Egy kis esti konstruktivizmus – Barcsayról

Posted by

A most meghalt Rózsa Gyula az utolsó időben az Újnépszabadságba írt. Ez az egyik cikke egy Barcsay-kiállításról

Rózsa Gyula (1941-2022)

>Egy senkit semmire nem kötelező felismerés: a Dombos táj című kilencszázharminchetes szénkompozíció emlékeztet Nagy István pasztelljeire. Emlékeztet, de a szó szószerinti értelmében, amely nem más minőségű kapcsolatok eufémizmusa.

A felmutatható rokonságot a tárgy és feldolgozás eleven kettőssége, téma és stílus alkotó feszültsége sugallja, az ábrázolásnak és a stílusnak, mint egyenrangú feleknek a küzdelme-együttélése. A fiatal Barcsay huszonévesen tömörít hasábbá építményt, feszít ívvé földtáblákat és domboldalakat, s old hangulatot egy patakhídon lépkedő női figurával, hogy harmincnégy évesen dús festékkel, zsíros ecsetvonásokkal állítsa elő Izbég, azaz a Szentendrei táj lényegében nem kevésbé geometrikus, komoly-szép rendjét.

A magyarázatot tudjuk: a festőnövendék egy másik „alföldi”, Rudnay Gyula növendékeként végez, de a pályakezdő Párizsba utazik. S ha nincsen is a Ferenczy Múzeumban, mert magángyűjtemény része egy másik, a húszas évekre datált olaj-vászon Dombos táj hegy alá húzódó piroscserepes tanyájának, súlyos felhőzetének alföldfestő öröksége, jelen van a hatása a következő művekben. S továbbá, ha nincsen is, bár éppen ott lehetne, mert a múzeum tulajdona a párizsi külváros / Meudoni táj geometrikus rendjének akkor még félénk konstruktivitása, az ott még óvatos rend-próbálás az életmű másik törvényévé válik.

A mesteréletmű lényege lassan száz éve előttünk áll. Annak a különleges, egyszeri remekműsorozatnak a lényege, amelynek a valóságábrázolás és a rendteremtő akarat éppúgy alkotó kettőssége, mint az izzó színesség és geometriai fegyelem, s mint a térábrázolás és síkba komponálás ellentmondása/egysége.

Gyár, 1949

Kezdhetjük a szerkezetességnél és valóságábrázolásnál. Barcsay rézkarca már a harmincas években úgy látta-láttatta a Kőhegyet, ezt az alig háromszáz méteres inkább dombot, hogy lágyan lejtő plasztikájának térmértanát előtér-lombok s kivált hegyoldali parcellasávok hozzák baráti közelbe. Nem túlzás ezek után a negyvenkilences Gyár kompozíciójában érzékelni a kemény megszerkesztettségen, a gerendák és tartók erős rendjén túl azt a porszagot, port és kormot, amellyel a lazuló-sűrűsödő ceruzavonalak gyárképzetet és -hangulatot teremtettek. Ha pedig idáig eljutottunk, már nemcsak érezzük, értjük is a Sárga templom kereszttel nyáresti konstruktivizmusát.

Sárga templom kereszttel

A blaszfémgyanús, de talán magyarázó jelzőre a húsz-huszonöt centis remekmű kettőssége-egysége talán feljogosít. Mert egyfelől a templomot, az ablakot, a lépcsőt, sőt a kőkeresztet olyan türelmes konstruktivitással szerkeszti meg a festő, hogy már-már sík hálórendszerbe fegyelmezi a dimenziókat. Másfelől ez a kőkereszt-ablak-lépcső szerkezet fényben, hangulatban, már-már konkrét atmoszférában él. Nem biztos, hogy feltételezésem kikezdhetetlen, hogy a lilás-mély ég alatt világító sárga épület biztosan nyári estét idéz. De bizonyos egyfelől az érzékenységében is kikezdhetetlen képi szerkezet, s nem kevésbé az a hangulatfestés, amely éjszakát vagy közelgő éjszakát idéz.

A fentiek után különös élvezet felfedezni élménypitktúra és konstruktivitás teremtő kettősségét a Barcsay-murálisok kiteljesedett világában. Ember és építmény, figura és belső tér páratlan egységét nemcsak az itt terv- és vázlatformákban megidézett szentendrei mozaik esthangulatai, suhanó asszonyalakjai, tárt kapui tudják megidézni a szükség rendezte új szentendrei időszaki kiállításon, sajátos, utánozhatatlan módon a mozaikot előkészítő néptelen kapu- és ablakkompozíciók lélegző terei is titkos humánummal teltek.

Asszonyok holdfényben, 1963

Egy idő után a teljesen elvont kompozíciók is, amelyek Barcsay esetében sosem tudnak igazán elvontak lenni. Létezik ilyen lélekkel teli absztrakció. Martyn dél-francia, majd dunántúli ízű szürrealitása, Vajda kelet-európai félfigurativitása nem magyar kiváltság, ne tévedjünk. Brancusinak nemcsak a Végtelen oszlopa román-francia, és Kobro, meg Stażewski klasszikus lengyel konstruktivitása is elüt a klasszikus szovjet kostruktivitástól, noha ott és együtt kezdték.

Barcsay 120. Válogatás a gyűjteményből. Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2020. december 13-ig

Címkép: Dombos táj, 1927