Egy selyemszoknya libbenésének hangja

Posted by

 4 világ, 4 évszak. Korcsolán Orsolya és az Anima Musicae / ZsiKuFeszt

Bedő J. István 

Aligha tévedek, hogy a szeptember eleji hangversenyre Korcsolán Orsolya szándékosan választotta Bruch Kol Nidréjét indító darabnak – hiszen a hamarosan beköszöntő zsinagógai újév előtt hangzik el a fogadalmak alóli feloldozás szövege. Max Bruch eredetileg csellóra és vonós zenekarra írott műve most a Rumbach zsinagóga eszményien szép környezetében hangzott el.

Korcsolán Orsolya ezt a lágyan éneklő dallamot úgy szólaltatta meg, mintha házi muzsikálás lenne – megragadó intimitással. Sőt: mintha nem is zsinagógai fohászkodás lenne, hanem családi körben megünnepelt felkészülés. Ez a sokszor (és többféle hangszerelésben) játszott zenemű szelíd, gyöngéd érzelmeket sugall, és bár a romantika korában született, mégis valamiféle visszafelé tekintést érzékeltet. A hegedűművész a talán tízperces darabban elsősorban a leheletnyi pianissimókkal varázsolja el a hallgatót (persze nem csak azokkal). Ezek néha olyanok, mint egy selyemszoknya libbenésének hangja, amint viselője áthalad egy barokk fogadótermen. A mű elején felhangzó alig néhány taktusnyi, zsidó népzenéből kölcsönzött hangmenet csak elhelyezi a hallgatót a mű idejében – a többi: mint egy nosztalgikus dal, benne a liturgiát recitáló kántor dallamával.

Azonnal meg kell említeni, hogy az Anima Musicae kamarazenekar tökéletes párosítás a szólóhegedűhöz (akárcsak a csellóhoz a nagyzenekar): egyensúly van a pódiumon. Habár Korcsolán mindig és mindenhol nagyon sokat tesz az elfelejtett vagy nem kellően méltányolt zsidó zeneszerzők megismertetéséért – ez alkalommal a mű volt fontos. Csak a zenetörténetben kevésbé járatos olvasó számára jegyzem meg, hogy Bruch e művét a kor jeles csellóművészének felkérésére írta, ő maga protestáns volt.

Mendelssohn 7. (d-moll) vonósszimfóniája szólista nélkül vitt be a zeneszerző világába. Felnőttkori műnek gondoltam, csak némi guglizás után esett le az állam, 12-13 éves, zeneileg koraérett gyerek írta, benne egy villanásra megszólal a Szentiván-éji álom nem sokkal később született nyitányából a halk zizzenés – de csak mint egy végig nem gondolt ötlet. És aztán: a záró tételben mintha visszaléptünk volna legalább hetven-nyolcvan évet, gyönyörű és játékos fúga szólal meg, bár a zeneszerző nem az ősforrás Bachhoz nyúlt vissza, hanem Mozart Jupiter szimfóniájából merítette az ihletet.

Jávori Fegya – a klezmer szerelmese, nagykövete, népszerűsítője – volt a szerzője az alig néhány perces Doinának, vagyis a klezmer táncház egyik legvidámabb elemének. A Mendelssohn-mű játékossága után tűzijátékként szólalt meg a csapongó, egyszerre sokféle hangulatot keltő klezmer darab a zenekar előadásában. Tegyük hozzá, a doina bevezető muzsika a többi táncdallam előtt, és bizony a nézőtéren is lehetett érzékelni valamilyen táncra perdülési hajlandóságot…

Vivaldi: Négy évszak

A koncert zárásaként pedig minden barokkzene-rajongó álma került sorra: kamarazenekarral kísérve Korcsolán Orsolya játszotta a Négy évszak szólóját. Aki sokszor és sokféle előadásban hallhatta, nagyobb és kisebb zenekartól, komótosabban vagy fürgébben Vivaldi művét – nos, az úgy érezhette, tízpontos előadást kapott. A bravúr részletek látszólagos (!) könnyedsége, a zenekar csöndes elbújása, hogy a szólista csilloghasson, vagy éppen a hatalmas, tömör hangzás – mind segített felidézni a patak felett finoman olvadó jéghártyát, a tikkasztó napsütést, a viharjelenetekben kavargó szürke felhőket vagy akár az esőcsepegést a nem túl szélsőséges itáliai télben. Nagyon jó volt bejárni a világ négy darabkáját a négy nagyon különböző zenével, és egy művésszel, aki – szerencsénkre – évek óta elmaradhatatlan a ZsiKuFeszt koncertjeiről. Aki idén nem hallotta, nehogy kihagyja a legközelebbi alkalmat!

„4 világ, 4 évszak” – Korcsolán Orsolya és az Anima Musicae Kamarazenekar
Rumbach utcai zsinagóga 2022. szeptember 8.

Címkép: Korcsolán Orsolya es az Anima Musicae Kamarazenekar/ Zsidó Kulturális Fesztivál

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: