Tusványos élhetetlen világa

Posted by

Ami az egészségügyet illeti, még csak különösebb képzelőerő sem kell ahhoz, hogy lássuk: a felesleges várakoztatás, a negatív rangsorolás az ellátásnál, vagy a szolgáltatás megvonása azoktól, akik valamilyen ok miatt nem tartoznak a többségi társadalom elfogadási körébe, napi rutin lesz. Természetes lesz, hogy a szociális otthonok félreverik a harangot, mert nem képesek kigazdálkodni a fűtést és a világítást. Hiába, hogy ott különösen fontos a megfelelő és egyenlő hőmérséklet, valamint a jó megvilágítás a gondozottak állapotának biztos észleléséhez, mozgásukhoz és mozgatásukhoz.

A tusványosi beszéd szellemisége kiirtja a közgondolkodásból a másság elfogadását. Azt, hogy vannak szituációk és személyek, akik helyzetüknél fogva speciális odafigyelést igényelnének a hatalomtól. Akik esetében az volna a kívánatos, ha a segítő odatartaná a vállát annak, aki kulturális hátrányai miatt elesik a megfelelő segítségtől.

Ezért a szakirodalom pótlását javasolva a döntéshozók figyelmébe ajánlom Madeleine Leininger amerikai tudós néhány megállapítását abból a munkájából, amit azzal a céllal írt, hogy segítse az egészségügyben dolgozókat: legyenek képesek a globális kultúrából érkező embereket a saját hagyományaik és értékeik mentén, egy más kultúrában gyógyítani, ápolni.

Szerinte a transzkulturális szempontot követő gondoskodás és ápolás egyetemessége azt jelenti, hogy tudjuk: az egyetemes emberi történet során vannak olyan élethelyzetek, amelyek minden kultúrában megismétlődnek. Ezek a várandóság, a születés és halál körüli események, az egészség megtartásával, a gyógyítással, az ápolással kapcsolatos hiedelmek, szokások, rituálék; az életben maradással, a túléléssel kapcsolatos tevékenységek. Az egyetemesség kiterjesztett fogalma jelenik meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának sorai között: a tusványosi beszéd tartalma ezeket az egyetemes emberi jogokat sérti.

Madeleine Leininger másik megállapítása a transzkulturális szempontból történő ápolás és gondozás különbözőségére vonatkozik. Szerinte ezeket az egyetemes emberi kultúrkörhöz tartozó eseményeket különböző hitrendszeren alapuló szokások, hagyományok, rituálék hálózata szövi át, amelyet az adott kultúrában élő ember a születésétől kezdve elsajátít. Ezeket a mindennapi élettevékenységébe beépíti, olykor vallási szabályokba foglalja. Az elsajátított, sajátos érték és hitrendszeren alapuló tevékenységek különbözőképpen jelennek meg az élet minden területén. De a fő szabály, az emberi élet és méltóság tisztelete itt is érvényes, mint ahogy ezt Magyarország Alaptörvénye is garantálta eddig.

Hogy milyen eredménnyel? A migránsok elleni uszítás csúcsán történt az alábbi eset, amelyet egy jogesetet összefoglalva adok közre. Egy kameruni származású és állampolgárságú, angol anyanyelvű, színes bőrű férfi a késő esti órákban felkereste az egyik orvosi ügyeletet. Angolul próbált segítséget kérni, mert magyarul törve beszélt. Az orvos közölte vele, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar, és amennyiben azt szeretné, hogy az orvos megvizsgálja, akkor hozzon tolmácsot… Ő nem látja el a kérelmezőt addig, ameddig a magyarul tudó felesége a rendelőbe meg nem érkezik.

A holisztikus gondolkodás szerint a különböző kultúrájú emberek építik fel a társadalom egészét. Ennek következtében megtanulják az alkalmazkodást, az együttműködést és a dolgok kreatív megoldását, saját maguk és a másik ember boldogulására. Az orbáni gondolatok nyomán a társadalom szétesik, a védőháló elszakad. A domináns kultúrában lévő polgárok és csoportok az általuk különbözőnek látott emberekkel szemben kirekesztően lépnek fel, meggyőződésük lesz, hogy vannak magasabb és alacsonyabb rendű emberek. Ez a negatív tartalmú kategorizálás különböző mélységű és megjelenésű lehet, de mindenképp indulatokat generál, ami szélsőséges viselkedésben is megnyilvánulhat. Ennek veszélyességét fel kell ismernünk, és ha nem akarjuk, hogy testünk-lelkünk tönkremenjen, nem szabad a beszéd egyetlen betűjét sem elfogadnunk.

Lett volna dolga, nem is kevés a miniszterelnöknek a hosszú kormányzása alatt. Egy tanulmány írójának egy fiatal roma mesélte: „Fogfájással megpróbáltam elmenni az ügyeletre és kihúzatni, de nem volt nálam pénz, és nem tudtam kihúzatni. Kijött a doktor úr, és odamentem hozzá megkérdezni, hogy kell-e fizetni a foghúzásért, mert úgy hallottam, ügyeletbe nem kell fizetni, de nem voltam benne biztos. Azt mondta, hogy fizetni kell. Nem kérdeztem meg pontosan az összeget, de úgy ezerötszáz-kétezer forint. Nem volt nálam pénz és eljöttem. Gyógyszert szedek rá, ameddig hat, aztán amikor pénzem lesz, akkor elmegyek. Vagy megcsináltatom gyökérkezeléssel, vagy kihúzatom. A gyökérkezelés nem tudom, mennyibe kerül, mert tavaly jártam, de akkor még ingyenes volt. Mert most lettem az idén tizennyolc éves.”

Érdemes Gabriel García Márquez szavait értelmezni „Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.” Sok nehézsorsú embernek erre lenne szüksége.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában és az Új Hétben