Káprázatos új történelmi sportfenomén

Posted by

Aki látta a döntőt – ezt tapasztalt vén teniszrókák (játékosok és kommentátorok, edzők és nézők) állítják – dinamikában, erőben-gyorsaságban ilyet még nem látott. Méltó ellenfele volt a huszonhároméves norvég Casper Ruud, úgyhogy csak néztük a számokat, a szervák és ütések erősségét, azt, ahogyan a két fiatalember előadta a varázslatot, a jövő teniszét. (Ruud szeptember 12-én a világranglista második helyére tornázta fel magát, ezt norvég teniszezőnek megközelíteni sem sikerült.)

Carlos Alcaraz – I. Károly király – olyan teniszező, amilyen talán még sohasem volt. Szinte azt mondhatni, nem is lesz, ha csak mesterséges beavatkozással nem tenyésztenek ki nála erősebbeket, akik egy nap alatt tudnak regenerálódni. Nem tudhatjuk, mire képes, a játéka ezen a versenyen nem volt tökéletes, de akár ilyen formában sem kell félnie sem honfitársától, Nadaltól (aki okosan kiesett, ne kelljen játszania a kicsi bikával), sem Đokovićtól; és minden idők legjobbjától, Roger Federertől még kevésbé, bár tőle az eleganciát nem fogja soha eltanulhatni. Pedig amikor Carlito alig tizenötéves volt, Őméltósága, a svájci már meghívta wimbledoni termébe ütőpartnernek…

Nemrég egy nagy versenyen a kiváló német Zverev megverte Alcazart az elődöntőben, azzal vigasztalta, hogy ne búsuljon, lesz még világbajnok, rövidesen nem fogja tudni megverni őt senki (a sors iróniája, hogy akkor Zverev a döntőben súlyos sérülést, ínszalagszakadást szenvedett, Nadal nyerte meg a versenyt), de talán ő sem gondolta volna, hogy Carlos Alcaraz trónralépése ilyen gyorsan bekövetkezik. Ekkor mondatott ki először, hogy Carlos Alcaraz a világ legjobb teniszezője. Egyébként a New York-i győzelem után Rafael Nadal kommentárként azt írta a videó alá: “Már nem néz rám, ugye? Kétségtelenül ő lesz a történelem egyik legjobbja.”

Ezekben a hetekben tanúi lehettünk, amint David Popovici minden idők leggyorsabb úszója lett; most – teljes nevén – Carlos Alcaraz Garfia tette meg hosszú uralkodásának első lépését. Még annyit: játékostársai kiemelik azt is, hogy tökéletesen fair játékos, egyetlen labdát nem vitatott, nem felesel, nem hangoskodik. (Kivéve a nyögéseket ütés közben; de ez még mindig elviselhetőbb, mint egyes teniszezők – és egyes politikusok – motorikus kényszercselekvései…)

De sok a szöveg (és még mennyi lesz!), nézzék meg – lehetőleg teljes képernyőn – a döntő összefoglalóját, az első labdamenettől az utolsóig. Érdemes, tenisztörténelmet látnak.

Új Hét