A 60-as években még létezett az egyetlen európai gyarmatunk

Posted by
 drkardos

Négy fős megszálló alakulattal annektáltuk a szigetet, ahol a helyi erők kávéval és dohánnyal várták a gyarmatosítást. Az ma már sokan tudják, hogy messze fenn, a havas északon volt egy gyarmata Magyarországnak, mely a Ferenc József-föld nevet viselte. Bár hazánk soha nem tartozott a nagy gyarmatosítók közé, itt nem messze, a mai Románia területén is volt egy ilyen, a határainkon kívüli, különleges jogállású területünk. Az erődsziget története azonban mintha Rejtő Jenő jegyzetfüzetében íródott volna.
Ada Kaleh egy aprócska, törökök lakta sziget volt a Dunának azon a szakaszán, mely az 1800-as évek közepén még a Szerb-Román-Török határháromszögbe esett. Maga a sziget mérete ugyan elenyészőnek volt tekinthető a maga kevesebb, mint 2×0,5 kilométeres kiterjedésével (a budapesti Margit-sziget csak minimálisan nagyobb), hadászati jelentősége azonban egy ideig rendkívüli volt. Aki e szigetet birtokolta, az ellenőrizhette a teljes dunai hajóforgalmat ezen a szakaszon. Ennek megfelelően Ada Kaleh környékén gyakran volt vörös a víz az ostromokban elesettek vérétől.
A szigetről feljegyezték, hogy csak az 1800-as évekig összesen 16 alkalommal változott meg a neve. Pedig békeidőben egy nyugodt, rózsaolajgyártásból és dohánytermesztésből élő kis kolónia éldegélt itt. A katonai erődítmény (ahogy Rejtő könyveiben is gyakran) néhány nyugalomban tengődő török tüzérből állt.
Légköre annyira megkapó volt, hogy Jókai Mór valószínűleg erről a földdarabról mintázta az „Az arany ember” regényének „Senki szigetét”. A műhöz írt utóhangok szerint Frivaldszky Imre természettudóstól hallott egy szigetről, amely „a (ezernyolcszáz) hatvanas években még a maga kivételes állapotában megvolt, mint egy se Magyar-, se Törökországhoz nem tartozó új alkotású terület.” Az Orsovától 3 kilométerre található kis földdarab 300 fős lakosságának életében az első igazán komoly változást a balkáni háborút lezáró 1878-as, berlini béke hozta, amikor az Oszmán birodalom határát jóval délebbre tolták el.
Az 1878. évi orosz-török háború után a török szultán kérelmére az Osztrák-Magyar Monarchia vette védelmébe Ada-Kaleh török lakosságát, mely azonban autonóm hatóságát, török jellegét és közigazgatását továbbra is megőrizhette. A környéken élő és a Herkulesfürdőn nyaralók már ebben az időszakban is gyakran emlegették magyar gyarmatként a szigetecskét. A vígjátékba illő gyarmatosítás azonban csak 35 év múlva zajlott le 1913-ban, ugyanis a Balkán-háborúk végére a sziget egyre inkább senkiföldjének számított, így Magyarország az annektálás mellett döntött (ez volt az I. világháború előtti utolsó területbővülése az országnak).
Maga az aktus úgy zajlott le, hogy Medve Zoltán, Krassó-Szörény vármegye főispánja egy lélekvesztőbe csapta magát Orsován, felhúzta a hadi lobogót, majd seregével (4 csendőr) átevezett a szigetre. Itt a hivatalos jogot gyakorló, török kádival közölték, hogy a szigetet einstandolják, majd a szultán képét Ferenc Józsefére cserélték a falon. A kádi a feljegyzések szerint nem veszítette el a fejét, hanem zaccos kávéval és vízipipával kínálta a gyarmatosító „sereget”. Különösen akkor nyugodhatott meg igazán, amikor megismerte a rájuk váró feltételeket. A sziget lakói ugyanis vám- és adómentességet kaptak, valamint mentesültek a katonai szolgálat alól. Emellett nem kellett felvenniük a magyar jog egyik alapvetését, az egynejűséget sem, míg a hivatalos nyelvként – a magyar mellett – a török is megmaradt.

tóretro blog