Posted by Fáy Miklós
>Nem mondom, hogy altató gyanánt, inkább csak „ha már úgysem alszom” alapon kezdtem el hallgatni a Kontrasztokat, Bartók trióját hegedűre, klarinétra és zongorára, Szenthelyi Miklós, Berkes Kálmán és Kocsis Zoltán előadásában. Van az az éjszaka zenéje-szerű középső tétele, az majd elzsongít.
Nem zsongított. És a lemez forgott tovább, Bartók 1. rapszódia Perényivel, és aztán… Nahát. Az eszével tudja az ember, hogy mindig és mindent újra kell hallgatni, mert egyáltalán nem bízhat meg az emlékeiben és a régi önmagában, meg a lemez is változik az idők során, érik, mint a bor, sajt, egyéb élelmiszerek. De ezt nemcsak lemezként ismerem, hanem ott voltam a koncerten is. Majdnem pontosan negyvenegy évvel ezelőtt, 1981 szeptember 11-én volt a Zeneakadémián, Kocsis-Ránki, mellettük pedig Rácz Zoltán és Cser Gusztáv, a mű, kitalálhatóan a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre. Élő felvétel, persze, egy kis kényszerű trükközéssel, úgy emlékszem, kétszer is eljátszották a tételeket közönség előtt, és talán még ott maradtak a koncert után is, hogy ugyanabban a hangzó környezetben igazítsanak még, amit lehet – ebben már nem vagyok biztos. Úgy emlékszem, nagyon hamar, még abban az évben megjelent a lemez, és azóta is, ezt mondja az ember elsőként, ha a művet szeretné valakinek megmutatni. Ismerem, azt nem mondom, hogy épp eléggé, de sokszor hallgattam akkor is, azóta is, csak egy ideje már nem, egyszerűen nem jutott eszembe, annyi zene van a világban – bár ilyen nem sok.
Nem is a zenéről akarok mesélni, hanem tényleg magáról a felvételről, hogy ahogy indul, van azért egy kis teremzaj, nincs teljes csend, és akkor elkezd dörömbölni az üstdob, aztán megszólal a zongora, nem az őskáoszból érkezünk a rendbe, hanem az őscsöndből a zenébe, organikusan kezdődik a mű, van valami a kezdete előtt. És ugyanez a vége, zongora, a kisdobon még peceg valami, aztán egy pillanat, és a taps, ami épp úgy ütőhangszeres gesztusként hat, mint mindaz, ami előtte volt. Visszavette a világ az uralmat Bartók fölött, de tudja jól, hogy előtte jobb volt.
Címkép: Kocsis és Szenthelyi