Kalkuttai Teréz és II. Erzsébet királynő találkozása

Posted by

Parászka Boróka

Mára sajnos nehezen érthető és elképzelhető kor volt ez. Olyan területeken jelentek meg a nők, ahol korábban esélytelen lett volna, és olyan tekintély birtokosaivá váltak, amelyet el sem lehetett gondolni addig. Amikor ez a kép készült például Indiát is egy nő, Indira Ghandi vezette. És már készült közéleti pályájára a náluk generációkkal fiatalabb, de szintén meghatározó pakisztáni miniszterelnök, Benazír Bhutto – az első olyan nő, aki muszlim országot vezetett.
Kalkuttai szent Teréz életútja talán a legmeglepőbb: elszegényedő albán család (gyermekeit egyedül nevelő özvegy anya gondoskodott róluk) lányaként vált katolikus szerzetessé és kezdett szolgálatot Indiában. Viszonylag hosszú idő telt el, míg Teréz a szerzetes rend zárt és védett környezetéből kitekintett, és rájött, milyen kegyetlen világ a kasztrendszer által szabdalt indiai társadalom, és hogy élnek a kasztrendszer legalján élő érinthetetlenek. Számukra indított karitatív szolgáltot. Az önkéntes apáca végül szárit öltöttmagára, önálló rendet alapított és világszerte jelen lévő szociális hálózatot hozott létre. Ő lett a mélyszegénységben élők és az érinthetetlenek szószólója, képviselője.
Amikor Erzsébet királynő vele találkozott, akkor tulajdonképpen ehhez a társadalmi réteghez fordult. Nagyvonalúság és szociális kényszer is volt ez. A második világháború után nem sikerült stabilizálni az éhinség sújtotta területek biztonságát. Hiába indult el a világélelmezési program, jött létre egyik karitatív alapítvány a másik után, a nyomor nem csökkent. Különösen nagy volt a krízis a gyarmatbirodalmi múltat maga mögött hagyni képtelen Indiában. Úgyhogy az egykori gyarmattartó birodalom vezetőjének találkozója a szegények, érinthetetlenek jótevőjével egyfajta nyilvános felelősségvállalás, elköteleződés is volt.
Ez a történet egyik fele.
A másik feléhez hozzátartozik, hogy bár a találkozó létrejött, Erzsébet nyitottságára árnyék vetült. Különösen azután, hogy Kalkuttai Szent Terézzel nagyon szoros barátságba került Diana hercegnő is. Aki – folyamatosan cselekvő aktivistaként, szószólóként – nem csak Terézt látogatta meg, hanem az érinthetetlenek kórházát is. Sőt – horribile dictu – kezet is fogott azokkal, akiket Indiában számkivetnek, meg sem érintenek. Erről a találkozóról is kép készült, és aztán összevetették ezzel, az alábbival, amelyen a királynő és Teréz illendően, de mégis majdhogynem légüres térben, távolságtartóan állnak egymással szemben.
Nem csak a királynő magatartását, valódi elkötelezettségét illeti kérdés. Szent Teréz missziója is gyanúba keveredett. Egyrészt a misszióhoz érkező pénzek miatt (alig töredékét fordították az adományoknak a valóban rászorulókra – állítják az ügyben nyomozók). Másrészt az ellátás módja miatt. Szent Teréz haldoklói például, hangzott el sokszor a róla szóló beszámolókban, nem kaptak fájdalomcsillapítást, vallási okokból. Nagyon sokakat úgy kereszteltek meg és adták fel az utolsó kenetet számukra, hogy nem is voltak tudatában, mi történik velük.
Ez a történet sötét oldala. Vannak még fordulatok.
Mára, amikor a hindu nacionalizmus tombol Indiában, már a Szent Teréz által alapított rend sem működhet zavartalanul. Különböző megszorításokat, korlátozásokat ró rá ki a Modi féle kormány.
A szegénység mértéke nem csökken. A kasztrendszer ugyanúgy működik, mint harminc éve, s tán úgy, mint sok száz éve. Még mindig gyakran lincselnek meg embereket azért, mert érinthetetlenként nem úgy és nem ott jelentek meg, ahol nekik lenniük szabad.
A világ nem ment előre.
De volt ez a pillanat, amikor a szegény albán lányból lett szerzetesnő találkozott az angol királynővel az indiai hindu, muszlim érinthetetlenek képviseletében, és mindenki bízott még benne, hogy talán, eztán jobb lesz.