A Boróka

Posted by

Jónás Tamás
>El kell mesélnem nektek valami fontosat. Sokan tudjátok már talán, hogy itt vagyok, Erdélyben, Marosvásárhelyen. Azt is mondtam már, hogy Parászka Boróka hozott ide Szombathelyről. Elment értem, akkor már hónapok óta nem mozdultam ki a lakásból, minden nap ittam, készültem a halálra. Egyre több bajom volt, gyakran levegőt se kaptam, erős indulatok voltak bennem, azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy pár hét, és meghaltam volna. Próbáltam titkolni. Ő észrevette ezt.
Azóta látom, hogy nem csak engem “vett észre”. Ha sétálunk az úton (minden nap sétálni visz, erdőkbe, mezőkre, ételt főz nekem, beszéltet és gondoz, orvosokat keres, küzd értem), és az utcán koldusok jönnek, mindegyiknek ad pénzt, mert azt kérnek. Nincs olyan, hogy akárkit elküldene. Ha tizen jönnek, tíznek ad. Ha gyerekekekt találunk valahol, ételt vesz nekik, beülteti a kocsijába, és haza viszi őket. Ha rühes kutyát lát, állatorvost hív, átmenetiléeg elaltatja a kutyát, míg be tudja vinni, hogy ellássák.
Gondozza az apját, az anyját (aki sajnos a hetekben meghalt, míg ő az ölében tartva simogatta), a gyerekeivel tanul minden nap, telefonon tartja a lelket a barátaiban, a testvéreivel beszélget és segít nekik ruhát venni, ételt készít, ingyen dolgozik évek óta a magyar lapoknak, interjúkat készít a magyar irodalmi élet szereplőivel, következetesen védi a nőket, az elesetteket, cigányokat, nem csak szavakban, hanem tettekben. Azért nem írom, hogy “is”, mert főleg tettekben.
“Cserébe” magyarárulónak nevezik, luxus autóból kiugorva megverik (nem tesz feljelentést), az interneten olyan kommenteket kapnak a lényeglátó, mély politikai, társadalmi elemzései, hogy én szégyenlem el magam magunk miatt. Ilyenek lennénk?
Sok emberrel találkoztam életemben, és mivel túlélési stratégiám, hogy rögtön átlátom őket, szinte tévedhetetlen vagyok ebben: ő a legtisztább, legcsendesebben jó, legszeretetteljesebb ember, akit valaha megismertem. Okos és művelt, legalább négy nyelven beszél perfektül, olvas, nem csak úgy viselkedik, mint aki azt teszi, nem érdekli a gazdagság, a puccus ruhák vagy az sem, közkedvelt-e (az év asszonya, nője, nem is tudom, milyen “kitüntetést” visszautasította). Semmiféle rasszizmust, előítéletet, felsőbbrendűségű vonást nem fedeztem fel benne.
Amikor éjjelente ágyba kerül, két másodperc alatt elalszik, annyira fáradt. Nem panaszkodik, nem perlekedik. Vigyáznunk kell rá, mert 100 évente születik ilyen ember.

Címkép: Parászka Boróka