Egy fénykép sok mindent elbeszél

Posted by

Finta László

>Zseniális fotó!
Mert tökéletes összefoglalása az adott helyzetnek, állapotnak, mondhatni (majdnem) minden benne van! Ha 50-100 év múlva előveszi valaki azt a képet, értő szemmel persze, tökéletesen kiolvashatja belőle, hogy mi itt miféle korban éltünk.
Két fiatal áll a tömeg előtt. Elég valószínű, hogy a mögöttük lévők akaratát képviselik. Erre egyértelmű utalás, hogy mindannyian a térnek ugyanarra pontjára szegezik a tekintetüket, valahova felfelé. Onnan várnak valamit. Nyilván, ez valami Felsőbbséget jelent. Nyilvánvalóan valami döntésfélére várnak.
Az is eléggé valószínűsíthető, hogy diákokat látunk, és hogy valamiféle oktatásszervező hivatal (igazgatói iroda esélytelen, tanári szoba esélytelen) előtt gyűltek ennyien össze.
Az alárendeltségnek a képen megjelenő elemeit talán nem kell sorra vennem…
Az arcokra kiülő várakozás talán mégsem mellőzhető. Várakoztatni valakit, valakiket, mindenképp fontos jelzés, jó esetben a legenyhébb jelzés arra vonatkozóan, hogy a várakozó (az idő múlásával) egyre kevésbé érezhesse magát egyenrangúnak.
A két fiatal ártatlansága megkérdőjelezhetetlen, minden mozdulatuk, kifejezésük adekvát. De a kérdés, láthatóan, már ott motoszkál bennük: talán hiába várakoznak! A lány egymásba font ujjai már-már valamiféle imádkozás-félét közvetítenek, és ez nagyon ott van az arcán is: Ő még reménykedik, talán meghallgatják, amit mondani szeretnének. A fiú valamivel előrébb jár: szkepszis ül kissé összevont szemében, talán már a kezében tartott lapokat (petíciót?) is nekiengedné a szélnek legszívesebben, szóval hogy ennyi volt, tényleg(?)…
Fotó: Németh Dániel, Miskolc, Hermann Ottó Gimnázium (pedagógusok, szülök, tanulók, szimpatizánsok)