Az engedetlen polgárokról

John Rawls a maga gondolatgazdagságában a XX. századi politikafilozófia és az etika legmeghatározóbb alakja, akinek hatása és recepciója legfeljebb John Stuart Mill-lel vethető össze. Az oxfordi tanulmányaitól és Isaiah Berlin hatásától a Harvard professzori katedrájáig ívelő pályájának kétségtelenül legmeghatározóbb és legtöbbet hivatkozott könyve „A Theory of Justice” (Az igazságosság elmélete) c. kapitális munkája.

Ebből az 1997 óta magyarul is olvasható műből idéznék néhány gondolatot, Zsolt Krokovay kiváló fordítását használva.

Aki „a polgári engedetlenség nyílt, erőszakmentes, a lelkiismeretre hivatkozó” cselekedetébe fog, „az a többség lelkiismeretéhez fordul, hogy kifejezésre juttassa mély meggyőződését: sérelem érte azokat az elveket, amelyek szabad és egyenlő emberek között a társadalmi együttműködés alapját képezik… a polgári engedetlenség lelkiismeretbe vágó és alapvető meggyőződések kifejezése, figyelmeztetés és intelem, nem pedig tényleges fenyegetés… a szándék az, hogy a közös igazságérzethez forduljunk…amikor valaki polgári engedetlenségbe kezd, ezzel az a szándéka, hogy a többség igazságérzetéhez forduljon… Annak ellenére, hogy a polgári engedetlenség (és a lelkiismereti ellenszegülés) meghatározásánál fogva törvénysértő, valójában hozzájárul az alkotmányos rendszer stabilitásához… A polgári engedetlenség a törvénytisztelet határain belül szegül szembe az igazságtalansággal, s mint ilyen arra szolgál, hogy megakadályozza az igazságosság útjának elhagyását, vagy ha már megtörtént, helyrehozza azt… Noha a cselekvésnek ez a módja szigorú értelemben törvényellenes, mindazonáltal erkölcsileg kifogástalan törekvés az alkotmányos rendszer oltalmazására… Az olyan uralkodónak a megfékezésére szolgáló eszközök, akinek ítéletei és rendelkezései ellentétesek a közösség igazságérzetével, jórészt a társadalom egészének vagy valamely részének ellenállási jogára korlátozódnak… ha nyilvánvalóan igazságtalan intézmények fenntartására használják fel az állam kényszerítő apparátusát, úgy az már maga is olyan formája a megengedhetetlen erőszaknak, amely jogot ad az embereknek arra, hogy ilyen esetekben ellenálljanak.”

És végül egy szomorú, de annál igazabb konklúzió: „Látnunk kell, hogy a polgári engedetlenség általában csak abban a társadalomban ésszerű és hatékony tiltakozási forma, amelyet jelentős mértékben az igazságosság vezérel.”

Vagyis – Rawls következtetését elfogadva – leszögezendő, hogy a polgári engedetlenséggel szembeni kíméletlen állami-hatalmi fellépés, vagy a kívánatos és racionális megegyezésnek hatalmi erőből történő elutasítása nyilvánvalóvá teszi, hogy az adott politikai berendezkedést a társadalmi érdekekkel és az igazságosság elvével szemben kizárólag az önmagát megőrizni és fenntartani törekvő hatalmi elv vezérli, semmi más.

Címkép: Kockás (négyzetrácsos) ing borostával, esetleg szakállal. Viselése farmernadrággal ajánlott! Zöld táblaháttérrel kifejezetten jól mutat