Deák Ferenc “sajtótörvénye”: hazudni nem szabad?

Posted by
 Zöldi László

>Tegnap a Demokratikus Koalíció bejelentette a Dobrev-árnyékkormányt. Nem sokkal később Simkó János bejegyzést tett föl a fészbukos üzenőfalára. Üdvözölte a politikai újítást, amennyiben kezdeményezői magukévá tesznek egy Deák Ferencnek „tulajdonított” mondást. miszerint „hazudni nem szabad”. Hozzászólt Majtényi László, aki barátilag figyelmeztette, hogy e mondás eredete homályba vész. Simkó pedig Majtényit emlékeztette, hogy ő Deáknak tulajdonított mondástól tűnődött.

Ezzel az alaptémához (az árnyékkormányhoz) képest másodlagos vitácska lezárult. A Médianaplóban viszont olykor foglalkozom a szállóigék eredetével, ezért leemeltem a polcról Tóth Béla Szájrul szájra című  könyvét. Az 1901-es kiadásban a művelődéstörténész ötoldalnyi elemzést szentelt Deák Ferenc szállóigéinek. Kilenc közül nyolc eredetét tisztázta, a tisztázatlant így intézte el: „Deák Ferenc gyakran mondogatta bizalmas körben: Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”

A bejegyzésem utáni összeállításban olvashatóak értelmezések, amelyek szerint a gyakran idézett, bár kétes mondás szerzője Deák Ferenc. Vagy nem foglalnak állást az eredet kérdésében, ám Deák szellemében akarják „felügyelni” a neki tulajdonított sajtótörvény gyakorlatát. Csakhogy a „haza bölcse” csupán egyszer, 1848 közepén öt hónapig, a Batthyány-kormány igazságügyi minisztereként volt olyan helyzetben, hogy szerepet játszhasson bármiféle sajtótörvény elfogadásában. Leltem arra írói utalást, hogy talán interpellálták az országgyűlésben, és e frappáns mondattal zárta volna rövidre az ügyet.

Ennek a Simkó-bejegyzés óta eltelt húsz óra alatt még nem sikerült utánanézni, Kossuth Lajos nevéhez fűződik azonban egy szállóige, a „Tengerre magyar!”, amelynek sorsa elgondolkoztat. 1841-ben írt egy cikket a Pesti Hírlapba, a fiumei utazásáról számolt be. Érdemes volna vasúti sínpárt építeni a kikötőig, hogy hazánk gabonatermékek és egyéb exportcikkek révén kapcsolódhasson be a nemzetköz vérkeringésbe. Mindezt olyan cikornyásan adta elő Kossuth, hogy Tóth Béla így értelmezte a nagy hírre vergődött szállóigét: „Eredeti alakja nem ez volt, s egyik bizonyító példája annak, hogy a szájrul szájra járó idézeteket a közönség szereti átalakítani, főképpen pedig megrövidíteni és csattanóssá tenni.”

Nem lepődnék meg, ha egy alaposabb vizsgálat szerzője ugyanerre a következtetésre jutna a Deák Ferencnek tulajdonított mondás esetében is.

 

Tíz mondat a deáki „sajtótörvényről”

 

Mily kellemes lenne Deák Ferenc egymondatos bölcsességét sajtótörvényként megszavazni: „Hazudni nem szabad.” (Thurzó Tibor újságíró, Élet és Irodalom, 1990. július 6.)

Nagyon jó volna legalább elemi szabályokat megállapítani. Legalább annyit, amennyit annak idején boldogult Deák Ferenc mondott, hogy a sajtótörvény egy pontból is állhatna: „Hazudni nem szabad!” (Katona Tamás MDF-politikus, Magyar Hírlap, 1991. augusztus 27.)

Amikor Deák Ferencet, a „haza bölcsét” az Országházban egy képviselő sajtótörvény meghozatalára sürgette, Deák az interpellációt azzal hárította el: „De hiszen van már sajtótörvény. Egyetlen paragrafusból áll: hazudni nem szabad. (Halász Péter író, Amerikai Magyar Népszava, 1999. december 31.)

Kormánybiztos lennék, aki a sajtószabadságot felügyeli. Beterjeszteném elődöm, Deák Ferenc sajtótörvényét, amelynek egyetlen paragrafusa így szól: „Hazudni nem szabad.” Aztán felügyelném a törvény betartását. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Zalai Hírlap, 2001. december 31.)

Deák Ferenc „sajtótörvénye” így szólt: „Hazudni nem szabad.” (Szikora József újságíró, Új Ember, 2003. május 25.)

Deák Ferenc sajtótörvény-javaslata ez volt: Hazudni nem szabad. (Ludwig Emil újságíró, Magyar Nemzet, 2005. január 21.)

Amikor Deák Ferencet megkérdezték, mi legyen az új sajtótörvényben, a fáma szerint így felelt: „Elég egyetlen paragrafus: Hazudni nem szabad.” (Nóvé Béla író, Kritika, 2011./4.)

Nem véletlen Deák Ferenc válasza arra a kérdésre, hogy milyen sajtótörvényre lenne szükség. A haza bölcse azt mondta, a sajtótörvénynek egyetlen mondatból kellene állnia: hazudni nem szabad. (Fricz Tamás politológus, Magyar Idők, 2017. augusztus 28.)

Újságíróként leginkább a sajtószabadság helyreállítását tartom halaszthatatlan tennivalónak. Mivel a Deák Ferencnek tulajdonított szimpatikus sajtótörvény – „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egyetlen paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” -, már akkor sem bizonyult elegendőnek, új európai értékrendet követő médiatörvényre és új közmédiára lesz szükség. (Simkó János újságíró, a Bálint György Újságíró Akadémia igazgatója, Facebook.com, 2022. szeptember 16.)

Sehol sincs nyoma annak, hogy Deák ezt valaha mondta volna. Jól hangzik ugyan, de sejtésem szerint idegen is Deák karakterétől. (Majtényi László alkotmányjogász, a Magyar Rádió és Televízió Testület volt elnöke, Facebook.com, 2022. szeptember 16.)

Médianapló – 2022. szeptember 17.

Címkép: Deák Ferenc fotója