Posted by Ez a jelenet mutatja meg igazán, hogy mi a különbség a német diszkontok és a kevésbé optimalizált üzletláncok között. A szupermarketek többségében a termékeknek egy vonalkódja van, így folyamatosan forgatni kell őket, hogy azon az egy lehetséges ponton csippantsák le őket. Az Aldi és a Lidl saját márkás termékein azonban jellemzően nem egy, hanem 3-4 vonalkódot is elhelyez. Ráadásul termékenként optimalizálja a vonalkódok méretét. A konzerveken vagy a palackokon például a például az egész terméket körülölelő vonalkódot helyeztek el, így egyáltalán nincs szükség a termékek forgatására, beállítására, elég bármilyen helyzetben a leolvasó elé tartani. A WC-papírokon négy vonalkód van, kettő az oldalán, egy-egy pedig az alján és a tetején.
A villámgyors kasszázás persze nemcsak a vásárlónak stresszes, hanem a pénztárosnak is. Az Aldi egyik németországi alkalmazottja korábban arról beszélt, hogy óránként 3400-3500 vonalkód lehúzása az elvárás. Ez percenként 56-58 terméket jelent, vagyis lényegében másodpercenként kell lehúzni egyet. A szűk rakodóhelyek is azt a cél szolgálják, hogy a vásárlót nyomás alá helyezzék a sor pörgetése érdekében. (Igaz, ez a stressz a boltból távozva gyakran már inkább jutalomként érződik a vásárlónál, aki elégedett lehet magával, hogy számos másodpercet nyert az életéből azzal, hogy rövidebb volt a fizetés a boltban.)
A Hvg.hu korábban próbálta kideríteni, hogy a magyarországi láncoknál van-e bármilyen elvárás a pénztárosokkal szemben, de az Aldi nem válaszolt a megkeresésükre. Egyedül az Auchanról derült ki, hogy 2014-ben percenként 22-24 termék lepittyegtetése volt a norma.
Címkép: Aldi pénztár. Mielőtt a pénztáros dolgozni kezd.