Itt tartunk most

Posted by

Fábián András
>Február 24-én (ne feledjük el ezt a dátumot!) megkezdődött Oroszország területrabló katonai
agressziója a független Ukrajna ellen. A hadművelet a Donyecki és a Luhanszki „Népköztársaságok”
orosz elismerése után kezdődött, amelyet az orosz hadsereg Donbaszba való bevonulása
követett 2022. február 21-én. Vlagyimir Putyin orosz elnök a NATO 1997 utáni bővülését az egyik
legnagyobb veszélynek nevezte az orosz nemzetbiztonságra, és azt követelte, hogy Ukrajna
csatlakozását jogilag tiltsa meg a szervezet. A máig az orosz narratíva által csak „különleges
hadműveletként” aposztrofált légi és gyalogsági támadás 24-én hajnalban indult meg. Mára több
ezer civil és több tízezer katona vesztette életét, városokat égettek fel és tettek földdel egyenlővé.
Mindezt annak a stratégiai célkitűzésnek a megvalósítása érdekében, hogy Oroszország szabad
kijárást szerezzen a Krímhez és a Fekete tengeri kikötőkhöz, miközben mindezeket a területeket
megszállják és elcsatolják Ukrajnától.
Uncsi?! Igen. De ezt mégis szinte minden nap el kell mondanunk, mert sokaknak máig újdonságként
hat. Nem csak az agresszor Oroszország civil lakossága számára, hiszen az orosz nép nagy része csak
az orosz propagandából tájékozódhat. Tudatosítani kell nálunk Magyarországon is. A támadás első
napjától a magyar politikai vezetés nyíltan vagy burkoltan oroszpárti nyilatkozatokat tesz. Eközben
folyamatosan támadja az ukrán honvédőket, különös tekintettel a „csak egy színész” Zelenszkijre.
Nyíltan felvetődött, hogy Orbán azért támadja az ukrán honvédelmi erőket, mert ígéretet kapott
Putyintól, hogy egy esetleges orosz győzelem esetén visszacsatolhatják a Kárpáton-túli magyar-lakta
területeket Magyarországhoz. 102 évvel Trianon után…
Ezzel az erővel Orbán akár Etelközre is igényt formálhatna, jegyzem meg, miközben tudom, hogy fejemre zúdítom mindazok haragját, akik szerint magyar az, akinek fáj Trianon. Tessék mondani, fájdalmas magyarok, van köztetek olyasvalaki, akár egyetlen mélymagyar, aki már megszületett az I. Világháború alatt? Amelyet amúgy elvesztettünk.
Vagy valaki, aki tudja, hogy azt a szerződést a Horthy Miklós által kinevezett kormány írta alá, azért,
mert megfenyegették, hogy ha nem teszi, akkor a győztes hatalmak nem ismerik el az ő kormányzói
főméltóságát? Tudnak-e erről bármit is azok a mélymagyarok, akik beszoborták ezt a tömeggyilkos
Horthyt a magyar Parlamentbe? (Aktualitása persze van a dolognak, hiszen úgy tűnik, hogy Hitler
utolsó csatlósa után magyar lesz Putyin utolsó európai csatlósa is.) De ez egy másik történet.
Maradjunk még egy kicsit Ukrajnánál. Az USA és az Európai Unió által bevezetett korlátozó
intézkedéseket a magyar politikai vezetés nyíltan és folyamatosan támadja és ócsárolja. Tegyük
mindjárt hozzá, hogy miközben a hazai közvéleményt úgy tájékoztatták, hogy a bojkottot a magyar
kormány elítéli, Orbán és miniszterei valójában minden uniós korlátozó intézkedést megszavaztak. A
jelenlegi helyzetben aztán a kormánypropaganda minden – az egyébként az egész Európát sújtó –
nehézségért és a hiánygazdaság kényszerűségeiért „Brüsszelt” és az „eredménytelen embargó-
politikát” teszik felelőssé. Egyidejűleg azt sulykolják a politikai tájékozatlanságban tartott, általuk
durván befolyásolt híveik tudatába, hogy Oroszország állja a sarat, és nemhogy gyengülne, de
folyamatosan erősödik.
Pár napja viszont durván megfordult a helyzet. Hanyatt-homlok menekülnek az orosz csapatok.
Frissen mosott, a kötélen száradó gatyáikat és nehézfegyvereiket hátrahagyva futnak. Hátra se
néznek. Az elmúlt hét hónap elég volt ahhoz, hogy az orosz gazdaság a minimálisra csökkent export
és a teljesen befagyasztott import miatt soha nem látott recesszióba süllyedjen. Ennek kiheveréséhez
szakértő elemzők szerint tíz év is kevés lesz. A sorozatos sikertelenségek miatt előbb csak az
berzenkedő orosz oligarchákra kezdtek nehéz napok járni. Egész pontosan elkezdtek hirtelen
meghalni. Híre ment, hogy Sojgu védelmi miniszter sem ad mostanában életjelt magáról. Azt
