején is megvolt. Akkor is volt képes kijelenteni, hogy aki elkapja a betegséget, azt mind meggyógyítjuk. Hát nem mondom, majdnem sikerült. „Mindössze” egy közepes magyar városnyi ember halt meg.
No de vígan vagyunk egyelőre az ilyen olyan vészhelyzetben, meg háborús helyzetben. Lapítunk és kivárunk. Hogy mire? Ki tudja, talán az újabb harcra. Na nem viccelek, mert inkább sírni lenne kedvem. Látva az egyre mélyülő orosz barátságot, s azt, hogy a tekintetes urak már nem csak a nők ágyába, de a méhébe is beszemtelenkedtek.
S közben nincs jobb dolga sokaknak, mint azt és azokat kritizálni, aki, s akik tenni is akarnak valamit.
Mielőtt bárki megvádolna azzal, DK bérenc vagyok, kijelentem, egyik pártnak sem vagyok a híve. Sőt! Nagyon is látom a hibáikat, s vannak kétségeim is. Mert biztos lehetne mindent jobban csinálni, ígérgetni, hazudozni szépeket, vagy keményebben nekiveselkedni egy árnyékkormány megalakításának, de nem biztos, hogy az lenne a helyes megoldás. Nem kötelet kell ígérni, s nem harcolni kell, abból már remélem az épeszűeknek elegük van. Jómagam a csendes, szisztematikus munkát a megvalósítható tervek ígéretét többre tartom, mint a kioktatást, a magyarkodást, a hazugságokat. Jó, ehhez szoktunk, de lassan el kellene gondolkozni máson is. S megadni a lehetőséget azoknak, annak, aki tenni akar. S meg kell hagyni a tévedés jogát is. Mert ez a minimum.