A Facebook miért vált a közírók zászlóshajójává?

Posted by
Zöldi László
>Elgondolkoztató levelet kaptam. Szerzője Fidesz-szavazó, akinek a műveltségéből telik arra, hogy kulturáltan fogalmazza meg a véleményét. Csipkelődő sorait azért olvasom érdeklődéssel, mert ha megengedem magamnak velük szemben az iróniát, akkor el kell viselni az ő értelmiségi látásmódját is.

Méltányolja egyébként, hogy a Lefülelt mondatok című összeállításba a kormánypárti sajtóból is válogatok gondolatokat. Ezúttal viszont felrótta, hogy a két legutóbbi idézetcsokorban négy-négy fészbukos mondatot olvashatott. Ezt sokallja, szerinte megbicsaklott az arányérzékem. Megállapításában van igazság. Minden héten 21 mondatot adok közre, és az évente ezernél valamivel több közöltet mintegy két és félezerből választom ki. S bár igyekszem a teljes magyar sajtóból szemelgetni, nyáron, amikor a politikusok elmennek szabadságra, csak akkor jön ki az a fránya 21, ha a fészbukos üzenőfalakról az átlagosnál többet emelek le.

A levél hatására megnéztem az „előzsűrizett” mondatok listáját. Január első napja óta a Facebook 140-nél jár. Az ellenzék immár egyetlen napilapjából, a Népszavából hetvenet húztam alá, a másik politikai oldal szócsövéből, a Magyar Nemzetből harmincat. Ez azt jelenti, hogy a két mértékadó orgánum közül a Népszava heti átlagban két gondolatot „delegál” az összeállításba, a Magyar Nemzet pedig egyet. Az utóbbi azért kínál csekélyebb választékot, mert a kormánypárti véleményformálók annyira egy követ fújnak, hogy nehezebb az egyéni hangvételű, szellemes és lehetőleg egy sornál nem hosszabb okfejtéseket kiválasztani.

Az is csökkenti a patinás napilap mondattermő képességét, hogy a hivatalban lévő politikusoknak van lehetőségük közösségi üzenőfalat működtetni, hozzá munkatársat szerződtetni, sőt olykor még a bejegyzés angol fordításáról is gondoskodni. Legcsípősebb kijelentéseik és legfontosabb bejelentéseik kevésbé szorulnak rá a Magyar Nemzetre. Idén nyáron, különösen augusztusban volt olyan hét, amidőn kormánypárti politikustól csak fészbukos bejegyzésből közölhettem mondatot. S akadt olyan válogatás is, amelyből a szintén nyaraló ellenzéki politikusok gyakorlatilag eltűntek a nyilvánosság elől.

Köszönöm a Fideszhez húzó kommentelő levelét. Ironikusnak szánt sorai nélkül aligha tűnődtem volna el arról, hogy politikusaink tengeri szellőtől kisimult arcvonásokkal térhetnek vissza a gondolatok háborújába.

 

Tíz mondat a Facebookról

 

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

Az, hogy egyáltalán létezik még az ellenzék, javarészt a Facebooknak köszönhető. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra, 2019. április 18.)

Remélem, Varga Judit igazságügyi miniszter megtalálja a jogi megoldást Zuckerberg úr vállalatának megrendszabályozásához. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2019. augusztus 17.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebook lőfegyver. Kösz. Annak is szántuk. (Szűcs Gábor Róbert közgazdász, volt diplomata, Facebook.com, 2021. október 23.)

Még a saját Facebook-posztjaim szövegébe se szóltam bele. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Válaszonline, 2022. június 3.)

Médianapló – 2022. szeptember 06.