suttogják, hogy Putyin ellen is merényletet kíséreltek meg, a hadsereg körülzárta Moszkvát és lezárta a főváros stratégiai pontjait. Az orosz katonai és biztonsági erők parancsnokai állítólag már nem
csupán bírálják az orosz despotát, de nyíltan szembe is fordultak vele. A tervezett országos
mozgósítás lehetőségét is elvetették. Konkrét forrásokat persze nem lehet megnevezni, mivel
minden efféle információt szigorúan titkosként kezelnek.
Kiderült viszont, hogy már bűnözőket terveznek bevetni a diadalmas „különleges hadműveletben”.
Jevgenyij Prigozsin (a Wagner-csoport egyik vezetője) beszédet tartott Mordovia egyik börtönének
foglyai előtt. Felszólította őket, hogy csatlakozzanak a Wagner csoporthoz. Az ajánlat úgy szól, hogy
az elítéltek hat hónapot szolgálnak, és kegyelmet kaphatnak, vagy maradhatnak a zsoldoshadseregben. Ismerős ugye? A piszkos 12.
A Portfolió főcímei szerint „folyamatosan erősödik az orosz gazdaság”. Eközben a Newsweek arról
tudósít, hogy a kormány egyik illetékese arra utasította a polgári repülés pilótáit, hogy a szükséges
karbantartásokat ők végezzék el a gépeiken, mivel erre külön személyzetet nem tudnak biztosítani. A
nemzetközi repülési tilalom után a belföldi légiközlekedést is a leállás veszélye fenyegeti. Nincs
pótalkatrész és kivonultak a szakértő karbantartók. A korszerű orosz hadirepülők is fogytán vannak,
ezért kénytelenek a hadrendből már régen kivont katonai gépeket is bevetni.
Amúgy, jegyzem meg, ha az ember csak a Portfolió főcímeiből tájékozódik a világ dolgairól, az
oroszok ezt a háborút már hónapokkal ezelőtt megnyerték. Meglepődhet az, aki a cikkek tartalmával
sem rest megismerkedni, annak ugyanis meglehetősen ritkán van köze a címben foglalt defetista
propagandához. Mondhatjuk, hogy a Portfolió főcímei szolgamód követik a magyar kormány
tagjainak hamis és félrevezető nyilatkozatait. Kiszellyt vagy Nógrádyt hallgatva ugyanis tüstént
kiderül, hogy Brüsszel és az USA (Magyarország szövetségesei!) politikája csúfos vereséget
szenvedett.
Végülis teljesen mindegy egyébként, hogy Orbán és környezete mit kommunikál, hiszen már hosszú
ideje módszeresen félrevezetik a közvéleményt. hazudnak reggel, délben, este és éjjel. Nekik, úgy
tűnik, szabad. Botrányos intézkedések követik egymást. Az egyik visszhangja még ott rezeg a
levegőben, de máris valami újabb, brutális, ostoba, korrupt vagy ésszerűtlen intézkedés borzolja az
idegeket. Erre a kormánynak megvan immáron az eddigi legsúlyosabb oka is. Tegnap lényegében
eldőlt, hogy az Uniós pénzügyi támogatásokat befagyasztották. Bármi, akár a nyilvánvaló hazugság is,
sokkal jobb, mint beismerni, hogy Orbán, a kormánya és az egész rendszere csúfosan megbukott.
Mindenféle terelés és látszatintézkedés ellenére Európa 2/3-a szerint Magyarországon ma NINCS
jogállam! Ez pedig akkora bukás, hogy még a Holdról is látszik. Meddő próbálkozás az, amit Orbán ma
reggel produkált, amikor azt állította az ellenzékről, hogy az ő aknamunkájuknak tudható be, hogy
433 ember úgy látja a dolgokat, ahogy azok egyébként valóban vannak.
Gyorsan tegyük hozzá, hogy hihetetlen ostobaságra vallana arra számítani, hogy a saját problémáinak
tömegével bíbelődő oroszoktól Putyin utolsó európai csatlósa bármiféle segítségre számíthatna.
Putyin most azzal van elfoglalva, hogy hogyan égesse el azt a sok gázt, amelynek piacát elveszítette.
Eközben jó okkal aggódhat már nem csak a hatalmáért, hanem valószínűleg az életéért is. Ha Putyin
megy, akkor pedig Orbánnak is annyi.
Itt tartunk most. Ha Orbán továbbra is ragaszkodik a hatalmához, akkor az ország számára a totális
csőd elkerülhetetlen. Ha Orbán megy, akkor pedig helyre kell állítani az alkotmányos Köztársaságot.
Az sem megy egyik napról a másikra. A jogállam helyreállítása közben bizton számíthatunk Orbán és
hívei által elrejtetett aknák robbanásai mellett az elvakult hívek szabotázs-akcióira is. Már persze, ha
elfelejtjük a saját magát utcai harcosként aposztrofáló miniszterelnök örökérvényű maximáját, amit
2007-ben mondott külföldi diplomaták előtt: „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni
riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.”

Címkép: Orbán, Putyin, Szijjártó